Három éve kick-boxra akart váltani, idén a szezon legeredményesebb kerékpárosa lett a holland sprinter

Amikor Lorena Wiebes sprintel, az olyan, akár egy álom. Nem érez fájdalmat a lábaiban. Nem hallja a közönség ordítását. Nem látja az út szélén parkoló autókat.

Ráhajol a kormányra, így kicsit aerodinamikusabb a többieknél, kicsit vadabb is, amikor megindul, hisz alig tudja kordában tartani erejét – ha minden összeáll, sokkal gyorsabb bárkinél. Szinte elhomályosítja maga mögött a mezőnyt, ahogy 1400 wattos teljesítménnyel, rakétaként kilő közülük.

„Rendkívüli módon fókuszált. A versenyzést élvezetből csinálja, nem a pénzért” – mondja róla menedzsere, André Boskamp.

Wiebes sík terepen szinte verhetetlen, 23 évesen már egy híján 60 győzelemnél jár, győzelmei közel felét pedig idén szerezte, nem is akármilyeneket, és nem is akármilyen fölénnyel, ebben pedig elvitathatatlan szerepe volt a DSM mesterien összerakott vonatának. Wiebes a sprinterek igazi rémálma, de a többiek is kezdhetnek félni, hiszen a holland lány nem akar megállni a klasszikus mezőnyhajráknál, az SD Worxnél kiterjesztené a felségterületét.

Pedig eleinte egyáltalán nem szerette az országúti versenyzést, túl veszélyesnek tartotta. A cyclo-cross volt az első szerelme, főként a társaság és a hangulat miatt.

„Élveztem a versenyeket, de a kedvencem az volt, amikor a versenyek után összeültünk a srácokkal egy forró csokira vagy egy levesre” – mondja Wiebes. „Imádok erdős terepen tekerni, jó szórakozás és a cross-versenyek atmoszférája is különleges. Most is ezzel tartom magam formában telente, mert futni nem szeretek.”

Országúti karrierje egy szökéssel kezdődött: 2015. április 27-én, a Király Napján, egy Dalen nevű holland faluban. A nemzeti ünnepen a 16 éves Wiebes nála két évvel idősebb versenyzőket sprintelt le, megszerezve első győzelmét. Ezután nem volt megállás, sorra jöttek a sikerek a juniorok között, majd egy Európa-bajnoki címmel eladta magát a Parkhotel Valkenburg csapathoz, és 2018-ban profinak állt.

„A Parkhotel Valkenburgnál családias volt a hangulat, sokat hülyéskedtünk. A sportigazgatónk ellen sprinteltünk és bömböltettük a zenét az edzéseken, a versenyek után pedig bementünk a McDonald’s-ba kajálni” – meséli, hozzátéve, hogy egyszer az edzőtáborban kitettek nekik az asztalra egy nagy Nutellát a reggelinél, amiért óriási volt a tülekedés. „Másnap inkább már nem tették ki, annyit vettünk belőle, hogy újat kellett venni.”

Wiebes első profi évében rögtön 4 győzelmet gyűjtött, és az igazi nagyágyúk legyőzésével az önbizalma egyre nőtt. Eddigi legkülönlegesebb győzelme a 2019-es országos bajnokságon született: a sportág legnagyobb sztárjai ellen tekert, végül Marianne Vosszal, Amy Pietersszel, Ellen van Dijkkal és Annemiek van Vleutennel találta magát egy szökésben az utolsó 10 kilométeren. Mindenkit lehajrázott, így példaképét, Vost is, hat évvel azután, hogy alig mert tőle egy közös fotót kérni.

Wiebes 2019-ben kezdte el halmozni a sikereket, ekkor már 15 győzelemmel a világranglista élén zárt, és úgy tűnt, túlnőtt az utánpótlás-szintű Valkenburgon, ahová 2021-ig kötötte megállapodás. A szezon végén a holland szupertehetség kijelentette, hogy távozni akar, kapott is ajánlatokat topcsapatoktól, emiatt viszont munkaadója szerződésszegéssel vádolta meg és perrel fenyegette. Olyanannyira elmérgesedett a viszonya a csapattal, hogy Wiebes inkább kihagyott fél évet, mintsem a Valkenburgnál tekerjen. 2020 júniusában aztán elengedték a DSM-hez, de olyan sokáig húzódott az ügy, hogy erre kis híján rá is ment a pályafutása.

Menedzsere, Boskamp szerint ugyanis Wiebes egy ponton komolyan fontolgatta, hogy továbbáll és végleg otthagyja a kerékpározást a kick-boxért. „Szeretem a technikáját, hogy erő kell hozzá, és azt is, hogy van egy kis agresszivitás benne. Jó néha szétzúzni dolgokat” – mondja Wiebes, aki egyébként telente a mai napig űzi ezt a sportot is. „Ott van a bakancslistámon, hogy egyszer induljak egy profi kick-box-versenyen.” (Épp ezért érdekes, hogy Wiebes másik hobbija a csónakázás – nem is lehetne nagyobb a kontraszt.)

