„Nadalékból merítek erőt” – van Vleuten végleg eldöntötte, mikor vonul vissza

Nagy Benjámin

Frissítve 26/12/2022 - 12:29 GMT+1

Tudja magáról, hogy évről évre jobb, és azzal is tisztában van, mekkora eredményeket ért el 2022-ben. Ami különlegessé teszi, hogy ezeket a létező legprofibb szinten tudja a helyükön kezelni. Annemiek van Vleuten ugyanolyan éhes a sikerre, mint mindig, és miközben várja, hogy mit hoz neki a civil élet, száztíz százalékkal készül a hattyúdalra: úgy szeretne búcsúzni a mezőnytől, ahogy az illik.

Van Vleuten törött könyökkel is megállíthatatlan, hihetetlen hajrában lett újra világbajnok

Sosem hitte volna, hogy egy nap Tour de France-t nyerhet.

Annemiek van Vleuten életének legelső emlékei közé tartozik, ahogy a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején szülővárosában, a hollandiai Vleutenben (a név kötelez!) a Tourt nézi a tv-ben. Lenyűgözte őt, amit látott, és egyenesen rajongott a mai Jumbo-Visma elődjeiért, előbb a Superconfex–Yoko–Colnagóért, majd a Buckler-Colnago-Deccáért.

"Nyolcéves koromban láttam az első Touromat, úgy, hogy a szüleimnek semmi közük nem volt a kerékpározáshoz. Volt olyan, hogy ők kimentek a strandra, én meg addig otthon maradtam és néztem a szakaszokat. Megfogott, különösen, amikor egy holland csapat holland versenyzője haladt az élen. Arra viszont sosem gondoltam, hogy kerékpáros legyek, mert nagyon távolinak éreztem magamtól az egészet, arra meg pláne nem, hogy egy nap meg is nyerhetem a versenyt.”

Kerékpár

Dráma és dominancia - a legjobb pillanatok az évből, ami ismét mérföldkő lett a nőknél

01/01/2024 - 21:53

Bő harminc évvel ezek után, 2022 nyarán aztán mégis ő lett az első női Tour de France győztese. Egy olyan szezon közepén ért fel a csúcsra, ahol előtte Omloopot, Liége-Bastogne-Liége-t és Girót, utána Vueltát és (törött könyökkel) világbajnoki mezőnyversenyt nyert, azaz tarolt. Októberben a 40. születésnapját ünnepelte, ez volt a 15. profi idénye, mégis tudott emelni azon a döbbenetes szinten, ahol eddig is volt.

„Az edzőmmel, Louis Delahaijéval minden év végén leülünk, vacsorázunk egy nagyot, és közben értékelünk, egyben tervezünk. Ő mindig azt mondja, ennél már nem lehet jobb, aztán kiderült, hogy mégis lehet jobb. Kétségtelen, hogy messze kiemelkedik a pályafutásomból a 2022-es szezon. A világbajnoki időfutamon kívül minden kitűzött célomat elértem, és ez hihetetlen. Az eredmények mellett teljesítmény szempontjából is fejlődtem, és hiába lettem 40 éves, még mindig javulnak a számaim. Erre szükségem is van, mert a mezőny egyre erősebb, így nyerni is nehezebb.”

Annemiek van Vleuten

Fotó: Getty Images

De mi a titka? A saját elmondása szerint részben az, hogy még mindig ott van a mezőnyben a korábbi csapattárs, Marianne Vos is, akire ugyanakkora példaképként tekint, mint egyes teniszezőkre, így például Rafael Nadalra.

"Marianne-tól megtanultam, hogy a szórakozás a jó teljesítmény alapja. A pályafutásunk elején ugyan sok hibát követtünk el, de úgy dolgoztunk keményen, hogy közben nagyon élveztük, amit csináltunk. Boldog vagyok, hogy a csapattársam volt, és azért is, hogy a válogatottnál azért manapság is találkozunk. Mellette a teniszezőket csodálom, inspirációt jelentenek számomra. Nadalékból merítek erőt, hiszen a karrierjük során végig fair játékot mutattak, és amellett, hogy a pályán mit mutattak és mutatnak, a pályán kívül is igazi vezetők és példaképek.”

Van Vleutenről viszonylag régóta tudni lehet, hogy 2023 végére tervezi a visszavonulását, de az utóbbi hetekben is lehetett olyan pletykákat hallani, hogy mégis folytatná. Most megerősítette: nem gondolta meg magát, és tényleg pályafutása utolsó idénye következik.

„Nem is álmodhatnék szebb befejezésről, minthogy az egész szezont szivárványszínű trikóban tekerhetem végig. Nagyon élvezni fogom az utolsó hónapokat, büszkén viselem a világbajnoki mezt, és szeretném, ha Girót és Tourt nyernék benne.”

Annemiek Van Vleuten

Fotó: AFP

De mit hozhat majd a civil élet?

„Egyetértek Serena Williamsszel abban, hogy a visszavonulás szó nem a legjobb. Sokkal inkább emberi folyamat ez, hiszen szeretnék a sportban maradni, a versenyzőkkel foglalkozni és átadni nekik a tudásomat. Ugyanígy élhetnék tovább, csak más szerepkörben, versenyzés nélkül. Nyilvánvaló, hogy nem lesz könnyű a váltás, de kíváncsian várom, pontosan miben találom meg az új szenvedélyt. Ki kell mozdulnom a komfortzónámból, de egyrészt szeretek kimozdulni a komfortzónámból, másrészt nem kicsit esik kívül a komfortzónámon a karrierem befejezése. Nem mondom, hogy nincs bennem félelem, de tudom, hogy pozitív érzéseket kapok majd.”

Az viszont biztos, hogy nem lesz belőle sportigazgató, mint például Anna van der Breggenből az SD Worxnél.

„Fiatal és lelkes sportolókkal szívesen dolgoznék együtt, a Movistarnál is vannak ilyenek. Át kell gondolnom, hogy pontosan milyen szerepkörben tudnék nekik segíteni, hogyan tudnék rájuk hatással lenni – akár edzőként, akár csapatmenedzserként, akár sportpszichológusként. Autóban ülő sportigazgató semmiképp sem leszek.”

Bármilyen pozícióban is lesz, már azzal nagyon elégedett, ahova eljutott a női kerékpársport.

"Ha visszagondolok arra, hogy 2008-ban, az első profi évemben gyakorlatilag egy kis furgonban éltünk, és a Tour du Limousinről két napig utaztunk egy svédországi versenyre, miközben havonta 100 eurót kerestem, aztán 2011-ben úgy nyertem Flandriát, hogy nem volt televíziós közvetítés, elképesztő belegondolni abba, mennyi minden változott. Azért is örülök annyira a női Tournak, és annak, hogy mennyien követnek minket a szezonban az utak mellől vagy a képernyők elől, mert rövid idő alatt értünk el óriási sikereket, és szinte elképzelni sem tudom, hol lehet ennek még a vége.”

Forrás: cyclingnews.com

Kerékpár