Sagan: "Én magamat építettem fel, Evenepoelt meg a Quick-Step hozta létre"

Peter Sagan és sajtósa, Gabriele Uboldi egy belga honlapnak mesélt pénzről, motivációról, a legnagyobb sztárok piaci értékéről, és a bizalmi emberek fontosságáról.

Akkor majd jövőre megpróbálom, bár ahogy idősödőm, úgy lesz egyre kevesebb esélyem. Bár Gilbertre is azt mondták, hogy ennyi idősen már mit akar, aztán nyert egy Flandriát.

Megnyerte a Sanremót, mit mondhatnék rá? Kockáztatott, és bejött. Ez nagyon szép dolog. Nem csinált őrültséget, de ha azt mondja, hogy ebben a lejtmenetben nem volt sok rizikó, akkor nem mond igazat.

Persze, kétszer is. A harmadikat a Roubaix után kapom meg.

Ez csak pletyka. Sokan betegek a mezőnyből, de nyilván más vírusok is terjedhetnek. Nem hiszem, hogy ettől félnünk kellene. Ha így tennénk, jobb lenne, ha azonnal abbahagynánk a versenyzést.

Semmiben nem szenvedek hiányt, minden szuper. És igazából ugyanazt csinálom itt is, mint korábban: versenyzem. Ismerem a bicót, a versenyek dinamikáját, a repülőjáratokat, nem sok dolog változott. Hozhattam magammal azokat az embereket, akik mindennél fontosabbak nekem. Ha valakiben vakon megbízhatok, bizonyos dolgokra oda sem kell figyelnem, és ez nagy könnyebbség.

Könnyű volt dönteni. Megnéztem az ajánlatokat, és a Total Energies megadta, amit kértem, a Quick-Step viszont nem. Ennyi az egész.

A fontos dolgokat, amiket az előbb említettem. Nem akart velem együtt több embert is leigazolni. Nem tudhatom, hogy Patrick mit gondolt magában. Remélem nem azt, hogy elhozom a csoportomat, és akkor ők csak nekem fognak dolgozni… Erről nyilván szó sem lehetett volna. Azt hiszem, Lefevere sosem akart engem úgy igazán. Talán csak a médiafigyelmet szerette volna, amit a velem való tárgyalások jelentettek. Azt mondta, hogy sok embert akarok magammal hozni, vagyis engem nehéz megszerezni. Ennyiben maradtunk, aztán nem jelentkezett többet.

Itt átveszi a szót Sagan sajtósa és barátja, Gabriele Uboldi: Elmondhatom, hogy négy versenyző fizetését ismerem pontosan arról a listáról. És mind a négy esetében tévesek az összegek, Petert is beleértve.

Sagan: Én mennyit keresek szerintük?

A HLN újságírója: 5 millió eurót évente.

Sagan: Természetesen többről van szó. Minek nézel te engem? (nevet)

Uboldi: Ami Petert illeti, a leírtak és a valóság között nem nagy a különbség. De Gaviria (1,8 millió) meg Viviani (1,9 millió) fizetése egyáltalán nem fedi a valóságot.

Annyit, hogy jó ha van. Amíg nem kerültem fel U23-ba, semmiért nem kaptam pénzt. Aztán profi lettem, és elsőre minimálbérért tekertem. Akkor ugyan nagyobb összeget ajánlottak, de nemet mondtam. Annyit kértem inkább, hogy igazolják le a bátyámat, Jurajt, meg az egyik segítőmet. Nem voltak nagy ambícióim a pénzzel kapcsolatban. Az évek és az általam elért kerékpáros eredmények alapján természetesen már nem versenyeznék minimálbérért. Az egyensúlyról van szó, arról, hogy azért kapok ekkora fizetést, mert bizonyos dolgokat már elértem ebben a sportágban.

Itt ismét átveszi a szót Uboldi: Az egész mezőnyben nincs még egy olyan szintű versenyző, mint Peter. Se Pogacar, se Van der Poel, se Van Aert. Ők közel sem tudnak aláírni annyiért, mint Peter. De például nem is követik őket annyian. Ha engem kérdezel, Wout van Aert például keveset kap a Red Bulltól. Túl keveset. Peter a múlt héten a L'Equipe magazin címlapjára került, és nyolc oldalon keresztül írtak róla. Úgy, hogy fél éve nem nyert versenyt. Ez többről szól, mint kizárólag az eredményekről. Sagant leszámítva nincsenek nagy egyéniségek a mezőnyben. Az egyetlen, aki ilyen szempontból az utódja lehet, Remco Evenepoel. De neki is időre van szüksége. A többiekben nem látom az ilyen jellegű lehetőségeket. Még Pogacarban sem.

