Szuper év, minőségi győzelmek – Evenepoel méltó volt a világbajnoki trikóhoz

Nehéz vitatkozni ezzel az Evenepoel-kijelentéssel, a belga versenyző ugyanis nem egész egy év alatt kilenc győzelemig jutott.

Alaphilippe két szezon alatt gyűjtött hatot, Pedersen a koronás évben megállt kettőnél, Valverdének négy győzelem jutott, legutóbb a 2016-os Sagan tudott többször nyerni az idei Evenepoelnál. Ráadásul Evenepoel kivétel nélkül kizárólag minőségi győzelmeket szerzett 2023-ban: csak a belga bajnoki címe kivétel, a többit World Tour-versenyen gyűjtötte.

Januárban a San Juanon egy merész, ám korai támadással hívta fel magára a figyelmet, amibe idővel látványosan „belehalt”, viszont az első 2023-as versenyén stabil embere volt Fabio Jakobsen vonatának.

Februárban - szakaszgyőzelem nélkül - behúzta az UAE Tourt, bár abban vastagon benne volt, hogy a Quick-Step megnyerte a csapatidőfutamot.

A márciusi Katalán kör a Roglič elleni párharca miatt marad emlékezetes, ahol nem egyszer látványosan mutogatott a Jumbo-Visma versenyzőjének, aki közben pont előtte vezette az összetettet, és érthetően egyszer sem forgott be Evenepoelnak.

„Többször is mondta nekem, hogy nem akar menni, ami szerintem csapatutasítás miatt lehetett, de ettől még kár érte. Tényleg vagy tízszer megkérdeztem, sőt, még mondtam is neki, hogy nem érdekel, ha második leszek összetettben, de menjünk rá a szakaszra. Primož vagy nem akart menni vagy nem engedték, de valahol azért érthető a viselkedése. Ő vezeti az összetettet és épp ezért védenie kell a pozícióját. Egyáltalán nem haragszom rá” – nyilatkozta Evenepoel a Katalán kör első hegyi befutós napja után.

Rogličot a későbbiekben sem tudta lerázni magáról, így hiába vitte el a barcelonai befutót, összetettben második lett.

Áprilisban Remco a Liége-en újra lecsapott, ez a verseny az újabb szólójáról, és persze Pogačar korai bukásáról marad emlékezetes. Világbajnokként nyerte meg az egyik kedvenc versenyét, ami tökéletes előjelnek számított a Giro előtt.

A Giro d'Italián aztán az első időfutamot rögtön behúzta, felvette a rózsaszín trikót, majd az esős salernói szakaszon egy kóborkutya-támadást is túlélt. A második egyenkéntit ugyancsak megnyerte (1 másodperccel Geraint Thomas előtt) és visszaszerezte a rózsaszín trikót. Aztán a pihenőnapon jött a váratlan és meglepő bejelentés, miszerint Covid miatt nem tudja folytatni a versenyt.

Marco Pantani emlékezetes, 1999-es kényszerű kiszállása után Evenepoel lett az első versenyző, aki rózsaszín trikósként adta fel a Girót.

„Egész évben a Giróra készültem, három hónapig voltam magaslaton, jó formában érkeztem a rajtra, aztán jött a betegség” – mesélte egy hónappal a történtek után.

Evenepoel azt is elismerte, hogy közte és a csapatvezetés között felmerült a Tour-indulás lehetősége, de ezt gyorsan elvetették.

A svájci körön szakaszgyőzelemmel és összetett dobogóval (3. hely Skjelmose és Ayuso mögött) tért vissza a mezőnybe, majd belga bajnok lett, és újra behúzta az egyik kedvenc versenyét, a San Sebastiant, ahol előre megígérte, hogy az utolsó pár, világbajnoki mezben töltött óráját nem fogja „elkamuzni”. Nem is tette, hetven kilométert volt szökésben, majd rá nem jellemző módon sprintet nyert Pello Bilbao ellen.

Így jutottunk el augusztusig, ahol egy szokás szerint bombaerős belga válogatott társkapitányaként próbál majd címet védeni.

Ha nem sikerül nyernie, a Vueltán majd belga bajnoki trikóban láthatjuk.

Érdekes mondat, főleg annak fényében, hogy Philipsen és Van Aert is ott lesz mellette a csapatban.

Abban viszont teljesen igaza van, hogy kiváló éve, pontosabban kiváló 11 hónapja volt világbajnokként. És ezt már senki nem veheti el tőle.

2022: Remco Evenepoel: 92021: Julian Alaphilippe: 22020: Julian Alaphilippe: 42019: Mads Pedersen: 2 (covid-év)2018: Alejandro Valverde: 42017: Peter Sagan: 82016: Peter Sagan: 122015: Peter Sagan: 142014: Michal Kwiatkowski: 22013: Rui Costa: 2

Forrás: nieuwsblad.be