"Olyan vagyok, mint egy szerzetes" – Ferrand-Prévot mindent feláldozott a Tour-győzelemért, hős lett

Kicsit őrült kihívás volt, de reggel, amikor felkeltem, azt mondtam magamnak, hogy nagyon jó lenne sárgában is győzni. Nem indult jól a nap, az első lejtmenetben rosszul helyezkedtem, leszakadtam és hirtelen a második csoportban találtam magam. Elöl gyorsítottak, amikor megtudták, hogy nem vagyok ott. A csapattársaim rengeteget segítettek, visszahoztak, nem tudok eléggé hálás lenni nekik, ez a győzelem az övék. Nagyon kellett koncentrálnom, mert az ellenfeleim nem adták nekem oda ajándékba ezt az utolsó szakaszt sem. Nagy tanulság volt számomra, de aztán kétségtelenül hibátlanul alakult minden.

Amikor már csak néhány kilométer volt hátra, a sportigazgatóm azt mondta a csapatkocsiból: 'Pauline, ha stílusosan akarsz célba érni, próbálkozz meg egy támadással az utolsó emelkedőn.' Láttam, hogy Demi támad, és éreztem, hogy ez a tökéletes pillanat a kontrára. 5 kilométerrel a vége előtt nem sok vesztenivalóm volt. Teljes erőbedobással kellett nyomnom, úgyhogy nem igazán élveztem az utolsó pillanatokat, eléggé szenvedtem.

Ők a legfontosabb emberek számomra. Ott vannak a jó és a rossz időkben is. Volt, hogy felhívtam őket és megkérdeztem, hajlandóak-e engem elkísérni a lakókocsijukkal edzeni, vagy velem jönni egy Tour-szakasz bejárására. Vagy igazából bármi másra. Mindig ott vannak velem. Sokkal tartozom nekik, és ahol most tartok, az valójában nekik köszönhető.

Őszinte leszek, annyira, de annyira keményen edzettem a győzelemért, hogy ha arra gondolok, hogy újra meg kéne csinálnom ugyanazt, azt mondom magamnak: nem, nem akarom. Az én módszerem a szélsőségesség, ilyenkor néhány hónapig semmi másnak nem szentelem az életemet, csak annak, amit kitűzök célul. Megéri, de közben nehéz is, mert hatalmas erőfeszítést és áldozatot igényel. Szóval maradjunk annyiban, hogy még nem tudom.

Maëva Squiban két szakaszgyőzelme hihetetlen volt, vasárnap Juliette Labous fantasztikusan dolgozott. Felállítottunk magunknak egy szintet, és szerintem mindannyiunknak nagy siker volt a verseny, főleg, hogy láttuk, mekkora tömeg fogadott minket az utak mellett.

Egyértelmű, hogy őrült sebességgel növekszik az egész. Persze, azonnal szeretnénk ugyanolyan szintre elérni, mint a férfiak, de azt hiszem, erre várnunk kell még néhány évet. Ez normális, mert nem lehet a nulláról kezdeni és rögtön ugyanoda jutni. Azt hiszem, elég gyorsan haladunk előre. Ha megnézzük a Tour néhány évvel ezelőtti célját, nagyon jó az irány, hiszen már most is tapasztaltuk a nézettséget, a szeretetet. Mindig lesznek dolgok, amiken javítani lehet, de időt kell adnunk a növekedésre és a fejlődésre, és nem szabad siettetnünk a dolgokat.

Kapcsolódó:

Nem, mert nagyon szeretem, amit csinálok. Még mindig van egy csomó verseny, amit nem nyertem meg: Flandria, Liège-Bastogne-Liège, hasonlók... és egyébként is nagyon jól érzem magam ebben a csapatban. Megértenek és megadják a szabadságomat, hogy azt tegyem, amit csak szeretnék. Imádok edzeni is, ami azért furcsa, mert valójában néha utálom ezt a szigorú életmódot. Egyszerre imádom és utálom is, ez erről szól.

Már gondoltam rá, igen. Csodás lezárása lehetne a karrieremnek, olyan, amiről álmodni sem nagyon lehet.