Száraz lesz a vasárnapi Roubaix, de a tavalyi verseny tényleg pokoli volt
Publikálva 13/04/2022 - 11:17 GMT+2
Drámai versenyt hozott a tavalyi Paris-Roubaix, annak köszönhetően, hogy 17 év után volt újra esős-saras versenyünk. Többen igazi drámán mentek keresztül a bő hat órás „szenvedés során”, de megint volt olyan kerékpáros, aki egyszerűen el akart jutni a verseny végéig. És az sem érdekelte, hogy időlimiten túl ér célba.
Stan Dewulf a Paris-Roubaix után
Fotó: AFP
„Olyanok voltak a körülmények, hogy ezt a versenyt nem fogom egyhamar elfelejteni. Az időjárás még sokáig emlékezetessé tette az egészet, nem is számítottam ilyen durva versenyre”– mondta a tavalyi Roubaix vége után Mathieu van der Poel, aki bár esélyesként ment neki a sprintnek, Colbrelli és Vermeersch mögött végül „csak” harmadik lett.
A mezőny nagy része azonban nem élvezte igazán a 17 év után újra esős-saras Roubaix-t, sokan valóságosan drámán mentek keresztül. Most rájuk emlékezünk vissza.
"Tényleg drámai volt a verseny, már az elejétől kezdve. Hatalmas feszültség és idegeskedés jellemezte az első 90 kilométert. A mezőny tempója alapján azonban nem lehetett tudni, épp mi történik a következő másodpercben, így mindenki felkészülhetett a katasztrófára. Nézők balra, jobbra és középen, bukások, defektek és mechanikai gondok – csak az volt a kérdés, hogyan éljük túl”– mesélte Chris Juul-Jensen, a BikeExchange versenyzője.
„Majdnem 150 kilométert kellett egyedül letekernem”– mondta a 22 éves Tom Paquot, aki időlimiten túl ért célba, teljesen utolsóként.
„Legalább harmincszor gondoltam arra, hogy feladom, de a közönség valahogy mindig továbblökdösött. Az utolsó öt kilométeren többet sírtam, mint az elmúlt két évben összesen. Ezek örömkönnyek voltak, annak szóltak, hogy megcsináltam. Még, ha időn túl is. Iszonyú sok mindenen mentem keresztül, de a velodrome-ig mindenképp el akartam jutni.”
Nyolc évvel ezelőtt Niki Terpstra nyerte a versenyt, tavaly azonban ő is időn túl jött meg, nem sokkal Paqout előtt.
„Ha húsz év múlva megkérdezik, hogy hogy sikerült befejeznem az esős Roubaix-t, nem akartam volna azt mondani, hogy feladtam. Folyamatosan motiváltam a körülöttem lévő srácokat is, hogy érjünk célba. Aztán tényleg a nevemmel ellátott kabinban zuhanyoztam le. És ha bárki más bent lett volna, kirugdosom onnan a fenébe.”
„Nem éreztem jól magam, jött fel az epe és hánynom kellett”– mesélte Nils Eekhoff, aki 2017-ben nyerte az U23-as PR-t.
„Később hasmenésem is volt, mégis, ezt a 46. helyet egyelőre inkább csalódásnak érzem. Ha nem éreztem volna ilyen rosszul magam, sokáig kitarthattam volna elöl. Pedig olyan jól indult minden. Magabiztos voltam, jól mentem a kockaköves részeken, nem is nagyon érdekelt, hogy vizesek voltak. Sajnálom, nem lesz minden évben ilyen esélyem.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/04/13/3354626.jpg)
Gobert Materiaux
Fotó: AFP
Greg Van Avermaet ugyancsak emésztési gondokkal küzdött, ő is többször hányt menet közben, de az esélyeit az is megpecsételte, hogy Max Walscheidbukott előtte, és emiatt ő szintén elesett.
„Ha ez nincs, előrébb lettem volna Vermeersch, Moscon és Van Asbroeck környékén. Szerencsém volt, hogy belekerültem a szökésbe, de aztán sok gondom volt a gyomrommal. Többször hánytam, és a végére már szinte semmi energiám nem maradt.”
Matteo Jorgenson is jól kezdett, de aztán neki szintén beütött a krach, ő is rosszul lett menet közben. Végül 65.-ként jött meg, tizenhat percre a győztestől.
„Néha a természet megálljt parancsol, és olyankor nincs más választásod. Hat órán keresztül jött a számba a sár és tehénszar, ami megülte a gyomromat. Sajnos ez is a Roubaix. Sokáig ott voltam a győztes elmenésben, remélem, legközelebb tovább ki tudok tartani.”
Lampaert tavaly a verseny vége után azt nyilatkozta, hogy érzése szerint ő volt a legerősebb a mezőnyben, de valószínűleg Moscon sem érezte magát éppen gyengének. Úgy tűnt, az olasz versenyző meg is nyerheti a PR-t, a sors azonban közbeszólt. Pont akkor kapott defektet, amikor a dolgok eldőlni látszottak a javára. Másfél perces előnye volt, ami előbb a felére csökkent, majd egy bukás következtében teljesen elolvadt. Végül a negyedik helyen zárt, Lampaert pedig eggyel mögötte.
„Ha kritikus pillanatokban kapsz három defektet, és végül ötödikként végzel, akkor szerintem elmondhatod, hogy erős voltál”– nyilatkoztaYves Lampaert.
„Amikor Van der Poel támadott, ott voltam a kerekén. De aztán defektet kaptam a kockaköves szektor közepén. Csalódott vagyok, de ilyen a Roubaix. Három defekt, amikor ennyire jók a lábaid…”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/04/13/3354627.jpg)
Paris-Roubaix
Fotó: AFP
A 23. helyen záróSep Vanmarcke is megkapta tavaly a szokásosnak mondható pechadagját. Neki három defektje volt, és kétszer kerékpárt kellett cserélnie.
„Sajnálom, hogy nem lehettem ott a végén, mert különben jó erőben voltam. A szerencse nem az én oldalamon állt. Három defekt, egy bukás, egy cipőcsere és egy leesett nyeregtartó. Amíg lehetett, visszaküzdöttem magam, egy ponton azonban már nem tudtam.”
Ugyan nem jutott el a velodrome-ig, de Kévin Van Melsen története se semmi. Nem akármilyen versenyt futott tavaly októberben.
„Buktam, volt két defektem és egy törött nyergem. Negyven kilométerrel a cél előtt már nem volt senki, aki segítsen nekem, így aztán furva tettem meg két kilométert. Csalódott vagyok, de nincs mit tenni.”
Forrás: www.hln.be
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés