Egy rejtélyes betegség okozta keserves időszak után, Jungels elsöprő erővel tért vissza a Touron
Publikálva 12/07/2022 - 09:14 GMT+2
Bob Jungels a tavaly nyáron megkapott diagnózisát rossz hírként is értékelhette volna, kiderült azonban, hogy ez volt a legjobb, amit csak kaphatott. Ugyanis végre minden korábbi szenvedés és nehézség értelmet nyert. Kiderült, hogy artériás endofibrosisa volt, amely akadályozta a véráramlást mindkét lábában. Nemcsak a karrierje menekült meg, az egész élete jó irányba fordult.
Bob Jungels
Fotó: Getty Images
Egy évre rá pedig szólószökésből nyert szakaszt a Touron.
„Amikor megkaptam a diagnózist, ami egy nagyon komoly probléma volt, én mégis fellélegeztem” – mondta Bob Jungels.
Azt láttuk az eredménysorából, hogy az elmúlt időszak nem alakult túl jól a számára. De azt csak az ő elmondásából tudhatjuk meg, mennyit küszködött a kerékpáron, és hogy milyen komoly hatással volt ez az egész a magánéletére. Alvásproblémáktól szenvedett, az emberi kapcsolatai is komolyan megsínylették ezt az időszakot, egész egyszerűen eltűnt az öröm az életéből.
„Elég sötét hónapokon, éveken vagyok túl. Mentálisan rettenetesen nehéz volt ez az egész.”
Egy jó ideig minden nagyon könnyen jött a számára. Junior világbajnok lett, U23-as Roubaix-t nyert. top 10-ben volt a Girón, de jól ment az Ardennekben és a kockaköves klasszikusokon is. Hatalmas tehetség volt, a problémát csak az jelentette, hogy merre tovább: a nagy körök vagy a klasszikusok felé.
„Megszoktam, hogy a karrierem folyamatosan haladt előre, egyre csak felfelé. Aztán hirtelen megtorpantam, úgy, hogy a dolognak látszólag semmiféle oka nem volt. Sosem tudtam, milyen az élet a gruppettóban, de most megtapasztaltam. Elég hosszú ideig.”
A 2018-as Touron kezdtek jönni a betegség első nyilvánvaló tünetei.
„Emlékszem, ahogy leszakadtunk Adam Yatesszel a Col des Saisiesen. Az egész az egyik pillanatról a másikra történt, és nem volt semmi magyarázata. Abban az évben nyertem Liége-t.”
„Amikor két-három percig a küszöb fölött tekersz, jön egy fájdalom. Ilyenkor az izmok nem kapják meg azt a mennyiségű oxigént, amire szükségük volna. Olyan, mint egy szúrás, aztán tompul, majd elhal. A probléma többnapos versenyeken gyakrabban jön elő, mert olyankor nem tudsz regenerálódni. Edzéseken ritkán vagy a küszöb fölött hosszabb ideig, ezért nehéz ezt a problémát diagnosztizálni.”
2019-ben is voltak azért eredményei, például megnyerte a Kuurnét, így aztán a probléma nem volt látványos. 2020-ra már a mentális nehézségek is egyre szembetűnőbbek voltak. Érezte, hogy valami nincs rendben, egyre erősebb alvásgondok gyötörték, és nem lelte örömét a kerékpározásban sem.
2021-re tovább romlott a helyzet, a korábbi sikerek ekkor már nyomokban sem jelentkeztek.
„Néha még a mezőnyt sem tudtam követni. Emlékszem, a katalán körön azért zuhantam meg, mert túl keményen edzettem. Mindent megtettem, amit lehetetett, amit csak tudtam… Iszonyú kemény volt.”
