Bernal újra ott van a Giro d'Italián: "Visszatérek a legcsodálatosabb versenyhez, és újra élem az életet"

"28 éves vagyok, és eddig csak egyszer indultam el a Girón, a legszebb versenyen, ami csak létezhet. Nem is tudom, miért" – mondta Egan Bernal még a 2025-ös Giro d’Italia albániai rajtja előtt.

Négy évvel ezelőtt, 2021-ben megnyerte az olasz körversenyt, ezzel akkor és azóta is ő lett az egyetlen nem európai a történelemben, aki Giro- és Tour de France-győzelemmel is büszkélkedhet.

És ki tudja, mennyi Grand Tour-sikere lett volna még az elmúlt néhány évben, ha 2022 januárjában nem történik meg az a szörnyű edzésbalesete, ami után az is kétséges volt, hogy valaha újra bringára tud ülni.

Bernal viszont rengeteget dolgozott azért, hogy visszatérhessen, és mindig hitt abban, hogy lehetséges ez. Gyakorló katolikusként folyamatosan imádkozott azért, hogy újra sportolhasson, négy éve még Ferenc pápával is találkozott, így nem is csoda, hogy nagyon várja a római zárószakaszt, amit az április 21-én elhunyt Szentatya emlékének ajánlottak a Giro szervezői. Ezekről is kérdezték a Gazzetta riporterei.

Tökéletesen emlékszem a Ferenc pápával való találkozásra, nem sokkal azután történt, hogy megnyertem a Girót. Elvittem neki a rózsaszín trikót és a fehér-kék Pinarello kerékpáromat is. A párommal, Maria Fernandával voltam, leírhatatlan érzés volt.

Én nagyon, igen. Nem nagyon találom a szavakat arra, milyen élmény volt ez, hogy milyen volt a pápa előtt állni. Lenyűgöző alázatot mutatott, olyat, amit mindenki tisztelt benne. Rendkívüli, szerény ember volt, aki mégis megszámlálhatatlanul sok ember számára jelentett szellemi hivatkozási alapot.

Tanácsokat adott nekünk a Máfével való párkapcsolatunkkal kapcsolatban. Aztán viccelődtünk a tintón, ami nekünk, kolumbiaiaknak kávét jelent, holott Spanyolországban van a tinto de verano, a nyári citromos vörösbor. Azt mondta, hogy szereti a kolumbiai kávét.

Ő egy nagyon fontos ember volt a számomra. Rengeteget segített, amikor Olaszországba érkeztem, azt hiszem, ő volt az első, aki meglátta bennem a tehetséget, egyből ötéves szerződést ajánlott, és mindig igyekezett fejleszteni, mindig segített abban, hogy legyen önbizalmam. Természetes, hogy nagyon hiányzik nekem.

Talán meglepő, de valójában nem.

Nem, mert rögtön rájöttem, hogy "csak egy" kulcscsonttörés volt, és nem valami komolyabb dolog. Tudtam, hogy kicsit ki kell hagynom, de nem akartam elveszíteni azokat a remek alapokat, amiket felépítettem. Ezért nem volt annyira frusztráló, megőriztem a jó érzéseket, amiket a bukás előtt éreztem.

Igen. Így volt ez a három évvel ezelőtti balesetnél is.

Ha csak egyetlen szóval írhatnám le, mit jelent számomra, azt mondanám: szenvedély. Imádom a Girót, remélem, hogy szerencsém lesz, és jól fogok teljesíteni. A 2021-es siker mérföldkő volt számomra.

Jó előérzetem van, és bízom benne, hogy találkozom az utakon minden szurkolómmal Olaszországban – ne felejtsük, hogy a sorsdöntő szakasz talán éppen Piemontban lesz, ahol nagyon szép éveket töltöttem. Szeretnék minél tovább ott maradni az összetett élmezőnyében; a csapatunkban ott van Arensman is, így majd az út dönti el, kinek mi lesz a szerepe.

Remélem. Pontosan ezzel a céllal készültem eddig, ezért edzettem, és ezért hozok minden nap áldozatokat. Nagyon jól tudom, milyen nehéz ez, milyen magas most a szint. De nem veszítem el a reményt, jó életmódot folytatok, és ez nem is kerül komolyabb erőfeszítésekbe. A cél ott lebeg előttem. Emlékszel még, mit mondtam, mi a mottóm?

Pontosan. És ezt még mindig így gondolom.

A számok jók, de a helyükön kell kezelni őket, különben félrevezetnek. És aztán ezeket össze kell vetni a riválisok számaival is. Úgy értem, hogy remek, ha ugyanolyan gyorsan tudsz menni, mint eddig, de ha vannak olyanok, akik viszont sokkal jobban mennek, akkor nyilvánvaló, hogy ez nem lehet elég.

Magam terveztem! A Café de Colombia, az 1980-as évek történelmi kolumbiai kerékpáros csapata ihlette. Szerintem ez egy szép és méltó tisztelgés előttük, hiszen több generációt is megihletett. Beleértve a sajátomat is.

Forrás: Gazzetta