Fájdalmas élvezet, hálás bajnokok és az a bizonyos argentin szál – Tim 'El Tractor' Declercq is elköszön a profi mezőnytől
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/16/image-303c4420-3b62-4acb-a519-a4223b019c15-68-310-310.jpeg)
Frissítve 24/10/2025 - 14:39 GMT+2
Tim Declercq – vagy, ahogy sokan ismerik, ’El Tractor’ – a szezon végén befejezi közel másfél évtizedes pályafutását, melynek túlnyomó részét a sportág nagy sztárjainak segítésével töltötte. A Lidl-Trek 36 éves belga versenyzője ugyan profi győzelem nélkül köszön el, de a bejelentését megható reakciók követték. Erről, és karrierje legkedvesebb emlékeiről is mesélt egy, a Rouleurnek írt cikkében.
Nincs kérdés: Magnier a Guangxi utolsó szakaszát is megnyerte
Videó forrása: Eurosport
Tim Declercq segítőként sok száz kilométert húzott le valódi metronómként a mezőny elejében, a szélben, és ezt egy percig sem bánta – ahogy ő maga fogalmazott, imád másokat győzelemhez segíteni. Elárulta azt is, kiért dolgozott a legszívesebben pályafutása során, és hogy kinek köszönhető a különleges beceneve.
A belga bringás a búcsúversenyét követően sem távolodik el a sportágtól, sőt, új szerepben tér majd vissza egykori csapatához. De vajon mit fog a legjobban hiányolni a profi kerékpáros létből? Ez, és még sok minden más is kiderül Declercq bensőséges hangvételű írásából.
Amikor július végén bejelentettem a visszavonulásomat, nagyon meglepett, hogy ez milyen reakciót váltott ki az Instagramon. A pályafutásom elején nyertem ugyan két kisebb versenyt, de profi szintű UCI-versenyt soha, és sosem voltam olyan ember, aki vágyna a reflektorfényre, úgyhogy az, hogy ennyi üzenetet kaptam a versenyzőtársaimtól, akik közül többen is a sportág legendái közé tartoznak, nagyon megérintett és sokat jelentett.
Valójában eddig nem is tudatosult bennem, mennyire megbecsülnek a többiek. A mezőnyben mindenki a limiten van és mindig feszült, a pillanat hevében pedig a versenyzők sokszor összeszólalkoznak, szóval igazán jól esett olvasni ezeket a kommenteket és látni, hogy talán mégsem én voltam a mezőny legnagyobb seggfeje!
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/10/21/image-8c61f3b7-9e23-452a-9dc7-be6dd160e218.jpeg)
Tim Declercq - Fotó: JASPER JACOBS / BELGA MAG / Belga via AFP
Fotó: AFP
A legtöbben azt hiszik, hogy a becenevemnek a mezőgazdasági hátteremhez van köze, de ez nem egészen igaz. 2017-ben, az első Quick-Step-mezben teljesített versenyem, a Vuelta a San Juan alatt egy argentin kommentátor hívott először ’El Tractornak’, mert gyakorlatilag végig én mentem tempót a mezőny élén. A csapat PR-menedzsere ezután megkérdezte tőlem, hogy tetszik-e nekem ez a becenév, amire mondtam, hogy persze, illik hozzám, elvégre ’El Ferrari’ biztosan nem vagyok! Innentől kezdve pedig így ismer mindenki. Szerintem kedves dolog, ha az ember kap egy olyan becenevet, ami tényleg passzol a személyiségéhez és tükrözi azt, amiben a legjobb.
| Tim Declercq-nek valóban nem jött össze profi győzelem, de ahogy ő is írja, nyert azért néhány kisebb versenyt pályafutása során: 2007-ben a Münsterland Giro első szakaszát, 2011-ben a belga U23-as mezőnyversenyt, illetve az Internationale Wielertrofee Jong Maar Moedig nevű belga egynapost kétszer is, 2012-ben és 2013-ban. Emellett 2019-ben övé lett a hegyi trikó az Algarvei Körversenyen. |
Ha egészen őszinte akarok lenni, amikor valaki kerékpáros karrierbe kezd, biztosan nem arról álmodik, hogy olyan versenyző váljon belőle, mint amilyen én vagyok. Mindenki a következő Mathieu van der Poel, Tadej Pogačar vagy Mads Pedersen akar lenni, akik mindig ott vannak a hajrában és nyerik a versenyeket. De én elég hamar rájöttem, hogy hiányzik belőlem ez a fajta robbanékonyság a versenyek végén, cserébe viszont kifejezetten jól bírtam a hosszú, nehéz szakaszokat.
Mivel az egyetemen sporttudományt hallgattam, azt is tudtam, hogy nekem valószínűleg az fekszik a legjobban, ha tempót megyek a mezőny élén. És az oldalszelezés, mert azt is nagyon szeretem. Oké, az a pár perc, ami megelőzi, nem egy leányálom, mert mindenki az első 20 között akar lenni az élbolyban, és amíg ki nem alakulnak az echelonok, mindenki őrült tempóban és életveszélyesen közlekedik. Ez tényleg szörnyű. De amikor végérvényesen megtörténik a szakadás a mezőnyben, akkor elönti az embert a tiszta adrenalin – ez amolyan fájdalmas élvezet, amely számomra az egyik legjobb dolog a kerékpársportban. És igen, egy ilyen szakadás kellett ahhoz is, hogy Yves Lampaert és én kettős győzelmet arassunk a 2020-as Brugge-De Pannén.
