Valter Attila: "Ezen a pályán az életünkért fogunk küzdeni"

Kemény pálya, magaslat, ahol minden jobban fáj, és a levegőminőség.

Ez a három fő oka annak, hogy lehetetlen megtippelni, mire lehet jó Valter Attila a vasárnapi mezőnyversenyen, ahol ismét ő lesz az egyetlen magyar induló.

Atival még csütörtökön kora délután beszélgettünk, amikor épp a válogatott szállására taxizott, mivel edzés közben defektet kapott.

Elég nagy a szmog, de ez engem annyira nem zavar, én inkább a magaslatot érzem. Csütörtökön edzettem egy hosszabbat, és 30 fokban, 1600 méteren durván elfáradtam. Jobban, mint máskor. De nemcsak én érzem így, ezt hallom mindenkitől.

Nagyon. Ha épp nincs rajta verseny, bármikor fel lehet menni, de már mindkét kört bejártam, szóval ismerem. A nagy körön lévő hosszú emelkedő sokkal durvább, mint a szintrajzon. A kisebb kör viszont gyors, a két rövid emelkedő meg tényleg kemény. Hosszú lesz a verseny, nem ugyanaz 270 kilométert menni itt, mint otthon. Nem azt mondom, hogy kettőt ér, de én csütörtökön 100 kilométer után eléggé elfáradtam, szóval nem is tudom, mi lesz így élesben.

Magunkra főzünk, de a szállásunkon van reggeli, amit ott, előtted készítenek, és vacsora. Az ebédet magunknak oldjuk meg, de én otthonról hoztam mindent a reggelihez, még mézet is. A nagykövet asszony viszont nagyon kedves volt, és segített nekünk alapélelmiszereket vásárolni. A hotelünk is teljesen jó, szóval a szállással meg a kajával semmi gondunk nem volt.

Pontosan, mivel mindenkinek az a jó, amit már megszokott. Én is kaptam a vb-re a Vismától izót meg szeleteket. Mindenki azt kever be a kulacsába, amit szeret.

Nagyon rendben van, a defektem ellenére is. Csütörtökön Skujiņšsal edzettem Kigalin kívül, ott is jók az utak, a belváros meg tüköraszfalt.

Szerintem azért túlzás, mert ilyen számokat azért tudtam korábban is, de az tény, hogy jól mennek az edzések. Érzésre minden szép és jó, de ez volt a helyzet Kanada előtt is, ahol meg annyira nem adta ki, bár volt egy kis gond a hasammal. Az, hogy jól mennek az edzések, egy dolog, ebből még nem következik semmi a vasárnapi versenyt illetően.

Felmegy a pulzusod, de nem megy le, szóval majd menet közben derül ki, hogy reagál a testem a nagy tempóra. Benne van, hogy nem adja ki vasárnap, de fejben egyre jobban vagyok, és ez nekem fontos.

Szerintem Toms, aki szintén egyedül lesz, kifejezetten jól helyezkedik, de ezen a pályán hosszú távon nem nagyon lehet csak egy válogatottal együtt mozogni.

Az utolsó 40-50 kilométer lehet, hogy olyasmi lesz, mint Montrealban, ahol 5-10 fő jön együtt, de azokban a csoportokban már senkinek nem lesz ereje újítani. Remco és Pogi nyilván más kategória, ők majd lemeccselik elöl egymás ellen, de a mezőny kétszáztól az életéért fog küzdeni.

Aki marad és nagy céljai vannak a Vismánál, nyilván kisebb eséllyel indul a Guangxin. De például Cian is szeretett volna Lombardiát menni, és végül nem került be. Nyilván könnyebb engem küldeni, mert eligazolok, de nekem ezzel semmi bajom nincs. Jó lenne megint indulni a Lombardián, de egyáltalán nem zavar az új program. Idén úgy vagyok vele, hogy akkor már utazzunk, lássak világot, meg induljak olyan versenyeken, ahol eddig nem sikerült.

Olaszországban valószínűleg nem a top 10-ért küzdenék, akkor meg miért ne legyen most egy kínai út? Meg azért arra is kíváncsi leszek, hogy a várt tüntetések miatt mi lesz az olasz egynaposokkal, mert a hírek szerint veszélyben vannak.