Répalé, mérleg a vacsorához, vonzó ázsiai versenyek – De Gendt elkezdte az utolsó szezonját

Thomas De Gendt tényleg befejezi, az idei lesz az utolsó éve a World Tourban. És ezt fontos kihangsúlyozni, mert jövőre is szeretne versenyző maradni, csak ahogy fogalmazott, szinte amatőrként, kevesebb felkészülés mellett. Kifejezetten érdeklik az ázsiai versenyek, így simán lehet, hogy 2025-ben Tajvanon, Dél-Koreában vagy Japánban fog tekerni.

Mivel sokat látott, és az idei lesz 16. szezonja profiként, megvan a véleménye az új generációról, amivel ő már képtelen felvenni a versenyt. De Gendt kifejezetten örül annak, hogy csak most, a pályafutása végén futott össze Pogačarékkal, különben már korábban elment volna a kedve a versenyzéstől.

Csak két és fél hete vagyok itt, kevesebb időt töltöttem itt, mint a korábbi években, de igazból kezdek egy kicsit belefáradni. Nincs jó net, nincs tévém, rossz a mobiltelefon-kapcsolat. A kerékpározáson kívül nem sok mindent tudok csinálni. A gyerekek pedig morcosak, ha nem tudnak játszani az iPaden.

Ha Spanyolországban vagyok, én is többet edzek, de nekem valahogy egyre nehezebb. A gyerekek csak a szünidőben tudnak kiutazni, és azért a suli miatt már nekik is van otthoni életük. Haverok, táborok. Az nem egy normális gyerekkor, ha állandóan utaznak és mindenhová hurcolják őket. Ennek egyszer véget kell vetni, ezért döntöttünk úgy, hogy talán még egy évig megtartjuk a házat, de aztán eladjuk.

Mallorca után jön Omán, az Egyesült Arab Emírségek és Katalónia. Ez biztos, a többi még kérdéses, de a Tourra biztos nem megyek. Olyan nagy a küzdelem a keretbe kerülésért, hogy nincs is kedvem próbálkozni. Nem hiszem, hogy profi dolog olyasmit hajszolni, amiről már tudom, hogy nem fog sikerülni. Akkor inkább a Vueltára készülök.

Ha ott sikerülne még egyet nyernem, úgy hagyhatnám abba, hogy minden nagy körversenyen két szakaszgyőzelmet szereztem. De a világbajnokságban sem hiszek. Annyi jó belga van, hogy ha 30-an indulhatnánk, akkor sem lenne esélyem bekerülni a válogatottba.

Igen, de csak ezen a szinten, mert jövőre is szeretnék kerékpáros maradni, kevesebb felkészüléssel és kevesebb áldozattal. Jó lenne néhány ázsiai versenyen tekerni: a Tour of Tajvanon, Dél-Koreában, Japánban, amelyek szintén profi többnaposok, de más főszereplőkkel és csapatokkal. Az ottani kultúra teljesen más, mint amit megszoktunk, de szeretném megtapasztalni, hogy ilyen szempontból Ázsia milyen.

Eredetileg 2022 végén szerettem volna befejezni, de nyertem egy szakaszt a Girón és úgy éreztem, még túl jól megy ahhoz, hogy abbahagyjam. Ha akkor meghozom a döntést, talán utólag megbántam volna. Végül 2 éves szerződést kaptam, és akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kell egy pontos dátum ameddig nyomom, de utána már nincs tovább. 2024 lesz az utolsó évem, és ez akkor sem változik, ha esetleg nyerek egy szakaszt a Vueltán.

És a távolság egyre csak nő. Hihetetlen, hogy manapság mire képesek a legjobbak. Most egy olyan generáció versenyzőit láthatjuk, akik mindenben jók, profiként készültek gyerekkoruk óta, már juniorként is sokat mentek egymás ellen, ezzel motiválva a másikat. Hatalmas előnyben vannak hozzánk képest.

De nem arról van szó, hogy már nem szeretek versenyezni, csak sokat vagyok úton és ez kezd megterhelő lenni. Most megvan a dátum, tudom mikor lesz vége. Jövőre már elengedhetem magam.

Azért nem, de akkor fogok enni és inni, amikor kedvem lesz hozzá. Húsz éve figyelek az étkezésre, és egy pohárral iszom abból, amiből egynél többet nem szabad. Jövőre megszűnik a fék és az örökös lemondás. Sőt, ha december 1-jén esik az eső, már nem kell elmennem edzeni.

Szerintem ez nagyon vissza fog ütni 10 év múlva. Könnyen lehet, hogy ezeknek a srácoknak sokkal rövidebb lesz a karrierje, mint amit megszoktunk. Nagy különbség van a mindent lemérek és az odafigyelek között. Én nem mérlegelek semmit, simán csak megnézem, mikor miből mennyit eszem. Sok trendet láttam már a mezőnyben, ami előbb-utóbb kipukkadt. Egy időben mindenki répalevet ivott, mert annak jó hatása volt a hematokritra, de kipróbáltam a ketonokat is, azonban nem éreztem különbséget. A szakaszok utáni rehabilitációm ugyanolyan volt, mint amikor csirkét meg rizst ettünk.

forrás: HLN.be

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!