A Roubaix-től a Tour de France-győzelemig – az év, amikor Pauline Ferrand-Prévôt népszerűsége új magasságokba emelkedett

Párizsban, 2024. július 28-án a francia bringás, Pauline Ferrand-Prévôt olimpiai bajnok lett mountain bike-ban – egy versenyen, ahol a célba érkezéskor és a dobogón hullatott könnyei az egész országot meghatották. Ferrand-Prévôt akkor jelentette be hivatalosan visszatérését az országútra, a Visma–Lease a Bike csapat színeiben, hat év szünet után, amit más szakágakban töltött (méghozzá nem kis sikerekkel).

A L'Équipe stábja a párizsi olimpia után, amikor eldőlt, hogy a cx-, a gravel- és a mountain bike-pályák kalandjai után ismét az országutak felé veszi az útját, megkérdezte tőle, hogy a Tour de France gyerekkori álom volt-e számára, vagy sosem fogalmazta meg így. A válasza már akkor egyértelmű volt:

Majdnem egy évvel később édesanyja, Sylviane Dubau – aki maga is egykor versenyző volt – egy Tour-szakasz estéjén megerősítette ezt az anekdotát az egyik szállodában, ahol férjével, Danyval megszálltak, miközben Franciaország útjait járták, hogy kövessék lányukat.

Ez a gyerekkorból felidézett emlék Ferrand-Prévôt motivációjának fő forrásává vált, pedig sokáig még a női Tour de France sorsa is igen bonyolult volt.

Ahogy eljött 2025, és felbukkant az országúton, egyre több gyerek kezében jelentek meg a feliratok az ő nevével. Már április 12-én, Denainben látszott, hogy valami nagy dolog van készülőben: a csapatbusz körül zsongtak a rajongók – az volt az első franciaországi versenye, ráadásul nem is akármelyik, hanem a Paris–Roubaix, amelyet néhány órával később meg is nyert.

Ott volt a tömegben Louise és Rose, még hatévesek sem voltak, nagy sapkával, aláírásra várva, kis hátizsákjukon unikornisokkal. A szüleik azért vitték ki őket a versenyre, hogy motiválják őket, hogy megmutassák: a lányok is képesek ugyanarra, mint a fiúk – árulta el Hélène, az édesanyjuk.

"Ezek a bajnoknők az igazi inspiráló emberek, a példaképek" - mondta.

Néhány hónappal később a lengyel Katarzyna Niewiadoma is arról beszélt, micsoda rajongótábor kíséri Ferrand-Prévôt-t:

Valami megváltozott Ferrand-Prévôt életében is. Ő maga is felismerte ezt a Tour során, érzékelve, hogy a győzelem mennyire fel fogja forgatni az életét. Az olimpia – bármilyen fontos is – az állandó körforgásról szól: két hét alatt egyik érmes váltja a másikat. A Tour kilenc napja, láthatósága viszont a népszerűségének katalizátora lett, és egy csaknem egy évvel korábban megkezdett út beteljesülése.

Néhány hónap távlatából ez a győzelem magától értetődőnek tűnhet. Pedig egyáltalán nem volt az. Igaz, Ferrand-Prévôt közvetlen környezetében sokan – főként a mountain bike világából – jól ismerték a felkészülésének kíméletlen szigorát.

Ráadásul olyan körülmények között, ahol rengeteg kérdés merült fel: 32 évesen visszatérni a mezőny egyik topcsapatához egy hároméves tervvel a Tour megnyerésére? Nem tűnt egyszerű menetnek, főleg úgy, hogy egy jelentősen megerősödött női mezőnyben vállalta, hogy ekkora ambíciói vannak.

Az olimpiai arany és az országúti bemutatkozás közötti idő az elvonulásról szólt Ferrand-Prévôt életében.

"Ami igazán feltűnő volt, hogy október közepétől mennyire beleállt ebbe a projektbe" – emlékezett vissza Yvan Clolus, a francia MTB-válogatott kapitánya.

Ferrand-Prévôt ilyen: bezárkózik, a csapatán kívül minimálisra csökkenti a kapcsolatait, és nem foglalkozik a média megkereséseivel. A francia kerékpáros azonban ezt nem lemondásként éli meg, sőt, újra és újra azt hangsúlyozza, hogy számára nem maga a verseny a legkedvesebb része ennek az életnek, hanem mindaz, amit annak eléréséért tesz.

"Ez az egész felkészülési időszak, amely a célhoz vezet, a legjobb" – magyarázta még nyáron, az utolsó magaslati edzőtáborában, Tignes-ben.

A telet azzal töltötte, hogy újra megtanulja, mit jelent csapatot építeni, dolgozni, stratégiákat visszahozni egy olyan mezőnyben, amely alapjaiban változott meg azóta, hogy elhagyta. Tavasszal egy hirtelen ötlettől vezérelve kihagyott egy magaslati edzőtábort, hogy inkább a Flandriai Körversenyen és a Paris–Roubaix-n induljon, "a pozícióharc gyakorlása" érdekében.

Egy második hely és egy győzelem után viszont már nem lehetett komolyan "tanulóévként" tekinteni erre az idényére, ahogy ő gyakran nevezte.

A tavasz végén ismét visszavonult a saját kis burkába, távol a nyüzsgéstől, a megkeresésektől és a versenyektől. Visszatért a remeteélethez: volt egy kicsit Monacóban, meg sokat egyedül Andorrában, valamint háromnapos útbejárással a szüleivel az Alpok kempingjeiben. Az egyetlen cél immár a nagy rajt volt, Vannes-ban, július 26-án, a Tour de France előtt.

Ferrand-Prévôt 2025-ös szezonját ezernyi kérdés lengte körül, ám kilenc nappal később, amikor már biztos volt, hogy a kislánykori álma valóra válik, már megvoltak a válaszok.

Az utak mellett pedig a kartonpapírokra írt feliratok bizonyították, hogy nem csak a 33 éves versenyző álmáról volt itt szó, hanem sok-sok csillogó szemű kisgyerek álmáról is.

Forrás: L'Équipe