Öt ok, amiért a Jumbo letarolta az idei Tour de France-t

Akár azt is megtehetnénk, hogy mind az öt oknak Wout van Aertot soroljuk fel. WvA a sprinter, a sík segítő, a hegyimenő és így tovább… a belga versenyző önmagában is lehetne egy csapat. Teljesítményéről mindent elmond, ahogy a 18. szakaszon zöld trikóban húzta a sort a Tour egyik legkeményebb emelkedőjén, a Hautacamon, de úgy, hogy Tadej Pogacart is leszakította.

A Tour előtt felmerült a kérdés, hogy mennyire lehet összeegyeztetni harcát a zöldért a csapat ambícióival a sárga trikóra, de három hét után ez a dilemma már-már nevetségesnek hat. Van Aert tükörsimán nyeri a zöldet, közben bőven maradt ereje arra, hogy kulcspillanatokban Vingegaard-t segítse.

- mondta róla a dán.

Az idei Tour után még az is újra téma lehet, miért nem megy rá Van Aert maga az összetettre. Vingegaard erről diplomatikusan csak annyit mondott, nem hiszi, hogy a belgának ilyen ambíciói lennének, de ha igen, szívesen megosztja vele a kapitányságot, ahogy idén Roglic-csal is tette.

A csapat a korábbi években többször kapott komoly kritikát azért, mert bár talán nekik voltak a legerősebb versenyzőik, a csapatvezetés hibái miatt mégsem tudtak Tourt (vagy Girót) nyerni. Ennek idén nyomát sem láttuk. Egy-egy pillanatnyi káoszt leszámítva a csapat az első szakasztól az utolsóig tökéletesen helytállt, több alkalommal pedig látványosan működött a tervük. A Col du Granonon és a Hautacamon bemutatott támadásaik sokáig emlékezetesek maradnak.

Tiesj Benoot remekül foglalta össze.

Manapság, amikor a legjobb versenyzők között mindössze tizedszázalékok döntenek a teljesítményben, hatalmas szerepe van minden kis apróságnak. Különösen igaz ez viszont az idei versenyen, amikor a táplálkozás vagy a felszerelés mellett a mezőnyben terjedő járványra is figyelni kell, még fontosabbá téve a minden részletre kiterjedő tervezést.

Talán véletlen, hogy az UAE egyik versenyzőjét a másik után vesztette el a covid miatt, míg a Jumbo egyet sem. Mégis önmagáért beszél, hogy a holland csapat volt az egyetlen, ami már Dániában is szigorú szabályozást vezetett be, versenyzőit pedig sehol sem látni maszk nélkül.

Mondhatnánk, hogy Vingegaard-nak egyetlen pillanatig nem volt gondja ezen a Touron, de ez koránt sem lenne igaz. Bajba került a roubaix-s szakaszon, elesett a pihenőnap előtt és majdnem bukott a Hautacam előtti lejtmenetben is. De nem csak ő rázta le magáról ezeket a problémákat, hanem az egész Jumbo. Ismét elvesztették Roglicot, de Kruijswijk is kiesett, Benoot pedig nagyot bukott. Mégsem tört meg a csapat morálja, ami fantasztikus egységről árulkodik.

De nem arról van szó, hogy csak a csapata erőssége vitte el Vingegaard-t a sárga trikó kapujába. A dánnak a hegyeken egyetlen pillanatnyi megingása sem volt, Pogacar összes támadását átvette. Amikor pedig kellett, adni is tudott a szlovénnek, akit berobbanása óta szinte senki nem tudott erőből leszakítani.

Nem mintha ez meglepte volna a csapattársakat.

„Annyi önbizalom árad belőle. Májusban három hétig a szobatársa voltam edzőtáborban, már ott kimondta, hogy le tudja győzni Pogacart. A tavalyi második helye rengeteg önbizalmat adott neki. Ilyenkor csapattársként is többet tudsz nyújtani.” – mondta Benoot.

A Jumbo vezetésében is tudják, hogy micsoda kincs van a birtokukban. Grischa Niermann sportigazgató szavai is erről árulkodnak.

Forrás: Het Nieuwsblad