Kapcsolódó:
- „Félelemmel nem lehet versenyezni" – Tim Declercq visszavonul, mert a főszponzor inkább fiatalítana
- "Megértem Lefevere-t, én is ugyanezt tettem volna" - hét év után kényszerbúcsú a Quick-Steptől
Öt évet húztam le a Topsport Vlaanderenben, és mindig abban reménykedtem, hogy egyszer sikerül eljutnom a World Tourba, szóval nagyon hálás voltam, amikor Patrick Lefevere 27 évesen megadta nekem az esélyt erre. Ő észrevette, hogy többre lehetek képes, mint amit az eredményeim sugallnak. Ez egy, a teljes pályafutásomat meghatározó momentum volt, és örökké hálás leszek érte Patricknak, de ettől függetlenül semmit sem változtatnék a karrierutamon.
Nagyon szerettem a diáklétet is, élveztem, hogy elmehetek bulizni, inni a haverokkal az U23-as időszakom első két évében, és boldog vagyok amiatt, hogy még megtapasztalhattam a kerékpársport egy korábbi korszakát is, amikor a versenyzés nem állt mindenek felett.
Manapság ahhoz, hogy profi kerékpáros lehess, kénytelen vagy feláldozni a magánéletedet és háttérbe szorítani minden mást, aztán mégis eljöhet az a pillanat, amikor a dolgok nem a tervek szerint alakulnak és neked nincs a kezedben egy másik készség, amire ilyenkor támaszkodhatsz. Ezzel fontos tisztában lenni és tenni valamit az ügy érdekében. Boldog vagyok, hogy én megtettem azzal, hogy elvégeztem az egyetemet.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/10/21/image-c28026c4-7861-487c-8180-67c152150c0d.jpeg)
Tim Declercq - Fotó: DAVID PINTENS / BELGA MAG / Belga via AFP
Fotó: AFP
Szerencsés vagyok, amiért sok kiváló kapitányért dolgozhattam, de a legkülönlegesebb mind közül Lampaert volt – nem gyakran fordul elő ugyanis, hogy a legjobb barátodért dolgozhatsz. Kiváltság volt Mark Cavendisht segíteni, Remco Evenepoelt úgyszintén, és noha csak a belga válogatottban volt erre lehetőségem, de Wout van Aertért menni is mindig természetesnek tűnt. Mads Pedersen, Tim Merlier, Tom Boonen, Philippe Gilbert, Julian Alaphilippe – annyi remek srácot ismerhettem meg. A legnagyobb bajnokok mindig azok, akik akkor is hálásak az elvégzett munkádért, ha a végkifejlet nem éppen az, mint amit szerettünk volna.
A legjobb pillanat? Amikor Cav a 2021-es Touron megnyerte az első szakaszát a négyből. Az egy igazi tündérmese volt. Vagy az, amikor második lettem Yves mögött a Brugge-De Pannén. Amikor egy kis motivációra volt szükségem a görgőn, mindig azt a versenyt néztem újra.
| Declerq 2012-ben, a Topsport Vlaanderen - Mercatorral állt profinak, ahol 2016-ig tekert. 2017-ben kapta meg élete lehetőséget, és lett World Tour-versenyző a Quick-Step Floorsnál. Patrick Lefevere csapatát 2023 végén kényszerült elhagyni, majd a Lidl-Trekhez igazolt, ahol azonban hiába ígértek neki helyet 2026-ban is, végül fiatalításra hivatkozva nem hosszabbítottak vele, így a visszavonulás mellett döntött. |
Természetesen voltak hullámvölgyek is. 2022-ben, nem sokkal azután, hogy elkaptam a Covidot, pericarditisszel diagnosztizáltak, ami a szívburok gyulladását jelenti. Az Algarvei Körversenyen érzékeltem először, hogy valami nincs rendben. Minden alkalommal, amikor levegőt vettem, a rekeszizom nekinyomódott a szívburoknak, és ez komoly fájdalmat okozott. Először nem is gondoltam volna, hogy a szívemmel van valami baj, mivel azt nem érzi ilyenkor az ember.
Nagyon hálás voltam a Quick-Step orvosának, Philip Jansennek, aki időben elcsípte a problémát, és hogy szerencsére nem lett ebből súlyosabb probléma. Ha már kezdettől tudtam volna, hogy ez van, biztosan bepánikoltam volna. De azért így is elég ijesztő volt.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/10/21/image-33aa575f-623f-47e7-8806-8340a7f8f9ce.jpeg)
Tim Declercq - Fotó: Thomas SAMSON / AFP
Fotó: AFP
Hogy mi fog a legjobban hiányozni a profi létből? Egyértelműen a társasági része: megállni egy kávéra, tovább maradni a vacsoraasztalnál, kvázi családként élni az edzőtáborokban, vagy amikor a nem-belga srácok eljönnek Belgiumba a klasszikusokra, és egy hónapig ugyanabban a hotelszobában szállunk meg.
De szerencsére nem sodródom messzire tőlük. Edzőként fogom folytatni a Soudal Quick-Stepnél, és remélem, hogy ez is ugyanolyan elégedettséggel tölt majd el a mindennapokban. Imádok másokat győzelemhez segíteni, és szerintem ebben nem is lesz nagy változás. Úgy gondolom, hogy én azon kevés srácok egyike vagyok, akinek megvan az elméleti és gyakorlati tudása is arról, hogyan kell jól menni a háromheteseken és a klasszikusokon, és remélem, hogy idővel a legjobb edzők egyikévé válhatok. De még mindezek előtt; a legutolsó versenyem a saját kritériumom lesz abban a városban, ahol élek, Hoogledében november elsején.
Ez egy tökéletes módja és helyszíne lesz a búcsúnak, azt pedig személyesen garantálhatom, hogy utána lesz egy hatalmas buli is.
Forrás: Rouleur
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés