Pogačarnak nem jött össze az ardenneki tripla, de a lány, aki pár éve még virágot árult, megcsinálta

A Liège-Bastogne-Liège-en aratott győzelmével Demi Volleringnek sikerült az, ami korábban csak egyetlen nőnek jött össze: mindhárom ardenneki klasszikust meg tudta nyerni ugyanabban az évben.

Ezzel a teljesítményhez épp egykori csapattársához, a mostani SD Worx-ös sportigazgatójához, Anna van der Breggenhez csatlakozott. Van der Breggen abban az évben (2017-ben) érte el ezt a mesterhármast, amikor a nőknek először szerepelt a Flèche Wallonne, az Amstel Gold Race és a Liège–Bastogne–Liège is a versenynaptárában. Akkor Van der Breggen megkapta az „Ardennek királynője” becenevet, és ha nem is várható azonnal a trónfosztás, Vollering már most beírta a nevét a kerékpározás történelemkönyvébe. Sőt, be is karikázta, és aláhúzta kétszer.

Vollering ugyanis egész héten érinthetetlennek tűnt, a három versenyen három különböző taktikát választott: az Amstelen szólóban villantott nagyot, a Mur de Huy-t pokoli erősen meghúzva zsákolta be az első Flèche Wallonne-győzelmét, végül jött a Liège, ahol óriásit meccselt Elisa Longo Borghinivel, és bemutatott egy hibátlan sprintet a végén.

Vasárnap, amikor gyakorlatilag a teljes bringás társadalom Tadej Pogačar tripláját várta (vagy inkább jósolta), végül Vollering lett az, aki leszállította a történelmi triplát. Pogačar ugyanis a verseny elején bukott, eltörte a csuklóját, és kénytelen volt kiszállni – mindezt úgy, hogy egyetlen árva tv-s kamera, vagy lelkes szurkoló a mobiljával sem tudta lencsevégre kapni az esetet. Pogačarnak még vasárnap megműtötték a kezét, és néhány hét pihenőre kell vonulnia, Vollering viszont felállhatott a dobogóra és megmutatta, hogy össze lehet hozni ezt a bizonyos triplát. Ha valaki ezek után azt állítja, hogy a szerencsének (vagy épp a balszerencsének) nincs szerepe a sportágban, akkor nem tudjuk, milyen bizonyítékkal szolgálhatunk még.

„Ez volt a legnehezebb a három közül. Különösen azért, mert borzasztó nagy nyomást helyeztem magamra, hogy összejöjjön ez az egyedülálló sorozat” – mondta Vollering a verseny után.

Ez egy olyan eredmény, amire nincs minden évben lehetőséged. Annyira akartam ezt... Nézzétek meg most Tadej Pogačart, aki az Amstel és a Flèche Wallonne-on aratott győzelmei után a Liège-en ilyen korán kiesett egy bukás miatt. Ezek után azért leesett, hogy mennyire komoly teljesítmény volt ez” – tette hozzá.

Vollering liège-i győzelme az SD Worx számára is a tavasz megkoronázása lett, miután tavaly kissé csalódás volt ez az időszak a holland lány számára, idén igazából kiadott mindent magából, amire képes volt.

Nyolc versenynap alatt Vollering idén csak egyetlen egyszer végzett a második helynél rosszabb helyen, ez az Omloop Het Nieuwsbladon történt, amikor csapattársa, Lotte Kopecky szólóban győzött (akkor a 11 másodperces hátrányban érkező csoporttal jött meg a 17. helyen). Kopecky Flandria-győzelménél is Vollering volt az, aki felállhatott csapattársa mellé a dobogó második fokára. Ami azt illeti, Volleringet ebben a szezonban csak egyszer sikerült úgy igazán legyőzni, amikor Silvia Persico megelőzte őt a Brabantse Pijl sprintjében.

Kétségtelen, hogy Vollering idén bombaformában van, de talán ez a tavaszi hadjárata bizonyítja, hogy ez már nem csak a formáról szól. Az elmúlt egy évben versenyzőként és vezetőként is rengeteget fejlődött, mentálisan egészen más szintre lépett, mint ahol 12 hónapja volt.

„Liège-ben határozottan az volt az érzésem, hogy mindenki hozzám igazítja a versenyét. Tavaly voltak néha gondjaim az ilyesmivel, de sokat dolgoztam ezen” – mondta. „Természetesen rengeteget segít, hogy ez a csapat áll mögöttem. Minden lány szuper erősen tekert, és teljes mértékben bízott bennem is.”

Vollering néhány riválisához képest relatív új arc a sportágban. Míg mondjuk Longo Borghini 2011 óta versenyez a profik között, miután végigversenyezte a junior korosztályt is, addig Vollering csak 2019-ben, 22 évesen lett profi, ráadásul ő előtte csak néhány évvel korábban kezdett el versenyezni.

Vollering 1996. november 15-én született Dél-Hollandiában, Pijnackerben. Csendes és szégyenlős, de saját szavai szerint „makacs, akaratos kisgyerek” volt. Nagymamájától kapta az első kerékpárját, amelyet szinte ingyen szerzett meg egy vásáron. A kis Demi mindenképpen együtt akart bringázni a nagyobb lányokkal a környéken, ami után hamar eljutott az első amatőr csapatához.

2017-ig csak kis csapatoknál tekert, ügyes és technikás volt, de nem jött a nagy áttörés. A sport mellett kitanulta a virágkötészetet, és virágüzletben kezdett dolgozni. Viszont ebben az időben ismerkedett meg a jelenlegi párjával (és menedzserével), Jan de Voogddal, aki szintén amatőr bringás volt akkoriban.

Ő volt az, aki először elvitte Volleringet tréningezni az Ardennekbe. Az egyik ilyen durva, hatórás túra után teljesen ki volt készülve, de a következő napra ismét készen állt a hegyekre. Akkor mondta neki De Voogd, hogy „van benned tehetség, az lesz a legjobb, ha profi leszel”.

De Voogd Svájcba költözött, Vollering pedig követte őt, ott pedig már komolyabban elkezdett foglalkozni a sportággal.

Vollering gyorsan megtalálta a helyét: első hivatalos szezonjában győzött a Giro dell'Emilián a Parkhotel Valkenburg csapatban, majd 13. lett a női Giro d’Italián. A következő szezonban dobogóra állhatott a női Touron és a Flèche Wallonne-on, valamint összejött egy top 10-es helyezés is neki a Flandrián. Nem volt hát véletlen, hogy a következő szezonra az SD Worx meglátta benne a fantáziát.

A WorldTourba való megérkezése is zökkenőmentes volt: a 2021-es Liège-Bastogne-Liège-en megszerezte pályafutása addigi legnagyobb győzelmét, majd a La Course-on is első helyen zárt. Ezekben a sikerekben nagy szerepe volt új csapattársának, Van der Breggennek is, aki épp abban az évben tekerte az utolsó szezonját a profik között.

Nyilván nem csak az számított, hogy ott volt mellette egy ekkora név, Van der Breggen a nyomást is levette a fiatal csapattársa válláról.

„Anna erősebbé tesz, segít elgondolkodni azon, hogy mit, miért csinálok. Időnként nem mennek olyan jól a dolgok? Akkor hagyd ki egyszer, csinálj valami mást, tanácsolja” – nyilatkozta Vollering Van der Breggenről. „Elveszi a bizonytalanságomat, segít abban, hogy higgyek magamban, ráébreszt arra, hogy mire vagyok képes.”

Van der Breggen és Vollering közös éve egészen jól sikerült. Minden ellenfél Van der Breggenre figyelt, Vollering szabadon mutathatta meg mellette (vagyis hát mögötte), hogy mit is tud.

Ez azonban van der Breggen visszavonulásával megváltozott tavaly, Vollering hirtelen vezető szerepbe került az újonnan szerződtetett Lotte Kopecky mellett, ami úgy tűnt, talán túl korai volt neki. Bár Vollering fizikailag képes lett volna már tavaly is végignyerni a tavaszi versenyeket, a VeloNewsnak bevallotta, hogy nehezen viselte a rá nehezedő nyomást és a vezetői szerepet.

Erre talán a legjobb példa a Flèche Wallonne, ahol a Mur de Huy-ön a csoport élére állt, és a saját tempójában tekert fel a csúcsra. Annyira csak a saját erőfeszítésére koncentrált, hogy észre sem vette, hogy a verseny gyakorlatilag felrobban mögötte, és csak akkor vette észre a pusztítást, amit okozott, amikor átért a legmeredekebb részeken.

A Liège-Bastogne-Liège-en szintén az új, nyugodtabb Volleringet láthattunk; hagyta, hogy a verseny menjen a maga ütemében előtte, és egyetlen támadásnál sem esett pánikba. Voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, a győzelem végül a csapattársáé, Marlen Reusseré lesz, de amint a svájci lány megtört, Vollering átvette az irányítást.

Vollering ezzel a bombaformával érkezik a jövő héten rajtoló Vueltára, ahol toronymagas favoritként indul, de ha ott sem áll meg a tavasszal mutatott lendülete, akkor minden bizonnyal a Tour de France-on is ő lesz a legnagyobb esélyes.

Vollering jelenleg az UCI ranglistájának az első helyén áll, ahonnan honfitársát, a világbajnok Annemiek van Vleutent taszította le. De őt sem ellenfelének, hanem inkább a motivációjának tekinti Vollering.

„Ő is arra késztetett, hogy megtegyem azt a bizonyos extra mérföldet” – mondta róla. „A mániákus edzésmódszerével nagyjából az egész pelotont rávette, hogy még keményebben dolgozzunk. igen, engem is beleértve.

Az pedig már most látszik, hogy igen, Demi Vollering megérkezett. A kérdés már csak az, mit szeretne még elérni?

„Minden élsportoló a legjobb akar lenni abban, amit csinál. És mi más lenne az, ami megtestesíti ezt, ha nem a mez” – nyilatkozta nevetve a HLN-nek. „Két évvel ezelőtt holland gravel-bajnok lettem, és nagyon tetszett az a nemzeti trikolor, de most természetesen a szivárványos mezről beszélek. Ha Glasgow nem is fekszik nekem annyira ebben a szezonban, de egy nap mindenképp sikerrel kell járnom."

Forrás: VeloNews, HLN