A zaklatott csapatváltás után Wiebes nem csak egy összetartó közösségbe csöppent a DSM-nél, ami számára nagyon fontos, hanem egy szinte verhetetlen sprintvonatot is kapott maga elé – nekik is köszönhető, hogy már 2021-ben is 13 győzelemig jutott (közte két Giro-szakasszal). Charlotte Kool érkezésével pedig új szintre léptek: Kool lett Wiebes elválaszthatatlan utolsó embere, akit rendszerint Pfeiffer Georgi hozott helyzetbe.

„A vonatot évről-évre újra kell építeni, de ezt tettük idén Charlottéval is. Elengedhetetlen, hogy vakon is megbízz a felvezető embereidben, és ez a bizalom megvolt hármunk között” – állítja Wiebes a dsm-es szupertrióról.

Az idei 23 győzelme közül nem is lehet kérdés, melyik volt számára a legfontosabb. Az első, UCI által szervezett női Tourra hatalmas nyomással érkezett, hiszen az azt megelőző héten négy szakaszt is nyert az ötnapos belga körversenyen (!). A Champs-Élysées-n így nem is lehetett elképzelni, hogy bárki megverheti.

„Már régóta a Tour de France Femmes-re készültem és jó előre kijelentettem, hogy szeretném megszerezni a sárga trikót. De a nyomás főleg belülről jött. Csapatként próbáltunk úgy hozzáállni, mint bármelyik másik versenynap, és semmit sem akartunk másképp csinálni. Csodálatos, hogy a családommal együtt élhettem ezt át” – idézi fel Wiebes, aki a nyomástól megszabadulva az 5. szakaszt is meg tudta nyerni, már zöld trikóban.

Wiebes nem véletlenül emelte ki külön a család jelenlétét: bátyja, Enrico, akire kiskora óta felnézett, hosszú évekig küzdött kokainfüggőségével, ami vastagon rányomta a bélyegét az életükre.

– nyilatkozta testvéréről Wiebes még korábban a Het Nieuwsbladnak, aki megszerettette vele a focit és miatta Ajax-drukker is lett.

Éppen a Tour de France után jelentették be, hogy Wiebes 2023-ban az SD Worxnél folytatja, ahol lesz kihívója a csapaton belül is Lotte Kopecky személyében, de mivel ő még klasszikus sprinterként tekint magára, nem tart a belső feszültségektől.

„Lotte jóval erősebb nálam a felfelében, úgyhogy nem hiszem, hogy egymás útjában lennénk” – magyarázza. „Szerintem az SD Worx egyébként is olyan csapat, ahol mindenki megkapja a lehetőséget. Lotte egyelőre egyértelműen más típusú versenyző, mint én.”

Noha idén még sík mezőnyhajrákból szerezte a legtöbb győzelmét, az Európa-bajnok Wiebes szeretne fejlődni az emelkedőkön és az északi klasszikusok felé is kacsingat.

A következő szezonra a glasgow-i világbajnokságot tűzte ki fő célul, aztán pedig adja magát a sprinterekre szabott 2024-es olimpiai mezőnyverseny Párizsban. De hogy mi jön ezután, még ő maga sem tudja, mindenesetre egyszer a pályán is kipróbálná magát: „Érdekelnek a scratch- és üldözőversenyek is, de legfeljebb 2024 után vágnék bele. Semmi sincs kőbe vésve” – jegyzi meg sejtelmesen.

Idei dominanciáját látja nem tűnik úgy, hogy Wiebes egyhamar abbahagyná a győzelemhalmozást, azonban óhatatlanul felmerül, hogyan fogja tudni kezelni azt a helyzetet, ha egyszer ennek a hihetetlen sikerszériának vége szakad.

Wiebes kisebb meglepetésre hozzáteszi, a botrányos elválásuk ellenére később még szívesen visszatérne a Parkhotel Valkenburgba: „Eszembe jutott már, hogy az lenne a tökéletes lezárása az országúti pályafutásomnak, ha visszatérnék oda, ahol elkezdődött. Remélem, 10 év múlva is létezni fog még a csapat.”

Tíz év sok idő, addig még rengeteg fejtörést okozhat a rivális csapatoknak, hogyan is lehet őt megverni a sprintekben. De vajon maga Lorena Wiebes tudja-e erre a választ?

„Nehéz lenne megmondani. Több wattal kell lenyomni a pedált? Csak lepjetek meg!” – mondja nevetve. „De azt mondanám: inkább ne tegyétek.”

részben via CyclingTips, Rouleur