Tadej a példaképe, de ő nem Pogi 2.0 – Az UAE csodagyereke most még segítő lesz, de pontosan tudja, mit akar elérni

Amikor a Rouleur riportere leült a 19 éves svájci sráccal szemben, úgy érezte, felfedezett benne egy keveset Tadej Pogačarból: hasonló frizura, az elmaradhatatlan huncut mosoly és a visszafogott hang, ami mögül bármelyik pillanatban kitörhet a nevetés. Emellé persze társult az is, hogy Christen stílusa a bringán is hasonlít Pogačaréhoz, a támadó testtartása, meg persze az a mozdulat, amivel ő is bármikor ki tud állni a nyeregből, hogy a bringát maga alatt ide-oda rángatva menjen ezerrel előre, mint a gép.

„Tadej a hősöm” – mondja Christen, önkéntelenül ráerősítve a hasonlóságaikra. „Tetszik a stílusa a bringán, lenyűgöz. Olyan, mint ahogy én is szeretnék versenyezni: nem hátradőlni, és csak védeni a trikót, hanem támadni, még nagyobb különbséget kialakítani, és 100 kilométerre a vége előtt megindulni – ezt szeretném csinálni. De egyébként nem szeretném őt másolni. Ő Tadej, én Jan vagyok” – tette hozzá.

És Jan, aki tavaly nyáron egy jó nagy felhajtás közepette szerződött az UA-hez, a valóságban tényleg nagyon különbözik Tadejtől. A svájci-német határtól mindössze öt kilométerre felnövő Christen belevetette magát minden sportba, amibe csak lehetett.

12 évesen az FC Basel és az FC Zürich ifjúsági akadémiáin focizott, de amikor nem kapott meghívást a nagy csapatba, úgy döntött, inkább atletizálni kezd. „A srácok, akikkel együtt edzettünk, ma már Svájc legjobbjai közé tartoznak, Európa-bajnokságokra és világbajnokságokra járnak” – mondta.

Ugyanakkor ott volt Christen nagyapja, Hans Schleuniger is inspirációnak, aki 1960-ban végigtekert a Tour de France-on, úgyhogy az unoka ki is próbálta magát mindenhol: nem csak országúton, de cyclo-crossban, pályán, és montin is versenyezni kezdett. A kis Jannak viszont ez még mindig kevés volt, annyi energiája volt, hogy 17 évesen összerakta a bringázást és az atlétikát, és ráment a triatlonra is. „Elég jó voltam… vagy hát… kivéve az úszást. Az is ment, de az nem volt tökéletes” – vallotta be Christen.

Végül aztán elkötelezte magát a két kerék mellett, de persze csak azután, hogy 2022-ben mind a négy említett szakágban megszerezte az országos bajnoki címet.

„Azt hiszem, mindegyikben jó voltam, és élveztem is mindegyiket” – meséli. De 2023 óta, miután először a Hagens Berman Axeon csapatához csatlakozott, majd aláírta az UAE-vel a szerződését, az országút győzött. 2028 végéig legalábbis biztosan – és itt érdemes megállni egy pillanatra, mert tényleg nem aprózták el az UAE-nél a szerződését, több mint öt évig magukhoz kötötték a fiatal srácot.

„A jövőben, ha a csapat lehetőséget ad, talán montizhatok és cyclo-crossozhatok is. Szerintem jót tesz nekem fejben, ha néha váltogathatom a bringát, különösen, amikor edzésről van szó. Szeretek játszani a bringáimmal, jó cserélgetni őket, de most egyelőre az országútra szeretnék koncentrálni” – árulta el Christen.

Az elmúlt hónapokban azonban nem csak egy dologra koncentrálhatott, ugyanis 18 és 30 éves kora között minden svájci férfinak 18 héten át egy alapozó sorkatonai szolgálatot kell teljesítenie. Christen ősszel és télen is megfordult katonai laktanyákban, és ahogy külön ki is hangsúlyozta, végig katonai egyenruhát viselt. A katonai alapképzés, de még a fegyveres kiképzés is része a szolgáltatnak, ami hivatalosan csak márciusban ér véget a számára.

„Az első hat hét elég kemény volt. Hajnali fél ötkor keltünk, egész nap programunk volt, aztán három órát edzettem a görgőkön, majd este kilencre ágyban voltunk. Volt olyan nap, amikor több mint 50 kilométert gyalogoltunk 20 kilós hátizsákkal, majd kint aludtunk a szabad ég alatt. Ez elég szórakoztató volt. Máskor meg a fegyverek használatát tanultuk” – mesélte a tapasztalatait Christen.

Persze profi sportolóként és országa egyik feltörekvő csillagaként Christennek némi mozgástere is volt a kötelező sorkatonai szolgálat alatt. „Szabadabb vagyok, mint más sportolók. Az atléták például nem mehetnek Spanyolországba edzeni, mert a hadsereg azt mondja, hogy ők a laktanyában is tudnak sportolni. De megértik, hogy Svájcban havazik és fagy van, ezért nekem Spanyolországban kell lennem az edzőtábor alatt. Jó tapasztalat vol et, de én azért inkább maradnék az edzésnél” – összegzett.

Az edzést pedig olyan komolyan veszi, hogy még a családi karácsonyról is lemondott szülővárosában, Leuggernben, hogy Gran Canarián edzhessen unokatestvérével és testvérével, a 21 éves Fabióval, aki a Q36.5 színeiben versenyez.

Christen saját honlapja szerint a mottója a svájci sízőtől, Andri Ragettlitől származik: „Támadd meg az álmaidat”. Christen pedig pontosan meg is fogalmazta magában azokat az álmokat, amiket valóra akar váltani.

„Biztos, hogy összetett menő akarok lenni” – mondja, és a Tour de France-t jelölte meg, mint a legfontosabb célját.

„Emellett szeretnék egynapos versenyeket is nyerni. A Strade Bianche a kedvenc versenyem, mert 180 kilométer hosszú, de már 140 kilométerrel a vége előtt elkezdődik a csata. Egész nap teljes gázzal megy, és ezt nagyon szeretem a kavicsos, murvás úton, egész nap fel és le a hegyeken, fú, nagyon élvezem ezt a fajta versenyzést” – vallotta be.

Élvezi, és mellé még magabiztos is. „Igen, igen, igen” – válaszolja, amikor megkérdezik tőle, hogy optimista-e az esélyeit illetően.

– tette hozzá.

Az első teljes szezonjában a tervek szerint a háromheteseken még nem láthatjuk tekerni, de olyan nagy versenyeken ott lesz, mint a Milánó-Sanremo, a Lombardia vagy a San Sebastian. Ez utóbbi ráadásul pont olyannak tűnik, mintha épp neki találták volna ki, még akkor is, ha most úgy fest, a verseny (háromszorosan koronázott) királya Remco Evenepoel mellett nem nagyon tud labdába rúgni senki más. „Talán most már nem” – mondja mosolyogva arra, hogy Evenepoel tényleg uralja a baszk hegyeket. „A jövőben ez a verseny az enyém lesz” – jelenti ki Christen, és ahogy elnézzük, erre meg is lehet minden esélye.

Forrás: Rouleur