Hét óra a havas pokolban: az 1980-as Liège története

A Liege-Bastogne-Liege-t nem véletlenül nevezik a klasszikusok rangidősének (La Doyenne), az először 1892-ben megrendezett egynaposnak már a 105. kiadását tartanák idén. A verseny az évek során számos örökké emlékezetes pillanatot hozott, azonban talán egy sem olyan legendás, mint a brutális havazásban lezajlott 1980-as kiadás története.

Negyven éve, április 20-án már reggel látszódott, hogy az idő aznap nem kedvez a versenyzésnek. Az egész tavasszal tapasztalható szokatlanul hideg időjárás folytatódott, Liege-ben nulla fok körül volt a hőmérséklet. Több bringásnak már ennyi elég volt, ők indulás helyett inkább már a start előtt feladták és visszamentek a szállodába. 

Az igazi pokol azonban csak a rajt után szabadult el, 10 kilométer után már tomboló hóviharban tekertek, 70 kilométer elteltével pedig az 174 indulóból 110 már nem volt versenyben. A kommentátorok már ekkor az utóbb elhíresült Niege-Bastogne-Niege néven (a francia szójáték jelentése "hó-Bastogne-hó) kezdték emlegetni a versenyt. Maga Hinault így emlékszik vissza a rajt utáni körülményekre:

Sokakat az út mellett álló rokonaik vittek vissza Liege-be, míg egy versenyző állítólag egy ismeretlen autósnak könyörgött fuvarért. Akik versenyben maradtak, kénytelenek voltak a kocsik keréknyomaiban tekerni, hiszen a hóréteg máshol túl vastag volt az úton. 

A kegyetlen körülmények féltávig sem akartak enyhülni, Bastogne környékén pedig már Hinault is úgy volt vele, hogy fel kéne adnia a versenyt. A francia klasszist egy rövidke, napos periódus mentette meg:

Visszaemlékezések szerint még egy fontos indoka akadt, hogy Hinault nem adta fel a versenyt, ez pedig utolsóként kitartó csapattársa, Maurice Le Guilloux volt. A francia segítő a verseny első felében komoly támogatást nyújtott Hinault-nak, elmondása szerint pedig a legenda büszkeségét is felélesztette, aki "kapitányként utoljára szerette volna elhagyni a süllyedő hajót."

Egyébként az, hogy Le Guilloux versenyben maradt, szintén kisebbfajta csoda, ami nagyban köszönhető a csapatvezető Cyrille Guimard közbelépésének. Amikor a francia versenyző az ordító hideg miatt lefagyó szemével már látni is alig bírt, Guimard a csapatkocsiból kinyúlva odaadta neki drága napszemüvegét, állítólag a következő szavak kíséretében:

Le Guilloux a napszemüvegnek hála megmenekült, Guimard "túlélési tanácsadása" azonban nem ért véget az esettel. Valamivel később a csapatvezető odahajtott Hinault mellé és arra biztatta, vegye le esőkabátját, mondván a verseny rövidesen beindul. Hinault-nak megvolt a véleménye az ötletről, de azért követte főnöke utasításait:

Hinault az élre állt, tempót váltott, rövidesen leszakított mindenkit és utolérte a négy elöl haladó szökevényt:

Az igazán szép ebben a kijelentésben, hogy a versenyből ekkor még (!) 80 kilométer volt hátra. Hinault a fennmaradó távra egyedül maradt, előnye pedig egyre nőtt. A francia legenda teljesen átszellemülten tekert, próbálva kizárni a körülményeket:

Mire visszaért Liege-be, az előnye a 9 percet is meghaladta, brutális fölénnyel nyerte meg a versenyt a holland Hennie Kuiper előtt. Óriási különbség ez ahhoz, hogy egyetlen körülményre vezessék vissza, Kuiper szerint mégis egy kulcspillanatban rossz helyen lévő motoros tette tönkre az esélyeit:

A hatalmas különbségbe persze a holland szerint egy taktikai hiba is belejátszott, hiszen bár a verseny második felére négy csapattársa is maradt (viszonyításképp, összesen (!) 21-en fejezték be a versenyt), nem kezdték üldözni Hinault-t. Elmondása szerint nem hitték, hogy ennyit képes lesz kibírni egyedül a szökésben.

Bárhogy is, Hinault megnyerte a brutális versenyt, de csak utóbb ismerte fel, milyen legendás győzelmet aratott:

A siker jelentőségét csak később realizálta, a verseny utóhatásai azonban rögtön elkezdték kínozni a francia legendát. A szállodába visszatérve annyira át volt hűlve, hogy forró fürdőt nem is vehetett, csak fokozatosan melegítve a langyos vizet bírta elviselni a fürdést. A ma használt speciális felszerelések hiányában testét alaposan megviselte a kegyetlen idő:

Különösen a rendes kesztyű hiánya volt fájó, hetekbe telt mire Hinault ujjai újra rendesen működtek az átfagyás után, két ujjhegyét pedig soha többé nem érezte rendesen. Ha a hőmérséklet kint 4-5 fok alá csökken, ma is mindig kesztyűt kell viselnie. 

Azonban ez a maradandó emlékeztető a szenvedéseire sem gátolja meg abban Hinault (aki mellesleg azóta is az utolsó francia győztese a Liege-nek), hogy jó emlékekkel tekintsen vissza pályafutása egyik legnagyobb sikerére:

Forrás: nagyrészt Velonews, Eurosport.com