Egy fecske is csinálhat nyarat? – Isaac del Toro hozhatja el a mexikói kerékpározás aranykorát

Az emelkedő dagály minden hajót kiemel – egyetlen bringás sikere pedig felemelhet egy teljes nemzetet. A kerékpározás Mexikóban ismét életre kelt, sok-sok év hanyatlás után, ez pedig nagyrészt egy embernek köszönhető; annak az Isaac del Torónak, aki szinte a semmiből a sportág egyik legnagyobb ígéretévé lépett elő, és újra ráirányította egy ország figyelmét a kerékpársportra.

Öt évvel ezelőtt a mexikói kerékpársportban teljes volt a káosz. Több év fejetlenség után, 2021-ben az UCI bejelentette, az ország kerékpáros szövetségét felfüggeszti a vezetőségben és a választási folyamatokban tapasztalható visszaélések miatt. Közel fél évtizedig nem volt olyan hivatalos szerv, aki a sportág fejlesztéséért felelt volna, nem rendeztek nemzeti bajnokságot, és kevés esély mutatkozott arra, hogy egy fiatal mexikói versenyző eljusson a profi szintig. Talán ennél is szomorúbb, hogy a botrányok miatt kilátástalanságérzés telepedett az egykor vibráló mexikói kerékpáros közösségre, amely majd’ 30 éve nem szurkolhatott hazai bringásnak az elit mezőnyben – hol volt már, amikor a többszörös Grand Tour-szakaszgyőztes Raúl Alcalá és Julio Alberto Pérez Cuapio villogott az európai hegyeken.

Aztán jött ”El Torito”. Del Toro 2023-as Tour de l’Avenir-győzelme megtöltötte a címlapokat, felkeltve a reményt a szurkolókban, de a 2025-ös Giro d’Italia volt az, amely az Ensenadából származó srácot a sztárságig emelte hazájában. Del Toro 11 napig viselhette a legendás maglia rosát, és közel negyed évszázad után az első mexikói kerékpáros lett, aki szakaszt tudott nyerni háromhetesen, amikor az esélyesek csoportjából megindulva elvitte a 17. szakaszt Bormióban.

Hősies és drámai három hét volt ez Del Toro számára, aki a murvás 9. szakaszon magához ragadta a kapitányi szerepet, majd a 16. szakaszon nagyot szenvedett a San Valentinóra felfelé, és végül elbukta a Girót az örökké emlékezetes utolsó előtti napon, Sestriere-ben. Annak ellenére, hogy Simon Yates egy bődületes fordítással – és a Richard Carapazzal való együtt nem működés után – levette róla a rózsaszínt, Del Toro fiatal tehetségből a sportág legszűkebb elitjébe tekerte be magát – és persze a mexikói emberek szívébe is.

Hatalmas tömeg gyűlt össze a mexikóvárosi Ángel de la Independencia-emlékmű környékén, hogy megünnepeljék Del Toro Giro-dobogóját – hasonló fogadtatásban csak a labdarúgó-válogatott szokott részesülni.

A 22 éves bringás nem kevesebb mint 15 profi győzelemmel zárta a 2025-ös szezont, amivel tényleg csak a legjobbak tudnak versenyre kelni a mezőnyben. Nem csoda, hogy Del Toro ezek után megkapta az Év Sportolója-címet is Mexikóban. Hála neki, a kerékpárversenyeket egyre nagyobb érdeklődés kíséri az országban, és a fényes jövő reményében még 2025 végén megalakult az új szövetség is.

”Mindenki az ő versenyeit nézi. A tévécsatornák küzdenek a jogokért, hogy közvetíthessék a versenyeit. Az emberek abban reménykednek, hogy az ő gyerekük lesz a következő mexikói topkerékpáros. Úgyhogy igen, amit Isaac csinál, csak így, egymaga, az az egész közösséget előre viszi” – mondja Bernardo de la Garza, annak a Mexikói Kerékpáros Uniónak az új elnöke, amelyet az UCI tavalyi, kigali Kongresszusán ratifikáltak mint hivatalos mexikói kerékpáros szövetség.

De la Garza, korábbi politikusként és elnökjelöltként vezeti be a mexikói kerékpározást egy új, sokat ígérő korszakba, a tervek pedig nem szerények: a 130 milliós országot szeretnék a sportág nagyhatalmai közé repíteni.

Több mint tíz évvel azután, hogy egyetlen versenyzőjük is lett volna a sportág csúcsának közelében – leszámítva Luis Villalobost, aki 2020-ban és 2021-ben az EF Education First kerékpárosa volt, mielőtt négy évre eltiltotta az UCI a biológiai útlevelében talált eltérések miatt –, Mexikó rengeteg feltörekvő tehetséggel bír Del Toro mellett.

A sprinter César Macías 2026-ban írt alá a Pro-színtű spanyol Burgos-Burpellett-BH csapatához, míg Romina Hinojosa, Mexikó jelenlegi egyetlen versenyzője a nők profi mezőnyben, már a második szezonját futja a Lotto-Intermarché Ladies kötelékében. Jose Said Cisneros is bontogatja a szárnyait, őt a Soudal Quick-Step devo-csapata szerződtette, miután a 2025-ös világbajnokságon 17. lett a junior fiúk mezőnyversenyében, Kigaliban. És persze ott van a sarkukban még több ígéretes fiatal, aki követné Del Toro útját. ”Amit tenni szeretnénk, az a tehetségek előmozdítása” – mondja De la Garza.

Fontos és szimbolikus lépés történt a nemzet renoméjának visszaállításában, amikor 2025 végén a Union Ciclista de Mexico kiírta a 2021 óta az első, hivatalos mexikói országos bajnokságot Del Toro szülővárosában, Ensenadában.

A papírformának megfelelően az UAE Team Emirates-XRG sztárja duplázni tudott a szurkolók nagy örömére, akik az ország minden sarkából érkeztek, hogy láthassák őt élőben. Újabb nagyszerű hír, hogy a szövetség azon dolgozik, hogy újjáélessze – Del Toro remélt részvételével – a nagy múltú Vuelta a Mexicót: a hazai körverseny az évek során több néven is futott, mióta 1948-ban először megrendezték, és a korábbi győztesek között olyan neveket találunk, mint Laurent Fignon vagy Óscar Sevilla. A verseny 2027 januárjában térhet vissza az UCI-naptárba, azzal a céllal, hogy idővel a kontinens legnagyobb kerékpáros eseményévé váljon.

Del Toro sikerei már a legalsóbb szinteken is éreztetik hatásukat, ugyanis a helyi kerékpáros klubokba beiratkozók száma az utóbbi években jelentős növekedésnek indult Jezer Said Colmenero Soto szerint, aki a Club Ensenada MTB tagja, amely egy hegyikerékpáros klub Del Toro szülővárosában, Mexikó nyugati partján.

”Ensenada egykor kerékpáros városnak számított, de annak a rendkívüli jelenségnek köszönhetően, amit mi, ensenadai lakosok tapasztalunk, egyre többen kapnak kedvet a tekeréshez” – mondja Soto. ”Nagy motiváció dolgozik a fiatal kerékpárosokban és az új generációban. Itt, Ensenadában a hegyikerékpározás és az országúti bringa a legnépszerűbb, és sok olyan fiatal srác és lány van, aki Isaac del Toro nyomdokaiba léphet.”

”Nincs kétségem afelől, hogy egyre többen kezdenek majd el kerékpározni, és már most is látunk jó eredményeket” – mondja De la Garza.

De hogy lehet az, hogy épp akkor bukkant fel Mexikó legnagyobb tehetsége, amikor a mexikói kerékpározás a legmélyebb gödörben volt? Kerékpáros szövetség hiányában több független csapat vállalta a felelősséget, hogy gardírozza az ország fiatal kerékpárosait. Ebben élen járt az A.R. Monex, az az utánpótlás-nevelő sor, amely előbb felfedezte Del Torót, majd tovább csiszolta tehetségét, de tőlük indult a feljebb említett Hinojosa és Cisneros is. A csapatot Alejandro Rodriguez alapította két testvérével. Rodriguez azt mondja, Del Toro senkihez sem hasonlítható azok közül, akiket életében látott: ”Nem láttam még hozzá foghatót korábban, soha. Az utolsó, aki kimagasló eredményeket ért el, Raúl Alcalá volt… Mexikóban még soha, senki nem ment úgy, ahogy ő” – teszi hozzá.

Alcalá volt Mexikó legnagyobb sztárja a ’80-as, ’90-es években: 1987-ben megszerezte a legjobb fiatalnak járó fehér trikót a Tour de France-on, majd 1989-ben, valamint 1990-ben szakaszokat is nyert, több más, nagy győzelem mellett a 7-Eleven és PDM-Concorde csapatoknál töltött időszaka alatt . A másik mexikói versenyző, aki később hasonló magasságokba jutott, Julio Alberto Pérez Cuapio volt, aki 2001-ben egy, míg 2002-ben két szakaszgyőzelmet aratott a Girón, utóbbi évben pedig a hegyi trikó is az övé lett.

”Nagy izgatottsággal tölt el, hogy ismét láthatok egy mexikóit ebben a nagyszerű sportágban, figyelembe véve, hány év telt el azóta, amióta én visszavonultam az európai kerékpározástól” – mondja Pérez Cuapio. ”Lenyűgözött, mivel olyan adottságokkal bír, amelyek nagyon ritkák Mexikóban.”

A most 48 éves Pérez Cuapio Olaszországban él, és együtt dolgozik Rodriguezékkel az A.R. Monexnél, melynek a junior lánycsapatát irányítja, miközben a következő Del Torók után kutatnak. ”Nagyon sokat kell tanulniuk – alkalmazkodni az itteni klímához, a nyelvhez, az ételekhez, a többi versenyzőhöz és az ország eltérő szokásaihoz” – folytatja, hozzátéve, hogy Del Toro berobbanása ”hatalmas hatást” gyakorolt.

Kapcsolódó cikkek:

Rodriguez szerint Del Toro túltesz a nagy mexikói elődökön, Alcalán és Pérez Cuapión is. Tisztán emlékszik arra, amikor a kis Del Toro 15 évesen csatlakozott az A.R. Monexhez; sugárzott róla a tehetség, és mindig egy szinttel a kortársai előtt járt.

Rodriguez még megtapasztalta, milyen volt az élet az előző rezsim alatt, és azt mondja, óriási megkönnyebbülés volt számukra, amikor megalakult a De la Garza-féle új szövetség. ”Az utóbbi időszak legjobb mexikói eredményei még akkor jöttek, amikor nem volt semmilyen szövetségünk” – magyarázza.

Rodriguez úgy véli, az előző adminisztráció elmozdítása felszabadította a mexikói kerékpározást. Az új vezetés alatt már lekerültek a béklyók, és a Mexikóban lévő potenciál végre felszínre törhet. ”Jól néz ki a mexikói kerékpársport jövője” – jelenti ki. ”Nagyon bízunk benne, hogy a következő években sok fiatal szeretné bejárni azt az utat, amit Del Toro kitaposott, ők szeretnének lenni a következők.”

Amíg viszont odahaza beérik a munka, Del Toro nem lassít. Tour-újoncként rögtön a második szakaszán nyerni tudott; Barcelonában sokáig emlékezetes módon, Tadej Pogačarral karöltve győzött, így Mexikó újabb kerékpáros sikert ünnepelhet.

Forrás: Rouleur