"Na, és most?" Cavendish a történelmi rekordról, az új generációról és Pogačarról, akit még ő is csodál

Mark Cavendish néhány napja megszerezte karrierje 165. győzelmét, a Tour de France-on pedig a harmincötödiket, ami már három éve próbált elérni, hogy megdöntse Eddy Merckx rekordját.

A 39 éves Cavendish csapatról csapatra vándorolt, de végül megtalálta a helyét az Astanánál, így Alexandre Vinokourov irányítása alatt ünnepelhették a legendás győzelmet. Vino tavaly, amikor Cavendish bukott a Touron, csak annyit mondott: „Visszatérünk”. És hát így is lett.

Cavendish a Tour de France pihenőnapján adott interjút a L’Équipe-nek, egy olyan nap után, amit a családjával, négy gyermekével és a feleségével, Petával töltött.

Mark Cavendish: Miközben ezeket a pedálfordulatokat megteszem, igazából semmit sem érzek. A sprint alatt várom, hogy megérezzem, amikor valaki mellém ér… ott semmi más nincs. Nincs semmi érzelem. Az akkor érkezik meg, amikor áthaladsz a célvonalon. Nem, még a vonalon sem kell átmenned, a sprinterek tudják ezt. Legyen az tíz méter vagy tíz centiméter a vonal előtt, tudod, ha nyertél.

Nekem ez a pillanat most akkor jött el, amikor elkezdtem érezni a fájdalmat, ott, a Skoda logó előtt. Tudtam, mert senkit nem éreztem magam mellett. Tudtam, hogy megvan. Az érzelem pedig csak ezután jön.

Így volt ez az egész karrierem alatt, ez az az érzelem, amit az egész versenyen elnyomsz magadban, de a célvonal után kitör belőled. Egyik nap extázis, boldogság, a másikon meg csalódás, és minden felerősödik.

Évek óta hajszolsz valamit, aztán amikor tudod, hogy megvan, hát ez olyan, mint valami… még a megkönnyebbülés sem a jó szó, de őszintén szólva nem találok erre az érzésre szavakat. Nem is tudom, hogy létezik-e erre szó egyáltalán. Meglett, teljesnek éreztem magam, történelmet kellett írnunk és meg is írtuk. Ezt az egész érzést nehéz átadni, mert az egy dolog, hogy mindent megteszel azért, hogy történelmet írj, de ha meg is csinálod… Nem, erre nincsenek szavak.

Ez csak egy vicc volt. Ki akartam fejezni felé a tiszteletemet, mert nagyon jól csinálja, amit csinál. Már most ő minden idők egyik legnagyobb versenyzője, és csak 25 éves. Ő jóval több, mint egy bajnok, mert közben jó ember is. Mindenki kedveli, aki körülötte van, és nem csak a csapattársai, az ellenfelei is. Ő hozott valamit extrát ebbe a sportágba.

Ez a sport nem a győzelemről szól. Történeteket kell elmesélni, emlékeket adni, és inspirálni másokat. Sportrajongóként én is észreveszem, ha valakin látom, hogy képes erre.

Ez tényleg nem csak a győzelemről szól. Az a lényeg, hogy az embereket álmodozásra késztesd, ez egy csodálatos sport, ezért is szeretem ennyire.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a pályafutásom egy részét megoszthattam ezzel az új generációval, amelyik elhozta ezt a ragyogást a sportágunkba. Később, amikor már csak szurkolóként fogom őket nézni a gyerekeimmel, boldog leszek, hogy versenyezhettem ellenük, hogy el tudom nekik majd mesélni, hogy ezekkel a bajnokokkal versenyezhettem, és ez óriási dolog.

Nehéz lett felkelni, nehéz kikelni az ágyból. De végül is ez még mindig a munkám része, és sok ember van rosszabb helyzetben, mint én. Azt elmondhatom, hogy a munkám csodálatos életet adott nekem, a sporthoz kapcsolódó kockázatokkal és sérülésekkel együtt. Ez volt az ára.

Igen, de a jutalom is az volt. Valahol kiegyenlítődik. Az életkorral mindig egy kicsit merevebbnek érezzük magunkat, vagy hát kevésbé rugalmasnak. A legnehezebb egyébként az, amikor a gyerekekkel mész el nyaralni, aztán játszani akarnak a medencében, és nem tudunk úgy játszani, hogy teljesen elengedem magam, mert attól félek, hogy megsérülök... Ez sokkal nehezebb, mint maguk a fizikai sérülések, az, hogy nem tudok normális dolgokat csinálni a gyerekekkel a sérülés kockázata miatt. Ez sokkal fájdalmasabb.

Nem tudom. Nem azért versenyzek, hogy ezt elérjem... Csak próbálod kihozni magadból a legjobbat, nem? A lehető legjobban teljesítesz, aztán a történelem majd megtalálja a módját, hogy feltegyen a megfelelő polcra. Ez nem rajtad múlik.

Az ókori Görögországban a legnagyobb megtiszteltetés, amit kaphattál, az volt, ha a neved túlél a halálod után. Soha nem tudhattad az életedben, hogy mit hagysz magad után.

Az élet alapelvei és értékei. Az része a szülői feladatainknak, hogy átadjuk ezeket, megtanítani nekik, hogy mi a jó és mi a rossz. Azt is megtanítod nekik, hogy ha akarnak valamit, meg kell dolgozniuk érte, és ha elég keményen dolgoznak, akkor meg is kapják, amit akarnak. Az is fontos, hogy ne törődjenek azzal, hogy mit mondanak mások, de nem szabad egyedül sem maradni. A kemény munka az, ami rengeteget számít, én pedig támogatni fogom őket mindenben, amit el akarnak érni az életben, és szerencsére olyan helyzetben vagyok, hogy ezt anyagilag is megtehetem.

Ezt nem tudhatod, amíg nem éled át. Mindig meg kell tapasztalni a fájdalmat. Nem kívánom senkinek az előző pár évemet, de ezek sokkal többet tanítottak nekem az életről. A gyerekeim is látták, milyen volt, és örülök, hogy ezt is átadhattam nekik.

Mindig jó emberekkel akartam magam körülvenni, és... oké, mondhatod, hogy ez önzőség, de én jó embereket akarok magam körül tudni, kedves, kellemes embereket, akik keményen dolgoznak.

Azt viszont nem tudom irányítani, hogy mások hogyan gondolkodnak, csak azt tudom irányítani, hogy én hogy viselkedek velük, hogy mit teszek és mit mondok. A sportban versenyezni kell, erről szól, nyernünk kell. Aztán sportrajongóként együtt élünk a hőseinkkel, azt érezzük, amit ők éreznek, vagy legalábbis azt hisszük, hogy tudjuk, mit éreznek. Azt akarjuk, hogy sikerüljön nekik. Sosem értettem azokat az embereket, akik annak szurkolnak, hogy valakinek ne sikerüljön valami.

Először is megpróbálok eljutni Nizzáig. És soha nem fogok eltávolodni a sportomtól. Nem látom, hogy eltávolodnék Vinótól (Alexandre Vinokourov). Ő segített hinni – nem csak hinni –, támogatott, tudod... Úgy éreztem, hogy ő tényleg harcol értem. Nem érdekelte, hogy az emberek emiatt cikizték. Sokat köszönhetek neki. Talán ő a legjobb főnök, aki valaha is volt a kerékpározásban. Sokat tanított nekem a hűségről is. Megmutatta, hogy egy csapatvezető lehet hűséges a körülötte lévő emberekhez.

Forrás: L'Équipe