Tom Dumoulin: A srác a rózsaszín trikó mögött

Kevesen hitték volna, hogy Tom Dumoulin képes lesz leszakítani egy sor kiváló hegyi-menőt, köztük Nairo Quintanát, és megnyerni az Oropás szakaszt az idei Girón. Az összetett győzelemre valamelyest jobbak voltak az esélyei, de a kolumbiait, Vincenzo Nibalit és Steven Kruijswijket előzetesen nagyobb favoritnak tartották.

Végül megnyerte a versenyt annak ellenére, hogy az egyik szakaszon gyomorproblémák miatt több, mint két percet veszített a riválisokhoz képest. Óriási potenciál van benne, ha úgy fejlődik tovább, ahogy eddig tette. Hamarosan kihívó lehet akár a Tour de France-on is.

Csapattársai közül talán Laurens Ten Dam áll hozzá a legközelebb. Egyfelől, mert ő is holland, másrészt pedig, mert kiemelt szerepet játszott Tom Giro-győzelmében.

"Tom okos srác" - meséli Ten Dam. "Tudja, mit akar. De ahhoz, hogy valaki meg tudjon nyerni egy ilyen versenyt, bizony alfa-hímnek kell lenni. Szeret győzni. Szeret jobbnak lenni, mint az ellenfelei. Ez is kell ahhoz, hogy valaki bajnok legyen. És szerintem ő az."

Sokan már nagyon fiatal koruktól kezdve sikeres sportolók akarnak lenni. Tomnál ez másként volt. Ő nem akart profi versenyző lenni, sokkal inkább az orvosi pálya érdekelte. Azonban nem jutott be arra a szakra, amire igazán szeretett volna. Ahova meg bejutott, abból meg kiábrándult. Így aztán úgy döntött, jöhet a profi kerékpár. Nos, úgy tűnik, a dolog bejött.

Dumoulin 2012-ben került az Argos-Shimano-hoz. Belőlük lett később a Giant, majd pedig a Sunweb. Ez azt jelenti, hogy ez volt a hatodik szezonja ugyanannál az együttesnél. Iwan Spekenbrink hosszú ideje vezeti már ezt a csapatot, úgyhogy meglehetősen jól ismeri már Tomot. Úgyis, mint versenyzőt, úgy is, mint magánembert.

Chad Haga is ugyanezt gondolja. Ő az a csapattárs, aki egyedüliként csinálta végig Dumoulinnel a Sierra Nevada-i és a tenerifei edzőtábort.

Azonban meg kellett tanulnia jól használnia ezt a tulajdonságát.

"Persze szükség van egy nagy, egy részletes tervre"  - folytatja Spekenbrink. "De, amikor a terv már készen van, akkor vannak pillanatok, amikor meg kell bíznod a többiekben. A csapattársakban, a személyzetben, az orvosokban, az edzőkben. Azért, hogy jobban tudj koncentrálni a versenyre."

Annak, hogy mennyit fejlődött fizikálisan, legegyértelműbb jelét a Giro 14.szakaszán, az Oropán láthattuk. Néhány nappal korábban, az egyenkéntin bucira verte a mezőnyt, főképp az összetett menőket. Ekkor vehette fel először a rózsaszínt. Quintana arra készült, hogy a saját felségterületén megpróbál majd közelíteni Dumoulinre.

A kolumbiai azonban nem, hogy nem tudott faragni a hátrányából, hanem kapott még további 14 másodpercet a rendkívül taktikusan versenyző hollandtól.

"Tom meglepett a hegyeken" - meséli Ten Dam. "Tudtam, hogy elképesztően jó időfutam-menő, dehogy az emelkedőket is így bírja, azt nem hittem volna. Fantasztikusan ment az Oropán és a Blockhauson." 

"Azt gondoltuk, hogy a hegyek arról szólnak majd, hogy megpróbáljuk minimalizálni a veszteségeket" - teszi hozzá Haga. "Aztán megnyerte az Oropát. Ráadásul úgy, hogy adni tudott a riválisoknak. Ekkor kezdtünk először komolyan gondolni arra, hogy ebből még valami nagyon jó is kisülhet."

Sok kulcsfontosságú pillanat volt" - meséli Spekenbrink. "Az Oropa például ilyen volt. Önbizalmat adott és rengeteg plusz energiát a csapatnak. De ilyen volt a Blockhaus is, ahol sajnos elvesztettük Wilco Keldermant, aki pedig remek formában volt, és rengeteget tudott volna segíteni Tomnak. De a nap vége jól alakult, mert Tom a harmadik helyével bizonyította, hogy igenis komolyan számolni kell vele. És ne feledjük az időfutamot se, amit óriási fölénnyel megnyert. Úgyhogy az is egy fontos nap volt a számunkra."

