„Tadej nem akar különleges bánásmódot, ha kér valamit, azt az egész csapatnak kéri”

Nekem van erre egy elméletem: számok nélkül nincs eredmény, de van, hogy jók a számok, mégis elmarad az eredmény. Szóval fontosak az adatok, de az sem minden.

Ahhoz, hogy valaki igazán jó eredményt érjen el, szüksége van szerencsére. Ha egy háromhetest lehozol úgy, hogy nem buktál nagyot, az már szerencsének számít. Egy sprinter esetében nagyobb ennek a jelentősége, mert fontos a csapat, a helyezkedés, az időzítés és még sok minden más.

Nagyon is sokat. A megérzés sokkal fontosabb, mint a szerencse. A legjobbak attól is a legjobbak, hogy a másodperc töredéke alatt képesek jó döntést hozni.

Volt szerencsém vele dolgozni már akkor, amikor még nagyon fiatal volt. Akkoriban fejlettségben még le volt maradva egy kicsit a többiektől, és nem volt annyira erős. 16-17 évesen azonban már úgy viselkedett, mint egy tapasztalt sportoló, figyelte a versenyt, a taktikákat, és szinte mindig jó döntéseket hozott. Ki kellett fejlesztenie ezt a képességét, hogy felvegye a versenyt a többiekkel. Aztán mire profi lett, taktikailag már egy érett versenyző volt.

Sok a bukás, de az én időmben is sok volt. És az én időmben is buktak olyanok is, akik sárgában voltak. Csak annyi kellett, hogy leessen a koncentráció vagy rossz helyen legyenek rossz időben. Igaz azonban, hogy elképesztően nagy a verseny, még akkor is, ha úgy tűnhet, néhányan dominálják a sportágat. Ez pedig azzal jár, hogy mindenki elöl akar lenni, és a nagy igyekezetben bizony becsúsznak a hibák.

Szerintem nagyon sokat tettek a biztonságért az elmúlt időben. Ott van például a baszk kör, ahol az út szélesebb és simább volt, mint korábban. Érdekes különben, hogy amikor rossz a terep, jóval kevésbé veszélyes bukások történnek. Szóval miközben sokan a biztonságért kiáltanak, fontos előre is nézni, mert a tempó közben egyre nagyobb, és ezzel együtt a sérülések is egyre súlyosabbak.

Hát, ha én a józan észnek megfelelően tekertem volna az utolsó kilométereken, sosem lettem volna elöl.

A legfontosabb a biztonság. Hogy tudják, nem a teremben vannak, és a forgalom egyre erősebb. És persze lehetnek bukások, de meg kell tanulni esni is. És az is fontos, hogy tudjanak csoportban haladni. Ezek nélkül nem is lehet versenyezni.

Emlékszem, amikor 2019-ben Tadej először ment a Vueltára, és én tartottam a dologtól. Úgy voltunk vele, hogy leteker tíz napot, aztán majd kiszáll, mert nem bírja. Soknak gondoltuk ezt egy újonc profinak. Ő azonban folyton azt hajtotta, hogy menne tovább, mert jól érzi magát, és tessék, harmadik lett.

Egyébként a kérdésre senki sem tudja szerintem a pontos választ. A fiatalok ma valahogy másképp gondolkodnak, több az önbizalmuk, van bennük egy meg nem alkuvó attitűd. Amikor valaki ennyire magas szinten érkezik meg, kár őt csupán segítőként engedni versenyezni. De persze mindenkinek megvan a saját útja.

Egyértelműen kevesebb a dopping, de nem tudom, hogy ez összefügg-e a fiatalokkal.

Az nem lehet, hogy a fiatalok fizetnek most meg az elődök vétségeiért? Úgy értem, Pogačarnak például számtalanszor kellett doppinggal kapcsolatos kérdésekkel szembesülnie. A fiatalok nem értik, miért kapják ezt meg mindig, a közvélemény meg mindig gyanakvó a jó eredményekkel kapcsolatban.

Az elmúlt 15 évben a sportág nagyon sokat tett ezen a téren. Mostanság már szerintem kevesebb szó esik erről. A nehezén már túlvagyunk.

A kocsiban én úgy vagyok, hogy próbáljunk minél kevesebb hibát elkövetni. Tadej egyébként elképesztően jól érzi mikor kell támadni, figyeli azt is, hogy az ellenfelek épp, hogy érzik magukat. Nagyon gyakran mondjuk azt verseny után, hogy neki volt igaza.

De hasonló Evenepoel, Van der Poel és Van Aert is. Számotokra, nézők számára sokkal izgalmasabb lett a kerékpársport az elmúlt években, számunkra meg sokkal stresszesebb. (nevet)

Azért is lett stresszesebb, mert, ami kívülről úgy néz ki, hogy egy tuti verseny, ott még bármi közbejöhet. Gyomorprobléma, eléhezés, görcs, bukás, bármi. Minden a feje tetejére állhat egy pillanat alatt.

A regenerációra. Arra, hogy minden szakaszra maximálisan összeszedetten álljon oda, még azokra is, amelyek látszólag nem igényelnek nagy figyelmet. Láttunk már súlyos bukásokat kimerültség miatt. Ezért is kezdte később a szezont, hogy frissebb legyen a Tourra.

Akinek volt lehetősége találkozni a szüleivel, az érti, hogy Tadej miért ilyen. Nem akarja, hogy bármilyen módon is másképp bánjanak vele. Ha kér valamit, azt az egész csapatnak, az összes kerékpárosnak kéri. Nagyon könnyű vele dolgozni, minden feladatot a maximumon hajt végre.

Nagyon nehéz úgy sikeresnek lenni, hogy nem szereted, amit csinálsz. Emlékszem, amikor először mentünk a Starde Bianchéra, akkor mondtam neki, hogy ameddig csak tudja, tartsa meg magában ezt a játékosságot. Mert addig tud igazán sikeres lenni. Nincs könnyű dolga, mert rengeteg kötelezettsége van, de ő megőrizte magában az egyszerűséget. Igyekszik minél több időt tölteni azokkal, akik a legközelebb állnak hozzá, olyan környezetben, ami kikapcsolja és feltölti őt.

Az, hogy új kihívásokat állítanak fel maguk elé. Ilyen Tadej esetében a Giro-Tour-dupla. Igyekszik minél többféle versenyt megnyerni. Ha az egyik évben megvolt a Tirreno, a következőben rámegy a Nizzára. A játékosság itt is megjelenik, ezzel tartja fenn a motivációját, és szerzi sorra a győzelmeket.

via RTV SLO