Sagan: Talán van különbség Evenepoel és köztem.

Uboldi: Van még valami, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Peter pályafutása során kb. 930 versenyen indult. Több mint ötszázszor végzett az első tízben, a futamok harminc százalékában dobogón állt. A többi srác sokat nyer, de ők nem olyanok, mint Sagan. A jövőben ehhez sokkal többet kell mutatniuk. Számomra Evenepoel egy igazi bajnok, őt kedvelem a legjobban. De hány futamot nyert, és hányszor állt dobogóra? Ugyanez vonatkozik Van Aertra is. Ő most a csúcs. De még tíz évnyi versenyzés vár rá, mire Sagan, Cancellara vagy Cavendish szintjén lesz.

Julian már egy ideje itt van a mezőnyben, kétszeres világbajnok. A többiek? Tavaly talán úgy fogalmaztam, hogy miattuk teljesen kiszámíthatatlanná vált a versenyzés. Megjöttek és anarchiát teremtettek. Kíváncsi vagyok, hogy idén is ilyen agresszívak lesznek-e. A Sanremón elől voltak, de Mohoric mégis mindenkit meglepett, mert csak egymásra figyeltek. Szerintem már most kevésbé agresszívek, mint voltak korábban. A Sanremón is csak Pogacar próbálkozott, talán négyszer támadott. Ezt talán túltolta kissé. Tartogathatta volna magát az utolsó ötszáz méterre is.

Ahogy Gaviria mondja: ha valaki hétszer is meg tudja nyerni (Eddy Merckx), az a verseny nem nehéz.

Az egész sportág sokkal professzionálisabbá vált. A versenyzők nagyobb erőfeszítéseket tesznek azért, hogy jó szintet érjenek el. Nagyobb a figyelem és magasabbak az elvárások. És azokat, akik nem nyernek, mindig hibáztatják valamiért. Az emberek állandóan azt kutatják, hogy ki lehet a felelős. Ez feszültséget okoz a csapaton belül, és a versenyzők akár a szerződésüket is elveszíthetik ilyen dolgok miatt. Komolyan, mintha mindenki megőrült volna. Mindenhol azt hallod, hogy nyerni kell és más nem számít, ezért a nyomás egyre csak nő. Meg ott vannak a szabályok, minden évben jön valami új: szemetelés, kulacseldobás. A wattmérő ott van az arcodban, mindent azonnal lehet számszerűsíteni. És tele vagyunk versenyekkel. Amikor a Liquigasnál kezdtem, egy buszunk és egy lakóautónk volt. Most három buszra van szükség, mert több sor versenyez egyszerre.

Nyomást egyedül én tehetek magamra, senki más. Kívülről maximum meglátásaid lehetnek, vagy véleményed. És ezeket persze el is lehet mondani.

Mindenki aggódik, és közben próbálja élni az életét. De nem tudjuk, mi lesz 2-3 hónap múlva. Én ebben a kérdésben nem sokat tehetek. Belgiumban vagyok, és azt csinálom, amit mindig is tettem: tekerek. Richmondban csak annyit akartam mondani, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok is a világon, mint világbajnoknak lenni. Most itt egy új helyzet, és az emberek ismét szenvednek.

Jó lenne megnyerni a Milánó-Sanremót, és ha jól tudom, amennyiben ismét behúzom a Gent-Wevelgemet, akkor talán rekordot döntök. A Flandrián és a Roubaix-n ez már nem fog összejönni.

Hétszer nyertem meg a zöld trikót a Touron. De amikor azon a versenyen indulok, a cél változatlan: még egy zöldet oda szeretnék tenni a többi közé. Háromszor voltam világbajnok egymás után, de erre Julian is képes lehet. Bár nem hiszem, hogy ez pont idén jöhet neki össze. Elég nehéz, de mégis sprinteres a pálya. Mondjuk hajrázni én is tudok. Bár azt nem tudom, hogy a Covid miatt egyáltalán beutazhatunk-e Ausztráliába.

Persze, miért ne. Nyerhetek én is, de más is. Szerencse nélkül viszont nem működik a dolog.

(HLN.be)