Mont Ventoux – „Ha nem akarod megismerni önmagad, ne kezdd el megmászni”

Geológiailag ugyan az Alpok része, mégis bántóan magányosan emelkedik ki a porvence-i tájból. 1910 méteres magasságának köszönhetően szó szerint uralja a tájat, tiszta időben 100 kilométeres távolságból is jól látni. A csúcson található fehér törmelék – ami miatt gyakran holdbélinek is nevezik a tájat - nem más, mint mészkő.

A Ventoux egy része félelmetesen kopár, aminek persze megvan az oka. Az évszázadok során a faszéntermelés, majd a hajóépítéshez szükséges faanyag miatt a hegyet szó szerint lerabolták, és megfosztották az erdőitől. A 19. század közepe óta a természetvédelmi erőfeszítések azért némi sikerrel járnak a fák újratelepítését illetően. A hegy növény- és állatvilága régóta vonzza a gyűjtőket és a ritkaságokat keresőket, a környéken készített AOC minősítésűbor világhírű, ősszel vaddisznókra vadásznak az erdőkben, egyesek szerint szerencsés esetben még néhány környéken kószáló farkassal is találkozhatunk.

De a Mont Ventoux nem feltétlenül miattuk érdekes.

Ez az egyik legszelesebb hely a Földön. A csúcson 1967 februárjában 320 km/h-s szélsebességet mértek.

– mondták róla egy időben a helyiek.

Ezt a mondatot ismételgették Frederic Mistralnak, a híres provence-i költőnek, amikor két barátjával megmászták a hegyet. Kizárólag azért, hogy a csúcsról eléjük táruló kilátásban gyönyörködhessenek. Kilenc évvel a meghódítása után Mistral - aki maga is a híres északnyugati szélről kapta a nevét, amely a hegy felett fúj, és állítólag megőrjíti az embereket – 1866-ban verset írt a Ventoux-ról. Annyira megérintette az „utazás”.

A hegyről, amelyről gyakran azt gondolják a kerékpársport szerelmesei, hogy neve a francia ’venteux’, azaz szeles szóból származik. Pedig ennél egyszerűbb a magyarázat. Sok történész szerint az elnevezés simán csak a ’vinturi, azaz a ’hegy’ kifejezésből jön.

Ennyi az egész. A Mont Ventoux nem mást jelent, mint hegyet.

Ha valóban a Tour de France - nem pedig a hegyet már 1336 mar Malucéne felől megmászó olasz költő, Petrarca - tette híressé a Mont Ventoux-t, 1967 júliusa és Tom Simpson személye sajnos megkerülhetetlen. A brit versenyzőaz emelkedő mászása közben lett rosszul, és esett össze két alkalommal. Hiába próbálták újjáéleszteni, és szállítottak viszonylag gyorsan az avignoni korházba, már nem tudták megmenteni az életét. A boncolás utólag amfetamin jelenlétét mutatta ki Simpson szervezetében, ő lett a Ventoux első áldozata.

Pár évvel korábban, 1955-ben majdnem Jean Malléjac is „fentmaradt” a hegyen, miután tíz kilométerre a csúcstól kísértetiesen hasonló körülmények között esett össze, mint Simpson. Cikk-cakkban haladt, keresztbe álltak a szemei, láthatóan nem volt magánál, többször elesett, 15 percig eszméletlenül feküdt az út szélén. De nem akarta feladni a Tourt.

Ha nincs a versenyt kísérő orvos határozott fellépése - Malléjac-ot szó szerint le kellett kötözni a mentőben -, a francia kerékpáros valószínűleg nem éli túl a hegyet.

Ugyanezen a szakaszon Ferdi Kübler, a Tour 1950-es győztese szinte önkívületi állapotban támadta be a mezőnyt a lejtmenet során, elképesztő tempóban haladt lefelé a hőségben, többször el is esett. Az avignoni befutó előtt meg kellett állnia a városban, hogy megpihenjen egy kávézóban. Amikor visszaült a kerékpárjára, rossz irányba, a Ventoux felé indult el.

Az 1958-as első mászás óta a Tour de France mezőnye további kilenc alkalommal járt ezen a legendás, és kegyetlenül nehéz hegyen. Legutóbb 2016-ban, amikor a nagy szél miatt rövidíteni kellett a szakaszt, és a Chalet Reynard-nál, 1.435 méteren volt a befutó. Igen, amikor a hatalmas káoszban Chris Froome kerékpár nélkül futott a cél felé.

De ott van a 2000-es kiírás, amikor Lance Armstrong nagy vitákat kiváltva átadta a hegyet és a győzelmet (a rá összetettben nem veszélyes) Marco Pantaninak.

Tizenhárom évvel később – a 100. Tour de France-on - a sárga trikóban tekerő Chris Froome nyerte a Ventoux-t és tett egy nagy lépést pályafutása első összetett győzelme felé.

A mezőny szerdán kétszer mássza meg a Ventoux-t, ahol Iban Mayo tartja a rekordot, 55’51-es idővel.

Paul Fournel Véló című könyvében azt írja:

Mert a Ventoux nem viccel, és kizárólag szenvedést tartogat számodra. Aki megnyeri, legendává válik, cserébe viszont élete legnehezebb egy óráját kell átélnie.

(Forrás – részben: Rouleur)