Úgy nézett ki, mint egy kissé őrült tudós, de a bringán teljesen kinyílt – Paul Seixas, az introvertált kisfiú, aki két keréken talált önmagára

Tizenkilenc éves, már van profi győzelme, és Franciaországban sokan úgy beszélnek róla, mint a következő nagy dobásról. Paul Seixas a Decathlon–CMA CGM versenyzőjeként az Algarve-i körversenyen aratta első sikerét a profik között. A csendes, introvertált „kis Paulból” az évek során vezéregyéniség lett – nem azért, mert hangos volt, hanem mert a bringán mindig tudta, mit akar.

Sprint a hegytetőn, Juan Ayuso és Paul Seixas harcolt az algarvei királyetapon

Videó forrása: Eurosport

A L’Équipe úgy döntött, ezúttal Paul Seixas gyerekkoráról közöl egy cikket, az időzítés pedig tökéletes lett: a Decathlon–CMA CGM 19 éves versenyzője versenyzője az Algarvei körversenyen kezdte meg szezonját, ahol csütörtökön megszerezte pályafutása első profi győzelmét is.
A "kis Paul", vagy "Polo" egy nyurga, kócos hajú, kissé szétszórt gyerek volt. Alapvetően nem sok minden változott azóta, de mára ő lett az a srác, aki gyakorlatilag a francia kerékpársport jövőjét testesíti meg. Nézzük, mit meséltek róla azok, akik még azelőtt ismerték, hogy a világ is megismerhette a nevét.
"Legalább nyolcvanöt sportágat kipróbált, mielőtt kerékpározni kezdett" – mondja mosolyogva Emmanuel, az édesapja. A családban senki sem bringázott, Paul viszont hajthatatlan volt. "Addig nyaggatott minket, amíg be nem adtuk a derekunkat" - folytatta az apuka.
A jelek persze már korán ott voltak. Kétévesen (!) egy svájci kiránduláson addig gyalogolt a hegyekben, amíg teljesen ki nem merült – és még élvezte is. Miközben más gyerekek leültek pihenni, ő elöl ment, majd bevárta a szüleit. Néhány évvel később már listát írt a Jézuskának azokról a csúcsokról, amelyekre fel akart jutni.
2014 júniusában, nagybátyja révén lépte át a lyoni Georges-Préveral velodrom kapuját, és csatlakozott a Lyon Sprint Évolution klubhoz. Az egyik első szabadtéri edzésen másfél kilométeres emelkedőt másztak meg.
"Normálisan mindenki beosztja az erejét, Paul meg majdnem sprintben indult el. Rátapadtam a kerekére, de egy kilométer után leszakadtam" – meséli Guy Chabrier klubelnök. "Akkor mindketten fiatalabbak voltak – csak Paul már akkor sem ismert kompromisszumot" - tette hozzá.
A pályán ügyességi gyakorlatok, rövid sprintek, játékos feladatok várták, de ez sem zavarta a kis Seixast:
Soha nem panaszkodott vagy morgolódott.
Sőt, miután hazament, otthon a garázsban bóják között gyakorolt az édesanyjával, heti két órán át, árulták el a L'Équipe-nek.
picture

A kis Paul Seixas (Forrás: L'Équipe)

Fotó: From Official Website

Mickaël Buffaz, az első edzője szerint kilencévesen még elég törékeny volt, a koordinációja sem volt tökéletes. Elküldte falat mászni, hogy javuljon ebben is, ő pedig szó nélkül ment is.
"A legnehezebb az volt, hogy visszafogjuk. Addig csinált mindent, amíg teljesen el nem fáradt. Néha már rendesen aggódtam érte" - tette hozzá.
Azt is az első edzője árulta el, hogy már akkor úgy érezték, érezni lehetett, hogy fel kell szabadulnia, meg kell nyílnia mások felé, mert kissé túl introvertált volt.
Ezzel az édesapa is egyetért: "A kerékpár felszabadulás volt számára. Álmodozó típus, de amikor felült a bringára, szinte teljesen eltűnt ez a része."
Akkor csak a cél létezett számára, és ez ma is így van.
Buffaz szerint nemcsak sportolóként, hanem emberként is sokat formálódott a klubban.
"Eleinte egyáltalán nem beszélt, azt hittem, talán valami komolyabb gond áll a háttérben, bár látszott rajta, hogy jól nevelt és okos. Csak meg kellett tanulnia, hogy anélkül is lehet vezéregyéniség valahol, hogy hangos lenne."
Kilenc és tizennégy éves kora között a nevelőegyesületében évente harminc körüli győzelmet szerzett, míg a hétköznapok az edzésekről szóltak, a hétvégék a versenyekről.
"Akkor még nem mondtuk rá, hogy hatalmas ígéret, de az azért látszott, hogy kiemelkedik. Tízévesen állandóan erről beszélt, többet tudott a kerékpárról, mint mi" – meséli a klubelnök nevetve.
picture

Paul Seixas (Forrás: L'Équipe)

Fotó: From Official Website

A családnak 2021-ben az édesanya munkája miatt kellett elköltöznie, Seixas ekkor csatlakozott a Vélo Club Villefranche Beaujolais (VCVB) csapatához.
"Az első összetartáson, az U17-eseknél megláttam egy kissé különc srácot, és azt gondoltam, hogy vele biztos, hogy jó nehéz lesz majd" – emlékszik vissza Lilian Ruet sportigazgató. "De az első játékok valamelyike alatt észrevettem, hogyan válik két másodperc alatt vezéregyéniséggé, pedig senkit sem ismert akkor még.
Gyorsan barátokra talált, pedig olyan kinézete volt, mint egy matematikusnak vagy egy kissé őrült tudósnak, a saját világában élve – miközben nagyon is két lábbal állt a földön."
Nem volt hangos, nem volt harsány, de a teljesítménye miatt mindenki figyelt rá. Időben érkezett, nem problémázott, tette a dolgát.
picture

Paul Seixas (Decathlon CMA CGM) vainqueur de la 2e étape du Tour d'Algarve, le 19 février 2026

Fotó: Getty Images

Yann Berny, aki szintén sportigazgató volt a klubnál, máig közeli kapcsolatban maradt vele. Felidézte az utazások történeteit is: volt olyan, amikor "Polo" simán elfelejtette a táskáját, vagy hogy órákig kereste a holmiját, de olyan is megesett, hogy egy fontosabb Francia Kupa-futamra rajtszám nélkül érkezett. Amikor viszont koncentrálni kellett a versenyre, megváltozott.
"Mindig intelligens volt, csapatban gondolkodott, ez volt a természetes számára. Amikor elment tőlünk, azt mondta, sosem felejti el, mit tettünk érte."
Az edzői ma is meghatódnak, amikor látják a tv-ben, hogy a célba érkezés után visszafordul a barátaihoz ünnepelni. "Ez Paul" – mondják.
A hétköznapokban továbbra is egy álmodozó, néha szétszórt fiatal srác maradt, aki a kerékpáron viszont fókuszált, könyörtelen és már-már megszállott versenyzőként úgy néz ki, megtalálta a helyét a profik között.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:


Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés