Kétszeres világbajnokként kirúgták, most mégis Pogačar csapattársa – a dán bringás nagy visszatérése
Frissítve 18/06/2025 - 20:56 GMT+2
Nem mindennapi története van Julius Johansennek. A 25 éves versenyző pályafutása csodásan kezdődött, 22 évesen eljutott a World Tourig, ám a Wanty váratlanul elküldte őt. A kontinentális szintről építette újra magát, most pedig Tadej Pogačar csapattársaként teker az UAE-ben – ezt a definíciót nem mi írjuk róla szenzációhajhászásként, saját maga titulálja így a jelenlegi helyzetét.
Pogačar 99 győzelemnél jár, Martinez a Nizza után a Dauphinén is nyerni tudott - Összefoglaló
Videó forrása: Eurosport
Johansen a 2017-es, bergeni junior-világbajnokságon előbb hatodik lett az időfutamon, majd fantasztikus 15 kilométeres szólóval nyerte meg a mezőnyversenyt. Mondanánk, hogy ez nem olyan kiugróan nagy teljesítmény, hiszen egy évvel előtte egy másik dán, a jelenleg a kontinentális vonalban tekerő Jakob Egholm lett a világbajnok a korosztályban, de Johansen sikerét megelőzően legutóbb 2001-ben nyertek nagyobb előnnyel junior-vb-t – a későbbi Lampre-versenyző Oleksandr Kvachuk 1:07-es előnnyel ért haza Lisszabonban, Johansen 16 évvel később 51 másodperccel.
Azóta olyan nevek nyertek a juniorok között, akik ma mindannyian a World Tourban tekernek: Remco Evenepoel, Quinn Simmons, Per Strand Hagenes, Emil Herzog, Albert Withen Philipsen és tavaly az a Lorenzo Finn, aki egyelőre a Red Bull-Bora utánpótláscsapatának tagja, de már a profi csapathoz is szerződése van. Nem véletlen, hiszen junior-világbajnoknak, sőt, világbajnoki dobogósnak vagy top 5-ösnek, esetleg top 10-esnek lenni manapság szinte garanciát jelent a World Tour-szerződésre, a csapatok minél előbb szeretnék biztosítani a nagy tehetségek jövőjét.
Ez 2017-ben még nem igazán volt így.
"Miután domináltam a teljes szezont, megnyertem a világbajnoki mezőnyversenyt Bergenben, és ha nincs egy defekt, valószínűleg az időfutamot is megnyertem volna" – emlékszik vissza Johansen. "Ha ma junior-világbajnok leszel, akkor biztos, hogy szinte az összes World Tour-csapat le akar szerződtetni, de akkoriban nem ez volt a helyzet. Őszinte leszek: egyetlen csapat sem akart engem. Pedig egyszerűen erősebb voltam, mint a többiek, és szinte minden versenyt meg tudtam nyerni. Olyan jó voltam, hogy a legtöbb versenyzőt síkon le tudtam szakítani."
2017-ben 12 győzelem 19 versenynap – hiába, mindössze a dán kontinentális ColoQuick ajánlott neki szerződést. Éles váltás volt a profi mezőny, mert nem jöttek a győzelmek, és bár lépkedte a fokokat, négy évet kellett várnia a WT-szerződésre. 2020-ban előbb az Uno-X-hez igazolt, majd 2021 végén jött a Wanty megkeresése. Hosszú távra írt alá, de hiába kapott lehetőséget többek között két Vueltán és a 2023-as Paris-Roubaix-n, egy UAE Tour-prológtól eltekintve (ahol harmadik lett) nem jöttek az UCI-pontok. A Wanty ennek következtében úgy döntött, hogy elküldi őt.
"A juniorként mindent megnyerő versenyzőből hirtelen olyanná váltam, aki szinte semmit nem nyert. Ez elég nehéz volt, mint ahogy a Covid-járvány is. Mentálisan nagyon küzdöttem. Nehezen tudtam motiválni magam, mert mindig is szükségem volt a versenyzésre, hogy felpörgessem magam. Aztán amikor jött a World Tour-szerződés, szuper boldog voltam – minden kerékpáros álma, hogy a legmagasabb szinten versenyezhessen.
Pontosan azt nyújtottam, amit elvárt tőlem a Wanty, a legtöbbször Thijssen vonatában dolgoztam. Ennek ellenére talán már a kezdetektől fogva nagyobb elvárásaik voltak velem szemben, nem tudom. Nem akartak engem. A legnehezebb, amivel még most is küzdök lelkileg, hogy nem kaptam magyarázatot arra, miért nem adtak új szerződést. Azt gondoltam, hogy csak nem indítanak el a Vueltám, ha nem akarnának engem. Végig azt mondták, hogy nagyon elégedettek velem, azzal hitegettek, hogy előbb meg kell egyezniük a szponzorokkal és aztán aláírjuk a hosszabbítást.
Decemberben jöttem rá, hogy ez soha nem fog megtörténni. Már sokkal korábban látnom kellett volna, hogy milyen irányba mennek a dolgok, de fiatal voltam és ostoba. Miután a Wanty elküldött, 100%-ban azt hittem, hogy a World Tour-karrieremnek vége.
Nem túlzás azt állítani, hogy nemcsak a World Tour-karrierje, hanem az egész pályafutása veszélybe került. Kétszer is ügynököt váltott, mindkétszer más-más okból, végül 2023 végén teljesen magára maradt, szerződés nélkül.
"Nagyjából egy évig meg tudtam volna élni abból a pénzből, amit a World Tourból spóroltam, de én továbbra is kerékpáros akartam maradni. Minden csapat kerete tele volt, így a kontinentális vonalban nézelődtem. WhatsAppon, Instagramon, e-mailben írtam csapatoknak, menedzsereknek, európai és ázsiai soroknak is. Március elején vettem fel a kapcsolatot a portugál harmadosztályú Sabgal-Anicolorral, akiknek hagyományosan jó UCI-versenynaptáruk van, sokkal jobb, mint a legtöbb kontis sornak. Minden kapóra jött, mert Málaga közelében lakom, így a portugál programot is végig tudtam csinálni. Boldog voltam, hogy újra versenyezhetek, és kapok még egy esélyt."
Jött pár kisebb győzelem, aztán három szakaszdobogó a portugál körön – ki hitte volna, hogy ez a verseny az egész életére nézve sorsfordító lesz.
"Nagyon erős mezőny gyűlt össze, nekem pedig jól ment a versenyzés. Ez főleg annak a Javier Solának volt köszönhető, akivel megállapodott a Sabgal, és aki a szezon közepétől foglalkozott velem. Őrült szerencsém volt, mert Sola időközben az UAE-hez is aláírt, és Pogačar edzője is lett. Mindent meg akartam tenni, hogy megmutassam neki, van még elég erőm ahhoz, hogy a World Tourban tekerjek. Látta az adataimat, aztán szeptemberben elhívott, hogy végezzek néhány tesztet az UAE-nél. Nagyon jól sikerültek, ez pedig érdekelni kezdte a csapatot."
"Régóta ismerem Matxin Fernándezt, az UAE sportigazgatóját, elég közel lakunk egymáshoz, és mondta, hogy jól jönne nekik egy olyan versenyző, mint én, valaki, aki tudja húzni a tempót a mezőny elején. November elején aztán felhívott, hogy van még hely egy versenyzőnek, és azt mondta, engem akarnak. Mindenkit meglepett, engem is. Azt mondták, van egy évem, hogy megmutassam magam, és hogy bebizonyítsam, még mindig a World Tourban a helyem."
A 2020-ban pályán csapatüldözésesben világbajnok Johansen a svájci kör kezdetéig 36 versenynapot teljesített, és az asztúriai körön közel volt élete első profi győzelméhez.
"A Giro rajtjáig én voltam a csapatban az a versenyző, akinek a legtöbb versenynapja volt. Ez azt mutatja, hogy elégedettek minden egyes versennyel, amit teljesítek. Eddig jól alakulnak a dolgok, még akkor is, ha nincsenek kiemelkedő eredményeim."
Bár nem valószínű, hogy benne lesz a Vuelta-keretben, azt szeretné, hogy ez még csak a kezdet legyen.
"Más versenyzők is csináltak már olyat, hogy a kontinentális vonalból valaki visszajusson a World Tourba, de nem sokan. Mindenkinek azt üzenem, hogy küzdjön tovább, ne veszítse el a motivációját, és bátran merjen beszélni az emberekkel. Nem tudom, mi történt volna, ha nem Javier az edzőm – az biztos, hogy most nem lennék az UAE-versenyzője. Egyszerre vagyok nagyon és boldog, hogy a kemény munka meghozta a gyümölcsét. Ez csak azt mutatja, hogy mindig tovább kell küzdeni."
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés