Mintha a mosógépen ülnél: Filippo Ganna nem annyira rajong a macskakövekért, de élete formájában készül a Paris-Roubaix-ra

165 kilométer, 30 macskaköves szektor és öt óra a bringán: Filippo Ganna szerdán bejárta a vasárnapi Párizs–Roubaix útvonalát az Ineos Grenadiersszel. Az olasz klasszis nem ködösít: nem szereti a pavét, mégis talán most van a legjobb formában ahhoz, hogy nagyot villantson az év legbrutálisabb klasszikusán.

Pogačar messziről támadott, Ganna óriásit küzdött, de egyik sem volt elég – összefoglaló

Videó forrása: Eurosport

Filippo Ganna már szerdán összeismerkedett az Észak Poklának baljós macskaköveivel: lenyomott egy 165 kilométeres pályabejárást a csapatával, csak hogy ráhangolódjanak kicsit a Paris-Roubaix-ra (meg persze, hogy ne érje őket semmilyen meglepetés az útvonalon).
A 28 éves bringás mondjuk nem tűnt túl lelkesnek a lehetőségtől, le kellett nyomniuk a vasárnapi táv körülbelül kétharmadát, és ráadásul (nyilván) pont azt, ahol a 30 pavés szektor található.
Jó korán indultak el, kellemetlen 7 fokban és jó erős szélben vágtak neki a francia tájnak, ahol bár nagyot küzdött az Ineos, és az Arenbergen a csapat nagyobb része lemenekült a kockakövek melletti sávra, azért akadt, aki kitartott. Ganna a köveken nyomta tovább a melót a stabil tempójában és a bámulatosan jó egyensúlyával.
"A terv az volt, hogy minden szektort normál – de nem túl kemény – tempóban teljesítsen" – magyarázta edzője, Dajo Sanders.
"Körülbelül öt szektort választottunk ki, ahol erősebben kellett mennie. Nem maximális erővel, de intenzíven, főleg a szektorok elején, hogy szimuláljuk a versenyhelyzetet, ahol általában teljes gázzal támadnak."
picture

Filippo Ganna - Paris-Roubaix 2023

Fotó: Getty Images

A Bersée-szektorban, 50 kilométerre a céltól – ez a vasárnapi verseny egyik kulcspillanata lehet – Ganna odalépett neki rendesen, ahogy jöttek a technikás kanyarok, szinte mintha rakétákat indított volna a lábaiból. Aztán jött a rettegett Mons-en-Pévèle szektor, amibe szinte berobbant az olasz, ahogy azt az edzője kitalálta. Ben Turnerrel és Connor Swifttel kitartóan gyűrték a pavét.
Sanders elégedett volt: "Ez az edzés a flandriai versenyek után olyan volt, mint amikor újra beindítják a motort. Volt benne intenzitás, de nem az volt a cél, hogy a végletekig kifacsarjuk a versenyzőket" - árulta el.
A csapatbuszban ülve Ganna egy kis rizses visszatöltés közben árulta el, hogy hogyan élte meg a kalandot.
"Elég kemény volt" – mondta nevetve. "Rögtön eszembe jutott, milyen is a roubaix-i pavé. Mindig ugyanaz a mosógép-élmény. A leginkább a karjaim fájnak – hiszen ez az a testrész, amit mi ritkán használunk igazán, kivéve talán épp itt. De a lábaim remekül bírják" - mondta.
Az olasz srác egyébként parádés tavaszt fut (második lett a Milánó-Sanremón, harmadik az E3 Saxo Classicon, nyolcadik a Flandrián. Meg is kapta a kérdést, hogy élete legjobb formájában érkezett-e a tavaszi klasszikusokra.
"Erről az edzőt kell megkérdezni" - mondta mosolyogva, amire a mestere közbe is vágott: "Azt mondanám, igen."
A Paris–Roubaix az a klasszikus, ami a leginkább fekszik neki – még ha eddig nem is sikerült a győzelem közelébe férkőznie (2023-ban 6. lett). Egyetlen tényező van, ami aggasztja az Ineost: az eső.
A száraz köveken Ganna ereje jobban érvényesül, viszont nem ő a legtechnikásabb versenyző a mezőnyben.
"Remélem, nem fog esni" – sóhajtott az olasz, és babonából lekopogott mindent maga körül, amit csak talált, és fából volt.
Az eredeti cikk a L'Équipe-ben jelent meg.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:


Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés