Lóháton akart a legjobb lenni, de egy kerékpár nyergében érett klasszissá

A korábbi generációk nagy dán kerékpárosai az időjárás kiszámíthatatlansága és a hegyek hiánya miatt általában délebbre, elsősorban Olaszországba költöztek. Asgreen azonban úgy döntött, marad Koldingban. Ennek a döntésnek szerinte fontos szerepe van az elért eredményeiben.

„Lényeges dolog, hogy nem költöztem el” – mondta Asgreen. „Ennek az volt az előnye, hogy nem kellett újból kitalálnom magam, hanem folytathattam azt, ami a profivá válás küszöbére eljuttatott. Fontos kitartani a mellett, amit már ismersz.”

2019-ben szinte a semmiből lett második a Flandrián, mindössze kilenc hónappal azután, hogy aláírta profi szerződését a Quick-Steppel. Kevesen nyerték meg elsőre ezt a versenyt, neki sem sikerült, de elképesztő munkaszeretete és munkabírása a második hellyel is egyértelművé vált mindenki számára.

Sokakat meglepett, hogy ott volt elöl, ő azonban tisztában volt a képességeivel.

Ez a másik nagy erőssége: az önbecsülés. És itt természetesen nem valami felszínes, arrogáns önhittségre kell gondolni. Egyszerűen csak sziklaszilárdan bízik a képességeiben, és az elvégzett munkában. Imád ugyanis edzeni, és imád versenyezni is.

A munka és a versenyzés szeretete a gyerekkorából jön. Asgreen lovak között nőtt fel, ideje nagy részét istállókban és azok környékén töltötte. 14 éves koráig díjlovas volt, és hitt benne, hogy profi versenyző lesz belőle. Persze ő eredetileg úgy tervezte, hogy lóháton, nem pedig egy kerékpár nyergében. Kétségtelenül van hasonlóság a két sportág között, a fegyelmezettség például feltétlenül egy olyan tulajdonság, amit a lovakkal való közös munka során tanult meg.

Amikor Asgreen 14 éves lett, kinőtte a lovat, amivel addig versenyzett, és jó sok időbe beletelt, mire a család talált neki egy nagyobbat. Azon a nyáron követte a Tour de France-t a tévében, és mivel úgyis új sportágat keresett, beiratkozott a koldingi kerékpáros klubba. A legfiatalabbakkal edzett, de ahogy jött a tél, nekik le kellett tenniük a biciklit. Ez eléggé rosszul érintette őt.

Szerinte nincs nagy különbség a között, hogy az ember díjlovagló vagy kerékpáros lesz. Mindkettőhöz akarat kell. Hogy az ember megcsinálja az edzést minden egyes nap. Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy ő egy igazi munkaló, akinek csak az a fontos, hogy elvégezze a feladatát. Azonban egészen másról van szó.

Asgreen nem is nagyon szereti, hogy az újságírók és a versenyzők egy része túlhangsúlyozza a kerékpározás brutalitását, keménységét. Szerinte a dolog a nap végén mégiscsak választás kérdése.

Kerékpáros pályafutása lassan, de biztosan ívelt felfelé. Nem volt üstökösszerű berobbanás, de Asgreen mindig helyén kezelte a dolgokat.

Fiatalon szigorú volt magához, most már egy kicsit kevésbé az, ha bulizásról van szó. Anno korán otthagyta a partizó társakat, hogy eleget tudjon aludni. Január 1. és november 1. között pedig egyáltalán nem ivott alkoholt. De szerinte minden úgy volt jó, ahogy volt, tudatosan választotta ezt az életet.

Persze most sem az van, hogy hajnalban tántorog haza a bárokból, de néha megenged magának egy pohár bort, vagy egy szelet sütit akár szezon közben is.

„Rengeteg zöldséget eszem egész évben, de eszem édességet is. Fiatalkoromban ez nem volt így. Régebben egy ötórás esős tekerés után azzal teszteltem magam, hogy kibírtam csoki meg cukorka nélkül, most ilyen esetekben azonnal nekiesek az édességes tálnak” – mondta nevetve.

Amikor tavasszal lesprintelte Mathieu Van der Poelt a Flandria hajrájában, új távlatok nyíltak vele kapcsolatban. Mindenki tudta, hogy erős, de a verhetetlennek hitt holland legyőzése után egyértelműen A-listás sztárrá lépett elő. Ennek persze meglett a hátulütője is a számára.

Via Procycling Magazine