Pogačar: „Ha most gyerek lennék, Van der Poel lenne a hősöm”

Tadej Pogačar Szingapúrban kezdi meg a felkészülést az új szezonra, ahol egyetlen nagy álma lesz, de nem a Tour-győzelem az: világbajnok szeretne lenni. Interjú.

Az ASO már három évvel ezelőtt is megkeresett, de azóta egyszer sem jött össze: vagy Covid volt, vagy nekem adódott más dolgom. Most végre igent tudtam mondani. Ez egy jó lehetőség, hiszen megmutathatjuk a kerékpársportot a világ másik részének, ezáltal fejlődhet a sportágunk. Nekem pedig új élményt jelent, hiszen még sosem jártam Szingapúrban.

Már amúgy is hozzászoktam. Néha már elegem van a be- és kipakolásból, hiszen az év nagy részében a bőröndömből élek. Ennek ellenére imádok utazni és új helyeket felfedezni.

Otthon.

Mindkettőre. A pihenőm alatt próbáltam a kettő között lavírozni, és ez a következő hónapban sem lesz másképp. Egy nagy különbség lesz: amikor Szlovéniában edzem, kicsit több ruhát veszek fel, amikor Monacóban, akkor kicsit kevesebbet.

Szeretek a családommal és a barátaimmal lenni, és új sportokat kipróbálni. Ezúttal a padel megismerése volt a cél, és nagyon szórakoztató. A telet is várom, mert szeretek síelni. Alpesi sí és sífutás is jöhet.

Ha sokáig nem mozogsz, elkerülhetetlen, hogy hízol. Különösen, ha elmész jókat enni és kicsit élvezed az életet. De ez nem túl drámai, hiszen ezzel párhuzamosan a fogyókúrám is mindig megfelelően halad. Vannak olyan versenyzők, akik nem akarnak hízni, de vannak olyanok is, akik túl sokat híznak. A legtöbben három-négy kilót kapnak magukra pluszban, néhányan ötöt – én megállok általában háromnál.

Most úgy érzem, hogy igen. Megszerettem a felkészülés rutinját: az edzéseket, a megbeszéléseket, a stabil programot.

Nem, erre most nincs szükség.

Ez még nem dőlt el.

Inkább úgy mondanám, hogy sodródom az árral. Szeretek versenyezni, imádom a Tourt, de szívesen indulnék a Girón és akár a Vueltán. Mindhárom nagy körverseny különleges, és azt hiszem, hogy a változatosság a legjobb. A csapat dönt: a vezetőségnek megvan az esze ahhoz, hogy összeállítsa a megfelelő programot.

Mindenhol. (nevet)

Még nem tudom. Ha a szívemre hallgatok, mindenhol próbálnék ott lenni, de ez nem így működik.

Elég jó. Van két időfutam, sok trükkös befutó és egy murvás szakasz, érdekes lesz. Változatos, ez adja a bulis részét. Előny számomra, hogy egyre jobban ismerem az utakat.

Engem nem zavar. Szerintem a Strade Bianche is király, szóval... Persze sok minden félremehet egy ilyen szakaszon, de ez nem tántorít el. Jó lábakra van szükséged, de nem lehet összehasonlítani egy Tour-szakaszt egy egynapossal. A klasszikusokon mindent beleadsz, és nem gondolsz a holnapra, a Touron óvatosabb és védekezőbb vagy. Ebből a szempontból könnyebbek lehetnek a Tour ilyen szakaszai.

Hmm... ha összeadjuk az emelkedők kilométerszámát és az időfutamokat, néha kicsit többet, néha kicsit kevesebbet kapunk, de nem érzek jelentős változást az egyes évek között. Én a 10-ből 9-et adok a 2024-es útvonalra. Különösen a Nizza melletti utolsó napok tetszenek, azokon az utakon szoktam edzeni szinte minden nap, amikor otthon, Monacóban vagyok.

Ez egy olyan plusznapot jelent, amikor százszázalékosnak kell lenned. Tulajdonképpen a legjobb formádat kell a végére tartogatnod: az időfutam valódi tényezővé válik. Én szeretem az ilyeneket.

A Jumbo idén három nagy körversenyt nyert, de nem hiszem, hogy az ilyesmi túl gyakran megtörténhet. Furcsa lenne, ha jövőre meg tudnák ismételni. Azzal, hogy Primož a Borához megy, a Bora is a Jumbo és az UAE szintjén lesz. Ez egy új elem az egyenletben, ráadásul Remco is csatlakozik a történethez. Jó, hogy több csapat között is nagy lesz a verseny. Azt érzem, senkinek sem lesz könnyű dolga a következő szezonban. Sok hasonló szintű versenyző és csapat harcol majd egymás ellen. Kíváncsi vagyok, hogy ez lesz-e majd minden idők legjobb Tourja.

Ő versenyzőként és emberként is fejlődik, nagyon magas szintekre ér el. Az ilyesmit viszont a csapatvezetésnek kell eldöntenie. Mindenkinek vannak vágyai, de ezek nem mindig valósulnak meg könnyen.

Manapság ez gyakran jobb taktika, igen. Sok csapat használja ezt a stratégiát: mindig jó, ha van egy plusz csapattárs melletted az élen.

Mostantól Spanyolországban fog élni, nem pedig Coloradóban, Amerikában, így egyéni szempontból még könnyebb lesz vele a kommunikáció.

Hadd gondolkozzak... talán a Flandria volt a legjobb napom. Még a célba érkezés után is nagyon szuperül éreztem magam a csapattal.

Ő egy nagyon kedves srác, a világ egyik legjobb vesrsenyzője, és igaz barátomnak tekintem. Ugyanakkor egyben az ellenfelem is – persze nem olyan rivalizálással, mint amilyen mondjuk közte és Wout van Aert között van.

Hogy jól érezzem magam, és Mathieu után enyém legyen a világbajnoki mez.

Gyerekként minden kerékpáros olimpiai bajnok is szeretne lenni, de úgy érzem, a mezőnyverseny pályája most nem fekszik nekem. Kockázatos lenne bevállalni, ezért nem fókuszálok rá. Jobb, ha más terveket szövögetek.

Forrás: HLN

Már Viberen is megtaláltok minket! Csatlakozzatok a csatornánkhoz, ha nem szeretnétek lemaradni a legjobb tartalmainkról!