Azonban a Giro legdrámaibb szakasza még hátravolt. Dumoulin duzzadt az önbizalomtól, a lélektani előny az ő oldalán volt, így vágtak neki a királyszakasznak.

Az utolsó emelkedő előtt azonban Tom váratlanul megállt. Sőt, félre is állt, majd kiadta magából azt, amit a gyomorproblémák miatt ki kellett adnia, miközben a többiek komoly tempót mentek elöl. Dumoulin összeszedte magát, és őrült üldözésbe kezdett. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmi segítsége nem volt, be tudott jönni mindössze két perc körüli hátránnyal, és meg tudta tartani a rózsaszínt. A végső győzelem szempontjából ennek döntő jelentősége volt.

"Ez volt a királyszakasz, nyilvánvaló volt, hogy mindenki támadja majd a rózsaszín trikóst" - emlékszik vissza Spekenbrink. "Aki ráadásul fiatal, mindenki őt nézi, és erre az történik vele, ami. Ez egy olyan kellemetlen helyzet, amit egyáltalán nem szeretnél, hogy megtörténjen. Főleg nem egy ennyire fontos napon."

Persze Tom frusztrált volt és mérges.

"Csalódott volt"  - meséli Haga. "Mi azt mondtuk neki, hogy 'nézd, letekertél 35-40 kilométernyi időfutamot, és ugyanolyan gyors voltál, mint a srácok elöl. Úgyhogy gyomorproblémák ide vagy oda, a győzelem ott van a lábadban.' Laurens szerepe hihetetlenül fontos volt itt is. Ő rendkívül tapasztalt, nagyon ért a taktikához, és ahhoz is, hogy a hangulatot a kellő irányba terelje. Ő volt az leginkább, aki megpróbálta kiverni a rossz gondolatokat Tom fejéből."

"Lenyűgöző volt, hogy Tom mennyire jól kezelte a dolgot" - emlékszik vissza Ten Dam, némiképp árnyalva a saját szerepét. "Őszintén szólva először azt gondoltam magamban, hogy kész, itt elveszítjük a Girót, mert kapunk vagy öt percet. Aztán csak bő kettő lett belőle. Lássuk be ez egy ciki helyzet, rózsaszín trikósként a világ szeme láttára... De le a kalappal Tom előtt, mert hihetetlenül jól kezelte ezt a dolgot."

"Mentálisan így egyben maradni, csak a célodra koncentrálni, és nem hagyni magad kizökkenteni..., egészen elképesztő volt" - hangsúlyozza Spekenbrink. "Ez a nap megmutatta, hogy mennyire erős. Fizikálisan, fejben és lelkileg is. A történtek után mi komolyan hittünk benne, hogy megnyerheti a Girót."

Nem a gyomorproblémák okozták az egyetlen galibát az utolsó héten. Volt némi szóváltás Nibalival, valamint a 19. szakaszon leszakadt az esélyesektől.

"Túl hátul volt, nem volt elég koncentrált, talán épp a korábbi napok eseményei miatt" - meséli Ten Dam. "Kis híján súlyos árat fizetett érte. Végül szerencsénk volt, hogy nem ment rá a Girónk."

"Tom rossz pozícióban volt" - mondja Spekenbrink. "A Bahrain és a Movistar megindult és szétszedte a mezőnyt. Tom leszakadt, úgyhogy következett egy hosszú üldözés, ami elég sokat kivett mindenkiből. Belőle is, adtak is neki a többiek az utolsó emelkedőn. Komoly leckét kaptunk ezen a napon."

Dumoulin elvesztette ugyan a rózsaszínt, de elég közel volt még ahhoz, hogy elérhető legyen a győzelem. Másnap, az utolsó hegyi szakaszon veszített még néhány másodpercet, de Milánóban, az egyenkéntin megint tönkreverte az összetett menőket, és megszerezte a végső győzelmet.

"Tom megmutatta, hogy komoly esélyes lehet bármelyik háromhetesen" - mondja Haga. "Szerintem ugyanis nem ez lesz az egyetlen, ahol indulni fog."

Dumoulin végül 31 másodperces előnnyel nyerte meg a Girót, azonban Ten Dam szerint a különbség nem mutatja meg, hogy Tom valójában mennyire erős is volt.

(Forrás:cyclingtips)