Valter Attila: „Kicsit azért szabadabb leszek, mint a tavalyi Vueltán”

Mivel Primož Roglič eligazolt és Sepp Kuss, illetve Jonas Vingegaard sem lesz ott a csapatban, a tavalyi Vueltával ellentétben ezúttal nem a Visma | Lease a Bike számít a fő esélyesnek. Ez pedig azt is jelentheti, hogy 2020, 2021 és 2022 után a negyedik Giróján induló Valter Attila egy fokkal kötetlenebb szerepben tekerhet, még akkor is, ha Cian Uijtdebroeks azért ott lesz a keretben.

Valter a tavasz során három többnaposon (UAE Tour, Tirreno, Katalán kör) és két nagy egynaposon (Strade Bianche, Liége) vett részt, ami 23 napot, és majdnem 3800 versenykilométert jelent. Ati a Liége előtt majdnem három hetet töltött el magaslati edzőtáborban a Teidén, és saját elmondása szerint kiváló számokat hozott, így okkal lehet bizakodó a szombati rajt előtt.

Nagyon, mert tökéletesen feltöltődtem. Csomó olyan dolgot csináltam otthon, amire már elég régen nem volt lehetőségem. Megjött a jó idő, párszor be kellett mennem a városba, el is felejtettem, hogy milyen király hangulata van a tavaszi Budapestnek. Csak jó dolgokat csináltam, voltam például szusizni, elmentem Tarcsára az Énsütimbe, tökéletesen feltöltődtem szellemileg.

Számok alapján is az, de tényleg így érzem. A számok meg ritkán hazudnak. Szóval igen, szerintem ez lehet az eddigi legerősebb Valter.

Elég más lesz a szerepem, mint a Vueltán, ahol esélyesek voltunk, és az összetett győzelemre mentünk. Mivel most nem mi vagyunk a fő favoritok, én is sokkal szabadabb leszek, több dologra rá tudok majd próbálni, de ettől függetlenül segítenem is kell. Szóval elég összetett lesz a szerepem. Ha meg tudom mutatni, milyen erős vagyok valójában, és közben a rám bízott feladatokat is tökéletesen el tudom végezni, akkor elégedett leszek.

Eléggé, de más a hozzáállásom is a versenyhez. Azon gondolkodtam, hogy itthon sokszor feleslegesen nagy terhet raktak rám a médiában, kiforgatják a szavaimat, épp ezért most próbáltam kivonni magam majdnem mindenből. Nem néztem social médiát, és ezeken az oldalakon csendesebb is voltam. Én tudom magamban, hogy mivel lennék elégedett, és elég, ha ezt én tudom.

Sokszor talán túl őszinte vagyok a nyilatkozatokban, ami nem mindig célravezető, mert amennyiben félreértelmezik a szavaimat, az könnyen visszaüthet. Ha például azt mondom egy verseny előtt, hogy szeretnék dobogóra jönni, majd nem sikerül, azt sokan hajlamosak úgy értelmezni, hogy én ezt előre garantáltam. Pedig erről szó sincs.

Persze, toronymagas favorit, szerintem nincs is közel hozzá senki. De mögötte a többiek nagyjából egy szinten vannak, a dobogóesélyesek közül mindenkinek más az erőssége, szerintem ott nagy harc lesz, és ez elég érdekessé tudja tenni a Girót. És ugye mindig van rossz idő, hideg, vannak bukások, ezekkel is számolni kell. De azért Pogi sem verhetetlen vagy halhatatlan, ő is le tud betegedni, meg tud fázni, sajnos ő is el tud esni. De ha nem lesz ilyen gondja, nem hiszem, hogy fogható lenne.

Ha lehet szökni, akkor természetesen megpróbálok, de ha nem sikerül, és maradok a mezőnyben, akkor nyilván segíteni fogok neki. De ez nem mindig úgy néz majd ki, mint amit láttunk tavaly a Vueltán. Hiszen nem mi vagyunk a fő esélyesek. Amennyiben egy hegyen vagy emelkedő előtt Ciannak segíteni kellene a pozicionálásban, azon nekem semmi nem fog múlni. Biztos vagyok benne, hogy ha úgy adja ki, ő is szó nélkül beáll majd.

Igazából nincs semmi extra, hoztam magammal három új könyvet, meg ha lehet, valamennyit sorozatozok. Senkit nem fogok zavarni, Grand Touron mindig egyedül vagyunk a szobában. Szóval csak a szokásos, egy Giro közben és a szakaszok után azért van elég dolgunk.