Négy kiló főtt rizs naponta?! – így zajlik a brutális szénhidráttöltés a Tour de France-on

„Ezek a srácok véznának látszanak, és kicsinek, pedig tudják, hogyan kell enni. Van étvágyuk rendesen” – mesélte Will Girling, az EF táplálkozási szakértője.

Amikor épp nem tekernek vagy alszanak, akkor jó eséllyel esznek. Hogy mit? Szinte mindig szénhidrátban gazdag étel van a tányérjukon. A szénhidrát kulcsfontosságú a megfelelő állóképesség megszerzésében, úgyhogy a rizs, a tészta, a krumpli és a kenyér biztosítja a versenyzők táplálkozásának alapját. Az ezekből származó energiára van szükség ahhoz, hogy jól teljesítsenek a sprintekben és a hegyeken. És hogy ezek közül mi a favorit? Egyértelműen a rizs.

„A versenyzők rengeteg rizst esznek. Kilószámra tolják. Unalmas, de működik” – monda Bram Lippens, a Trek séfje. „Megspékeljük paradicsomszósszal vagy pesztóval, de a rizs attól még rizs marad.”

A napi első étkezésre nagyjából a szakasz előtt három órával kerül sor. Ilyenkor a rizs mellett tojást, zabkását, palacsintát és pirítóst esznek.

A szakaszok során átlagosan 5000 kalóriát égetnek el. Tekerés közben szénhidrátos italokat, energiaszeleteket, géleket és a csapat által készített rizssütiket fogyasztanak. Talán meglepő, de óránként háromszor-négyszer is esznek, némi túlzással tehát folyamatosan.

És mihelyt a szakasznak vége, jöhet a regeneráló ital és a szénhidrátban gazdag snack. Este pedig egy bőséges vacsora, ami elengedhetetlen a raktárak visszatöltése szempontjából, valamint azért, hogy másnap is ugyanúgy bevethetők legyenek.

„Egy fontos szakasz előtti este nem bonyolítjuk túl az étkezést” – mondta Girling. „Általában csirke rizzsel, esetleg lazac rizzsel. Általában fehér rizst szolgálunk fel, mert könnyű emészteni és alacsony a rosttartalma.”

Ez a rizsben gazdag étrend cáfolja azt az elképzelést, miszerint a mezőny jószerivel csakis tésztán élne.

„Több energia van a rizsben, mint a tésztában, tehát a versenyzők ugyanakkora mennyiségű rizsből több szénhidráthoz jutnak, mint tésztából. Ráadásul gluténmentes, tehát elméletileg még könnyebben is emészthető” – mondta Laura Martinelli, a Jayco táplálkozástudósa.

A csapatok személyzete jócskán kibővült az elmúlt években, és ma már egy táplálkozási szakember is ugyanolyan része a csapatnak, mint a mérnökök vagy a masszőrök. A Jaycónál Martinelli felügyeli Simon Yates, Dylan Groenewegen és Lawson Craddock étrendjét.

Az a feladata, hogy megtervezze, mit kell enniük a versenyzőknek a testsúlyuk, a várható erőkifejtés és a soron következő szakasz jellemzőinek, keménységének figyelembevételével. Martinelli egy viszonylag egyszerű sprintszakaszon nagyjából 5 gramm per testsúlykilogrammnyi szénhidráttal számol.

Ez a szám a legdurvább napokon, például Craddock esetében felmehet akár 18 grammig is. Ez azt jelenti, hogy a 69 kilós amerikai akár 1200 gramm szénhidrátot is bevihet ételek, shake-ek, gélek formájában.

Lippens, a Trek profi séfje konyhaként funkcionáló kamionokból, vagy a szállodák anyagaiból dolgozik, és nem ritkán olyan menüket állt össze, ami egy ötcsillagos étteremnek is a becsületére válna.

Van hús, hal, a helyi kisboltokból, piacokról beszerzett zöldségek, amelyekből kiváló minőségű és ízű ételek készülnek. Jóval többről van szó, minthogy a szakácsok legyártják a versenyzéshez szükséges üzemanyagot.

„Mivel rengeteget kell enniük, fontos, hogy jó ízekkel dolgozzunk, és hogy változatosak legyenek az ételek” – mondta Lippens. „Oké, rengeteg szénhidrát kell, de variáljuk őket szószokkal, csirkével, lazaccal, hogy a versenyzőknek legyen kedvük enni.”

Az egészséges versenyző, aki követi az étkezési tervet, megfelelően tud regenerálódni a megelőző napokból, lesz ereje a következő szakaszokra, és közben fenn tud tartani egy nagyjából állandó testsúlyt.

A versenyzők napi szinten ellenőrzik a súlyukat, és erről jelentenek a csapatnak. Bár a watt per kiló egyenlet fontos a mászási sebesség szempontjából, az elveszített tömeg izomvesztéshez és a hormonrendszer működési zavarához vezethet.

„Azt valljuk, hogy a versenyzők inkább egyenek egy kicsit többet, mint egy kicsit kevesebbet annál, mint amit ideálisan kellene” – mondta Martinelli.

Talán ezért is fordul elő, hogy néhányan nagyobb tömeggel fejezik be a Tourt, mint amennyivel elkezdték. A fiatalok gyakran túltöltik magukat, mert attól félnek, hogy különben leszakadnak.

Nem csak a szénhidrátbevitelre kell nagyon figyelni, a fehérjével ugyanez a helyzet. A fehérje segít megtartani az izomtömeget, és gyorsítja a szakasz utáni regenerációt. Az egészséges zsírokra, mint az olíva olajra, az avokádóra, a magvakra azért van szükség, mert hozzájárulnak a hormonális egészséghez, valamint a vitaminok megfelelő felszívódását is segítik.

A rostbevitelt azonban a kemény hegyi szakaszokon drasztikusan lecsökkentik, fontos ugyanis, hogy a versenyzők üres gyomorral vágjanak neki ezeknek a napoknak.

Az egyensúlyra, és némi élvezetre is szükség van a szigorú szabályok mellett. Itt jönnek képbe a desszertek, a brownie-k, a sajttorták, a gyümölcs tartok, amelyek napi szinten is részei az étrendnek. A pihenőnapok előtti estén pedig jöhet a kényeztetés házi pizza, hamburger, lasagne formájában.

Ha pedig egy gőzelem megünnepléséről van szó, akkor nem csak az energiaitalok és a vitaminshake-ek jöhetnek szóba.

„A Jaycónál szerencsések vagyunk” – mondta Martinelli. „A tulajunknak, Jerry Ryannek ugyanis csodálatos pincészetei vannak Ausztráliában, úgyhogy mindig van kéznél valami jóféle bor.”

via Velo