Pogačar: "Jönnek a fiatalok, de ez engem is nagyon motivál"

Pedig nem volt rövid a szezon, február végén indult, az UAE Tourral.

Tadej Pogačar azóta – akárcsak tavaly – majdnem az összes fontos versenyét megnyerte, talán csak két olyan egynaposra emlékezhetünk, ahol nem az történt, amit ő akart. Az Amstelen egy emlékezetes sprintben kapott ki, a Roubaix-n pedig egy bukás és technikai probléma nehezítette a dolgát, ennek ellenére újoncként simán bejött a 2. helyre.

A Tour de France-on mindenfajta megerőltetés nélkül nyert, bár utólag elmondta, hogy az utolsó hét egyáltalán nem volt könnyű. Kanadában még az is belefért neki, hogy átadjon egy győzelmet a csapattársának, majd a vb-t és az Eb-t úgy nyerte meg, hogy összesen 141 kilométert szólózott. Ki merné azt mondani a szombati Lombardia előtt, hogy bárkinek is lehet esélye ellene?

A keddi Tre Valli Varesine végén meglepő módon lejtmenetben gurultál el. Az egy tervezett támadás volt?
Valójában nem. A tervünk az volt, hogy megvárjuk az utolsó kört, csak Alaphilippe és a Tudor úgy döntött, hogy nagyon korán nehézzé teszi a versenyt. Ekkor Del Toro és én elindultunk az emelkedőn, elöl maradtunk, bár tudtuk, hogy onnantól sok segítséget nem fogunk kapni. A lejtős elgurulás sem volt tudatos: amint láttam, hogy sikerült néhány méternyi előnyt szereznem, teljes erőből elkezdtem nyomni. Tudtam, hogy még ha teljesen ki is facsarom magam, és utolérnek, akkor ott lesz mögöttem Isaac, hogy megnyerje a kis csoportos sprintet. Elkaptam a pillanatot, ennyi történt.

Nagyon szép gesztus volt tőled, hogy az ígéretednek megfelelően visszatértél a versenyre.
Ami 2024-ben történt az időjárás miatt, szerencsére nagyon ritkán fordul elő. Ez egy szép verseny, minden szempontból tetszik, és jól illeszkedett az Európa-bajnokság és a Lombardia közé, mint utolsó teszt a szombat előtt. Emlékszem, amikor először indultam rajta, négy éve, nagyon élveztem: megpróbáltam szökni több mint 100 kilométerrel a cél előtt, és végül harmadik lettem.

A dobogóra két 19 éves sráccal állhattál fel. Amikor rájuk néztél, nem kezdted el öregnek érezni magad?
Pont ezt mondtam az eredményhirdetés előtt Alaphilippe-nek. És akkor gondoljunk bele ő mit gondolhat 33 évesen.

Seixas és Philipsen emlékeztettek valakire?
Philipsent már tavaly megismertem, nagyon komoly srác, sokat dolgozik. Seixas fejlődését is láttam, tényleg lenyűgöző: nagy motorja és kiváló mentalitása van. Biztos vagyok benne, hogy még sokáig hallani fogunk róluk.

Hogyan lehet kezelni a fáradtságot egy ilyen hosszú és ennyi győzelemmel teli szezon végén?
Ez egy kérdés, amit gyakran feltesznek nekem, de számomra a versenyzés még mindig öröm. Szeretek edzeni, versenyezni, együtt lenni a csapattal. Persze, a fáradtság érezhető, de ez a játék része. A fontos az, hogy mindig meglegyen a megfelelő motiváció, és a csapatom sokat segít ebben.

Szombaton jön a Lombardia: ez lesz az év legnehezebb versenye?
Biztosan az egyik legnehezebb.

Az Eb és a vb után egyértelműen Remco a favorit, aki láthatóan nagyon erős. De szerintem nem okos dolog csak két versenyzőről beszélni egy ilyen hosszú egynapos előtt.

Meglehetne az ötödik győzelmed, ami eddig csak Coppinak sikerült.
Álom lenne, de nem üldözöm megszállottan. Sokszor mondtam már, hogy engem a statisztikák meg a számok nem igazán érdekelnek. Már az is nagy dolog, hogy négyszer egymás után nyertem. A legjobbamat fogom nyújtani, mint mindig. Ha jön az ötödik, akkor boldog leszek. Van mellettem egy nagyon erős csapat, ez szerintem már egy nagyon jó kiindulópont a szombatot illetően.

(Gazzetta)