Leszámolás a Lombardián – óriási taktikai csatát hozhat össze a Pogačar-Evenepoel-Roglič hármas

A 2023-as szezon nagyobb részében egy bivalyerős hatosfogat dominanciáját követhettük figyelemmel: Tadej Pogačar, Jonas Vingegaard, Remco Evenepoel, Primož Roglič, Mathieu van der Poel és Wout van Aert olyan show-t csinált idén, ami után bármelyiküket simán a világ legjobb kerékpárosának lehetne nevezni – vagy akár mindannyiukat.

Akármelyik versenyen indulnak el, a figyelem középpontjába kerülnek, méghozzá nem is véletlenül. Így, közösen megnyerték az idei négy, már megrendezett klasszikus egynapost (vagy akinek nem bántja a szemét a monumentum szó, akkor azt), a Milánó – Sanremót és a Paris-Roubaix-t Van Der Poel, a Flandriát Pogačar, a Liège–Bastogne–Liège-t pedig Evenepoel. A három háromhetesből kettőt elhoztak (Roglič és Vingegaard, akik ugyebár Kuss Vuelta-győzelmében is vastagon benne voltak), az összes érmet bezsebelték az országúti világbajnokságon, de emellett közel hetven(!) versenyen végzett valaki az élen ebből a hatosból. Parádé, nem igaz?

Az ő párharcaikból születtek az idei szezon legdrámaibb versenyei, Pogačar és Vingegaard a Tour de France-on, Roglič és Evenepoel a többi Grand Touron, valamint Van der Poel és Van Aert folyamatos rivalizálása a klasszikusokon garantálta, hogy egy jó évet tudjunk magunk mögött. Mégis, az, hogy egymás ellen versenyezzenek a hatosból legalább hárman, meglepően ritka, ezért is ígérkezik igazi csemegének az idei Lombardia.

Roglič épp a múlt héten jelentette be, hogy csatlakozik Pogačarhoz és Evenepoelhez az év utolsó nagy dobásán, így két év után először csaphatnak össze a Lombardián. Akkor a versenyt Pogačar nyerte, de azóta valahogy kiegyenlítettebek lettek az erőviszonyok, így azért nehéz megmondani, ki lehet a favorit. A Rouleur azért megnézte, hogyan alakultak az egymás elleni meccseik, és mi várható most szombaton.

Áprilisban a Liège-Bastogne-Liège-en Pogačar bukásával hamar elszállt annak a lehetősége, hogy ők ketten összehozzanak egy nagy csatát, pedig Evenepoel befutóját látva – és tudva azt, hogy a szlovén milyen formában érkezett a versenyre a Flandrián, az Amstelen és a Flèche Wallonne-on aratott győzelmét követően – sokakban felmerült, hogy ez lehetett volna az az ikonikus csata, amire még évek múlva is emlékezhetünk. Ez akkor elmaradt.

A Pogačar-Evenepoel párharc pedig épp azért tűnik különösen ínyenceknek való csemegének, mert meglepően ritkán adatik meg. Soha nem találkoztak még háromhetesen, sőt, csak egyszer mentek egymás ellen többnapos versenyen – a 2022-es Tirreno-Adriaticón, ahol Pogačar nyert -, és csak néhány egynaposon futottak össze. Érdekes módon ezeket a versenyeket többnyire Evenepoel szokta megnyerni, sőt, a belga legnagyobb, már-már mérföldkőnek számító sikerei akkor születtek, amikor a szlovén ott volt az ellenfelek között: a 2022-es országúti vb-n, az elképesztő szólógyőzelmekor idén San Sebastianban, és ugyanott 2019-ben, amikor először tudott nyerni a World Tourban.

Viszont, ha jobban megnézzük, akkor azért kiderül, hogy ezeken a versenyeken nem az történt, hogy Evenepoel erőből (vagy épp taktikával) legyőzte Pogačart, hanem az, hogy utóbbinak valamiféle gondjai adódtak – legyen az egy bukás, vagy épp a fáradtság, amit egy frissen befejezett Tour de France-ról hozott magával).

Nagyon úgy fest, hogy ha Evenepoel nem merült ki nagyon a Vueltán, Pogačar pedig a szokásos őszi bombaformáját hozza, akkor ez a Lombardia lesz az első olyan alkalom, hogy mindketten a legjobb esélyekkel indulhatnak.

Pogačarnak a honfitársával, Primož Rogličcsal viszont van egy egészséges, és jóval nagyobb múltra visszatekintő rivalizálása. Hosszú-hosszú évek óta ismerik egymást, jó barátnak is tartják egymást, sőt, még egyfajta mentori szerepet is felvett Roglič, amikor a fiatal Pogačarnak szüksége volt némi támogatásra a profi pályafutása első éveiben.

