Őrültség vagy logikus lépés, hogy Van Aert megpróbáljon rámenni a Tour összetettjére?
Frissítve 31/07/2022 - 21:28 GMT+2
Wout van Aert elképesztő Tourt tudhat maga mögött. Ment síkon, ment hegyre fel, sprintelt, szökött, ment az óra ellen, és legfőképpen védte és segítette a kapitányát, Jonas Vingegaard-t. Sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon aki ennyire univerzális, az miért nem célozza meg maga is a sárga trikót. Utánajártunk, volna-e realitása egy ilyen komoly változtatásnak.
Rá kellene mennie Wout van Aertnak a Tour összetettjére?
Az az igazság, hogy elfogytak rá a jelzők a Tour alatt. Mondtuk őt földönkívülinek, félig embernek, félig gépnek, meg a jó ég tudja még minek. Egy biztos, brutálisan nagy munkát végzett a csapatáért és saját magáért is.
A Tourok idején sokan szokták emlegetni William Fotheringham brit újságíró gyufásdobozos metaforáját. Szerinte a győztes személye attól függ, ki hány gyufaszálat éget el a verseny során, na és attól, mikor ürül ki az a doboz.
Nos, az idei Tourból azt szűrhetjük le, hogy Van Aert minden bizonnyal egy gyufagyárban született.
Szinte minden szakaszon támadott. Sprintelt a győzelemért, vagy védte a kapitányt. Vagy ezeket így együtt. Mindezek eredményeként nyert három szakaszt, eltöltött négy napot sárgában, toronymagasan nyerte a zöld trikót, és ötödikként zárt a hegyi összetettben.
Legutóbb ezt Bernard Hinault csinálta meg 1979-ben, valamint Eddy Merckx 1969-bem, 1971-ben és 1972-ben. Igaz, ők a sárga trikót is megszerezték.
A különböző kerékpáros korszakokat persze nehéz összehasonítani, részben ezért is lángolhatott fel a vita arról, hogy Van Aert vajon megnyerhetné-e a Tourt.
Túl sok a ’ha’
Már 2020-ban is voltak olyan hangok, hogy rá kellene mennie a sárgára. Még Johan Bruyneel is felszállt erre a vonatra, ugyanis Van Aert Hinault-ra emlékeztette, aki szintén nyert mezőnyhajrákat, és közben irtózatos tempóval ment fel hegyre is. Ráadásul Bruyneel volt az, aki annak idején meggyőzte az akkor klasszikus menő Lance Armstrongot, hogy próbálkozzon a Tourral.
Eltelt két év, és Bruyneel most már azt mondja, hogy egy ilyesfajta váltás túl sok idejébe kerülne Van Aertnak, ráadásul semmiféle garancia sincs a sikerre.
Persze, azért akadnak bőven, akik kitartanak a sárga trikós álmok mellett.
Ha dobja a klasszikusokat, ha csapatot vált, ha teljesen köré építenek egy csapatot, ha veszít némi súlyt, mint Lance vagy Bradley Wiggins, ha az ASO újra telepakolja a Tourt hosszú időfutamokkal.
Túl sok a ’ha’. A Tour megnyerése Van Aert számára csak álom. De még a dobogó is az.
Túl sokat kellene fogynia
Van Aert edzője, Michael Lamberts már beszélt arról, hogy túl sok kilót kéne leadnia ahhoz, hogy felvegye a versenyt Vingegaard-ral és Pogacarral a hosszú, kemény hegyeken.
Konkrétan Van Aert most 77 kg, a szlovén és a dán minimum tízzel, de lehet, hogy tizenhéttel is kevesebb nála. Ehhez jön hozzá, hogy bár nem megy rosszul hegyre, de 0,6 watt/kilóval kevesebbet tud a vörös zónában, mint a másik kettő. Ez elég komoly differencia.
Arról nem beszélve, hogy a belga mezomorf típus, ami azt jelenti, számára nincs nagyon tér a súlyvesztésre. A zsírszázaléka most is csak hat százalék környékén van, ha izomból próbálna meg veszíteni, az erővesztéssel is együtt járna.
Lance is lement 80-ről 70-re, és Miguel Indurain is viszonylag nagy tömegű volt, de azok más idők voltak, ha értitek, mire gondolunk.
Wiggins, aki nagyjából olyan magas, mint Van Aert, lement 78-ról 71-re, de hónapokig az anorexia határán egyensúlyozott. Ráadásul ne feledjük, hogy a brit a kenacort nevű gyulladásgátlóval erősen a szürke zónában mozgott, hisz ez a szer hozzájárult ahhoz, hogy jobban tűrje a kimerültséget, és segített neki a súlyvesztésben is.
Megnyerte ugyan a Tourt 2012-ben, de félig-meddig depressziósan. Az egyenkéntiken nagyjából két percet vert csapattársára, Chris Froome-ra. Mivel Alberto Contador ekkor nem versenyezhetett, csak Froome verhette volna meg a hegyeken, neki viszont a kapitányát kellett segítenie.
A színvonal tovább emelkedett
Ebben az időben egyébként Van Aert lehet, hogy tudott volna Tourt nyerni, vagy legalább dobogóra állni. Több wattot teker hegynek föl, mint Jurgen Van den Broeck, aki 2010-ben harmadikként zárt. Azóta azonban a színvonal jelentősen emelkedett főleg Pogacar és Vingegaard feltűnésével.
Ezt a szinten Van Aert még súlyvesztés esetén sem tudná soha elérni. Ne feledjük, például a Hautacamnak 2.36 előnnyel vágott neki, végül 2.10 hátránnyal ért be. Ez összesen 4.46 Vingegaard-hoz képest. Persze, Van Aert aznap sokat ment elöl, de ez akkor sem kevés különbség.
Összességében sok az időveszteség
Van Aert a 23. helyen zárta a Tourt 1 óra 34 perc hátránnyal. Ő maga ismerte el, hogy bár jól tartotta magát az utolsó hegyi szakaszon, a megelőző napot korán elengedte. Ilyesmi nyilván összetett menőként nem férne bele.
A hátránya még akkor is sok, ha figyelembe vesszük, milyen sokat segítette Vingegaard-t, mennyit harcolt a zöldért, mennyit szökött, és így tovább.
Eltűnne az öröm
Talán a legfontosabb maradt a végére. Egy ilyen ráerőltetett átalakulással könnyen elveszíthetné a kerékpározás örömét.
Miért vágjon akkor bele olyasmibe, amiben nem leli örömét? Ráadásul nincs is semmi garancia arra, hogy sikeres lesz benne. Intő példa lehet Wiggins a számára.
Van Aert legfontosabb célja, hogy jól menjen a klasszikusokon, és nem csak a kockaköveken, hanem az Ardennekben és a Lombardián is. És hogy világbajnok legyen.
Ezeket a célokat nem áldozná fel egy erősen bizonytalan Tour-győzelemért. Arról nem beszélve, hogy csapatában, a Jumbóban akad azért egy-két jó összetett menő, neki pedig ezt a csapatot esze ágában sincs elhagyni.
A belgák ugye 1976 óta nem nyertek Tourt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ennek a terhét rá kell tolniuk Van Aertra. Még akkor sem, ha Merckx óta ő a legsokoldalúbb versenyzőjük.
Hadd teljesedjen ki abban, amiben amúgy is jó. Hadd okozzon így örömöt a belgáknak.
A sárga trikót meg tessék szépen elfelejteni.
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Letöltés
Scan me
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés