Az apósa súgta meg neki, hogy elég menő a pöttyös a trikó a Touron, úgyhogy megszerezte magának a legeslegelsőt Joop Zoetemelk

Joop Zoetemelk a hollandiai házában egy csinos kis padlásmúzeumot üzemeltet. Az 1980-a Tour de France győztese a profi évei alatt annyi relikviát gyűjtött össze, hogy felsorolni is nehéz, mik képezik a gyűjteményét: kerékpárokat, érmeket, zászlókat, posztereket, különböző mezeket, de még régi korcsolyákat is találni nála, hiszen mielőtt bringásnak állt, 17 éves koráig a jégen suhant.

A mezei a szivárvány minden színében pompáznak, és igen, megbújik közöttük egy világbajnoki trikó is, hiszen 1985-ben Zoetemelk viselhette a legendás mezt. De ami miatt meglátogatta a L’Équipe riportere, az egy jó vastag anyagból készült, igencsak retró pöttyös mez... 

Joop Zoetemelk: Igen, tizenöt évvel ezelőtt, amikor beköltöztünk ebbe a házba, nagy kérdés volt, hogy mi legyen ezekkel a tárgyakkal. Az építkezés során a feleségemmel beszélgettünk erről, és mivel a burkoló és a kőműves is még itt volt, megkértük őket, hogy rakják össze ezt a kis padlást az első emeleten. Volt egy rajongóm Svájcban, aki végigkövette a pályafutásomat, és mindent összegyűjtött, amit csak lehetett. Amikor megtudta, hogy lett ez a hely, mindent bepakolt egy furgonba, és az egészet nekem adta.

Nos, az igazat megvallva, már 1971-ben is a hegyi verseny élén álltam, de akkoriban még nem volt erre megkülönböztető mez. A csapatmezünkön csak egy kis matrica volt, amit az akkori szponzor, a Poulain készített.

De aztán 1975-ben a dolgok megváltoztak. Moser volt az, aki megnyerte a prológot, másnap reggel pedig elvittem egy kis emelkedőt a Charleroi-Roubaix szakaszon, ezzel megszereztem a pöttyöst.

Igen és nem. Előző nap az apósom, Jacques Duchaussoy, aki akkoriban a Tour protokolláris dolgait intézte, elmondta, hogy pontokat lehet szerezni az olyan emelkedőkön, amik feküdnek nekem, aztán megmutatta ezt az új mezt, amit meg lehetett szerezni. Egyszerűen csak borzasztóan örültem, hogy megszerezhettem, tetszett, hogy én lehetek az első, aki viseli.

Akkoriban ez a mez nagyon extra volt a mintázata miatt, ezért is tartottam meg emlékbe.

Nem, mindenekelőtt nagyon örültem, hogy elsőként viselhettem, de összességében más céljaim voltak. Olyan ez, mint a zöld trikóm, azt 1973-ban viseltem, de Van Springel a második szakaszon elvette tőlem.

Nem, még ha nem is voltam rossz a hegyekben (ezen a Bernard Thévenet által megnyert 75-ös Touron Zoetemelk is nyert egy szakaszt a Pireneusokban), de sokkal jobban szerettem a közepes hegyeket.

Az Alpe d'Huez-en így is kétszer nyertem (1976-ban és 1979-ben), és Van Impe-től eltekintve, aki itt-ott mindig pontokat szerzett, olyan versenyzőkkel is megküzdöttem, mint Eddy (Merckx) vagy Bernard (Hinault), akik tényleg képesek voltak mindent felrobbantani, bárhol egy hágóban.

Zoetemelk minden idők egyik legsikeresebb holland országúti kerékpárosa, akit rendkívüli állóképessége és hosszú pályafutása emelt a sportág legendái közé. Profi karrierje 1970 és 1987 között zajlott, ezalatt 16 alkalommal vett részt a Tour de France-on, és minden alkalommal célba ért. A versenyt 1980-ban meg is nyerte, és összesen hat alkalommal végzett a második helyen az összetettben.

Emellett győzött a Vuelta a Españán (1979), és 38 évesen, veteránként szerezte meg az országúti világbajnoki címet (1985), ami különösen emlékezetessé tette pályafutása záró szakaszát.

Zoetemelk stílusát a következetes, megbízható teljesítmény, a kiváló időfutam-képesség és a taktikus versenyzés jellemezte. Nem volt látványosan támadó versenyző, de ritkán hibázott – és mindig ott volt az élmezőnyben. A holland kerékpársport ikonikus alakja, aki méltán vált nemzeti hőssé.

Forrás: részben L’Équipe

A borítóképen balról Felice Gimondi olasz, Bernard Thevenet francia, Lucien Van Impe belga, Joop Zoetemelk holland és Eddy Merckx belga kerékpáros látható a 62. Tour de France 21. szakaszán 1975. július 19-én.