Többször is versenyeztek egymás ellen, ezek közül a leghíresebb a 2020-as Tour de France, amikor Pogačar drámai módon elvette a sárga trikót Rogličtól a Planche des Belles Filles-en az utolsó előtti szakasz időfutamán.

Roglič aztán a Tourt nagyjából el is engedte, de azért ott maradt a háttérben egyfajta bosszút állni: segített csapattársának, Jonas Vingegaardnak eloroznia a soron következő Tour-győzelmeket Pogačar elől. Nem is nagyon találkoztak azóta, Pogačar a Tourra koncentrál, míg Roglič inkább a Girót és a Vueltát nézte ki magának, utóbbi ráadásul nem is annyira szokott rápörögni a klasszikusokra, legutóbb a 2022-es Milánó-Sanremón futottak össze, ahol aztán jól ki is kaptak mindketten egy harmadik szlovéntól, Matej Mohoričtól.

Ez persze nem azt jelenti, hogy amikor Roglič felbukkan egy egynaposon, akkor nem versenyképes. Bár Pogačar 2021-ben legyőzte őt a Lombardián, előtte ő nyerte meg gyors egymásutánban a Milánó-Torinót és a Giro dell'Emiliát. De ott van a 2020-as Liège is, amikor mindketten benne voltak a győztes, ötfős szökésben – és ahol végül Roglič mutatta be a legkomolyabb sprintet a célnál.

Most ráadásul érezni lehetett, hogy Roglič a hónap elején úgy fejezte be a Vueltát, hogy bőven lett volna még benne kraft azután, hogy Sepp Kuss-szal megnyerték a csapatnak a történelmi harmadik idei háromhetesüket, és ha azt a formát sikerült átmentenie, tuti, hogy nagy erővel megy majd rá egy Lombardia-győzelemre.

Az elmúlt 13 hónap alatt Evenepoel és Roglič jó kis ellenfelekké váltak. Először a tavalyi Vueltán találkoztak egymással háromhetesen, ahol azonnal ők lettek az összetett első számú esélyesei – egészen Roglič bukásáig. Azóta még kétszer Grand Touroztak együtt, az idei Girón, ahol szintén az összetettért csatázhattak volna, ha Evenepoelt nem üti ki a covid az első hét után, és ugye itt volt a Vuelta, ahol Roglič helyett Kuss lett a befutó, Evenepoelt pedig ezúttal egy pokoli rossz nap küldte parkolópályára.

Ami érdekes, hogy ők pedig viszonylag ritkán találkoztak egynapos versenyeken, legutóbb azon a már említett 2021-es Lombardián jött ez össze, meg előtte egy héttel az Emilián, de azon kívül csak a vb-ken és az olimpián próbálkozhattak egymás ellen.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem is lehet őket összehasonlítani, a Vueltán nagyokat meccseltek egymással egy-egy emlékezetes szakaszon, elég csak felidézni az Arinsal csúcsán a sprintet, amit Evenepoel nyert meg a csoportban, ahol Roglič is ott volt, hogy aztán pár szakasszal később, Xorret de Catíban a szlovén visszavágjon, és a második helyre szorítsa a belgát. Sőt, idén a Volta a Catalunyán is összecsaptak, fej-fej mellett haladtak végig, mindketten nyertek két-két szakaszt, a végén pedig Roglič örülhetett az összetett győzelemnek, akkor 6 másodpercet vert Evenepoelra. Ebből nagyon úgy tűnik, nem sok van kettejük között.

2021-ben, amikor ugyanígy a Lombardián találkoztak, Pogačar-győzelem született (egy Roglič negyedik, és egy Evenepoel tizenkilencedik hellyel), de most jóval kiegyenlítettebnek tűnik a helyzet, így az okos taktika mellett extra erőre is szüksége lesz annak, aki győzni akar.

Mindannyian szeretnek a saját stílusukban versenyezni, keveset aggódnak menet közben az ellenfelek miatt. Pogačar szeret támadni, sőt, egészen korán támadni, Evenepoel pedig még inkább, olyannyira, hogy szinte már látszik, mennyire nem szereti megosztani a melót további szökevényekkel. Roglič ezzel szemben szeret passzívan tekerni, tudván, hogy a gyors sprintjére mindig támaszkodhat a hajrában.

Most azonban egymás ellen nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ennyire a saját stílusukhoz ragaszkodjanak, szükség lesz valamilyen taktikai csavarra. Kíváncsian várjuk, mi lesz ez, ha mindannyian a legjobb formájukkal érkeznek a versenyre, megússzák a technikai problémákat és a bukásokat is, ez lehet a szezon egyik legkomolyabb összecsapása.

Forrás: Rouleur

---

A Lombardiát október 7-én az Eurosport 2-n mutatjuk 10:10 órától, de a verseny élőben, reklámmentesen és magyar kommentárral követhető lesz az Eurosport applikációban és az eurosport.hu-n is.