A Lotto egyetlen igazi sztárja nem szeretne mindenáron ott lenni a Touron

Kilenc győzelem tavaly, tíz az idei szezonban, mindössze huszonegy éves, nem meglepő, hogy ennyire ragaszkodtak hozzá. Jövőre ráadásul Caleb Ewan sem lesz a csapatnál, így egyszerűen meg kellett tartani.

Arnaud De Lie úgy vághat neki a 2024-es évnek, hogy már ő a Lotto Dstny első számú embere és legjobban kereső versenyzője, épp ezért arra készül, hogy az igazán minőségi versenyeken is megmutatja magát.

Szeretne bemutatkozni valamelyik háromhetesen, bár nem mindenáron, és kifejezetten kíváncsi arra, hogy mire lesz képes egy olyan hosszú meg kemény egynaposon, mint a Flandria.

Mert nagyon tetszett az a jövőkép, amit Stéphane Heulot vezérigazgató felvázolt elém. Ennél a csapatnál még tovább fejlődhetek, és már az elmúlt év során is sokat léptem előre. Ha új csapathoz kerülök, mindent kezdhettem volna elölről. Nem mellesleg szeretek a Lottónál tekerni. Bíztak bennem, számoltak velem, szeretnék visszaadni valamit a vezetőségnek.

Az UAE érdeklődéséről csak a sajtón keresztül hallottam, fogalmam sincs, hogy honnan jött a pletyka. Engem nem kerestek, de más érdeklődők azért voltak. Én viszont egy másodpercig sem gondolkoztam, mivel itt akartam maradni. Az ajánlat, amit Stéphane-tól kaptam, annyira jó volt, hogy butaság lett volna nemet mondani.

Hallottam pletykákat, miszerint ragaszkodtam ahhoz, hogy kerékpárt váltsunk, de ez nem igaz. Én elégedett voltam a Ridley-vel, az Orbea a csapat döntése volt, nem az enyém. Sokat beszélek Stéphane-nal, mindenről kikéri a véleményemet, de nem követeltem semmit. Jó, ismerve a rutinját, Lionel Taminiaux érkezéséhez azért valamennyire ragaszkodtam.

Főnök? Nem szeretem ezt a szót, kicsit durva, mert azt sugallja, hogy a többi versenyző fölé helyezed magad. Néhány csapatnál talán így megy, de ez szerintem csak feszültséget okoz. Én mindenkivel tök jól elvagyok, ha valahol beindul a klikkesedés, akkor nehéz csapatként küzdeni a közös célokért.

Szeretnék nagy egynapost nyerni. Jövőre főleg a belga klasszikusok érdekelnek, nagyon kíváncsi vagyok arra, mire mehetek egy annyira hosszú versenyen, mint a Flandria. Télen arra fogok gyúrni, hogy az 5-10 perces erőkifejtésekben, meg a rövid mászásokban lépjek előre, mert így tudnék versenyeket nyerni. Tervben van valamelyik Grand Tour, de még nem tudom, hol indulok. Én nem vagyok Ewan, nem rajongok a sík sprintekért, nem akarok csak azért elmenni a Tourra, hogy ott legyek és letudjam. Annak semmi értelme, inkább megvárom az összes útvonalat, aztán döntünk. Mindenkitől azt hallom, hogy egy befejezett Grand Tour jobb versenyzővé tesz, szóval szeretnék indulni, de azért nem mindenáron.

Egy kerékpáros karrier nem tart örökké, tíz vagy tizenöt évről beszélünk. Minden verseny, ahol elindulsz, potenciális győzelmi lehetőség és minden elszalasztott lehetőségért nagy kár.

Lehet, bár én egyáltalán nem tartom magam sima sprinternek, nem is érzem túl komfortosan magam a sima, sík mezőnyhajrákban. Jobb azért, ha egy nehéz nap végén kell hajrázni, vagy valamennyire emelkedik az út. Nyilván nem vagyok Pogačar vagy Van der Poel szintjén, de szerintem nekem ezek a befutók fekszenek.

Forrás: HLN.be