„Volt, amikor már tekerni sem volt kedvem. Nem volt, mert tudtam, úgyis le fogok szakadni. Borzasztó érzés volt ez egy olyan valakinek, aki korábban a győzelmekért ment.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/07/10/3408215.jpg)
Bob Jungels
Fotó: Getty Images
„De az egész karakterem is megváltozott. Nem volt öröm az életemben, ez érződött a csapatnál, ahol magamba fordultam. Éreztem, hogy valami nem oké, és bezárkóztam. Nem tudtam aludni, folyamatosan csak kattogott az agyam. A családom, a barátnőm is érezték, hogy gond van, ők is szenvedtek. Iszonyú kemény időszak volt ez mentálisan. Egyre lejjebb kerütem, miközben persze nem akartam így befejezni a karrierem.”
Szerencsére azonban jött a fordulópont, amely az Ag2r egyik edzőjének, Nicholas Guille-nak volt köszönhető. Ő mondta, hogy lehet, hogy artériás endofibrosisom van, amitől ő is szenvedett, amikor aktívan versenyzett.
„A vizsgálatok megállapították, hogy a probléma mindkét lábamat érinti. Ilyet ott ők még nem is láttak… Egy héttel a diagnózis után meg is műtöttek, nem akartam halogatni, annak ellenére, hogy jött a Tour és az olimpia. Nem akartam 70-80 azázalékosan versenyezni.”
„Mindkét beavatkozás jól sikerült, úgyhogy a hozzám közel állók hamarosan újra láthattak mosolyogni. Nyáron nagyon sokat voltam a barátaimmal, kikapcsolódtam, úgyhogy mindent tiszta lappal tudtam kezdeni.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/07/10/3408125.jpg)
Bob Jungels
Fotó: Getty Images
Jungels a luxemburgi körön tért vissza szeptemberben egy 80. hellyel. De ez nem számított, a lényeg, hogy végre fájdalom nélkül tudott tekerni.
„Benne volt a pakliban, hogy nem jutok el többé arra a szintre, ahol korábban jártam, de szerencsére a szezon utolsó két hetében elkezdtem azt érezni, amit régen. Olyan volt, mint junior koromban. Nyomhattam olyan keményen, amennyire csak tudtam, mégsem fájt semmi.”
Ez a szezon sem indult könnyen, de aztán jött a vasárnap, és egy egészen döbbenetes szólószökés, amivel egyértelműen jelezte, hogy visszatért.
„Hatalmas megkönnyebbülés ez most annyi keserves hónap és év után. Rengeteg motivációval és reménnyel kezdtem ezt a szezont. Próbáltam visszanyerni a régi formám, de csak nem sikerült. Most végre itt vagyok, újra a hullámvasút tetején. Hálás vagyok mindenkinek, aki hitt bennem.”
Mintha a bajból nem lett volna elég, két nappal a Tour rajtja előtt pozitív covid-tesztet produkált. Szerencsére azonban egy nappal később negatív lett a tesztje, és mivel az orvosoktól is zöld utat kapott, rajthoz állhatott a Touron.
Arra a kérdésre, hogy szerinte enyhíteni kellene-e a covid-fertőzéssel kapcsolatos szabályokon, diplomatikus választ adott.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/07/10/3408108.jpg)
Bob Jungels
Fotó: Getty Images
„Szerintem ezt nem a versenyzőknek kell eldönteniük. Én egészséges voltam, nem voltak tüneteim, de lehet, hogy másnál más a helyzet. Szerencsére itt vannak a megfelelő szakemberek, akik ebben döntést tudnak hozni.”
Jungels az utolsó előtti hegyen lépett el, és összesen 63 kilométert töltött szökésben.
„Az utolsó emelkedőn tartottam attól, hogy Tibaut utolér. Tudtam, hogy egy emelkedős sprintbefutót nagyon nehéz lenne ellene megnyerni. Próbáltam csak a versenyzésre összpontosítani.”
„A csapatkocsiban szerintem először nem nagyon örültek. Meg nem is tudták, hogy mit csinálok, és az igazság az, hogy én sem nagyon tudtam. Kértem, hogy folyamatosan mondják a fülemre a különbséget, hogy tudjam kezelni az erőtartalékaimat. Szerencsére meg tudtam tartani az előnyömet.”
via cyclingnews, velonews
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés