"Mert ez a mesternégyes..."

Mit mondunk arra a mindössze 22 éves versenyzőre, aki élete első nagy körversenyén rögtön nyer négy (!) szakaszt, végigszenvedni magát a hegyes utolsó héten, mindig megjön limitidőn belül, ráadásul a ponttrikót is megszerzi? Nem kis fölénnyel. Hát nagyjából azt, hogy tényleg berobbant.

Mondjuk Fernando Gaviria eddig sem volt ismeretlen számunkra, a 2015-ös San Luis óta szinte folyamatosan találkozunk a nevével. Márciusban például a Sanremót szerette volna megnyerni. És ne is volt esélytelen. A két évvel ezelőtti argentin körön, kétszer sprintelte le a korábbi példaképét Mark Cavendisht, majd gyorsan menedzsert váltott, és aláírt az Etixx-hez. Mert a fél mezőny vitte volna.

Fernando Gaviria - ahogy ő fogalmazott - kisfiúból felnőtté vált ezen a Girón, hisz eljutott Milánóig. Kibírta a hegyeket, az utolsó hetet, és egy ciklámen színű trikó lett a jutalma.

"Nagyjából bejött amire számítottam, nagyon durva volt ez a verseny. A Stelviótól előzetesen kicsit féltem, de nem volt nagy gond. Max (Richeze) menet közben a grupettóban szépen számolgatott."

Négy szakaszgyőzelem, közülük is talán az első volt a legemlékezetesebb.

Gaviriának nem volt könnyű három hete, hisz nem csak a mezőnyhajrás szakaszokon kellett koncentrálnia, hanem az átlagos, számára papíron unalmasabb napokon is dolgozott. Hisz ott volt a csapatában a Top 10-ért és a fehér trikóért hajtó Bob Jungels. "Valóban több volt a feladatom, de ez kellemes teher. Soha nem voltam önző, ha valakinek esélye van közülünk egy jó eredményre, akkor természetesen beállok segíteni."

A következő kérdés, a négy megnyert sprint fényében adja magát: Fernando Gaviria tényleg csak egyetlen győzelemben gondolkodott a nagy rajt előtt?

Kellemes helyzetben volt, hisz tekert előtte egy rettentően rutinos Max Richeze (a világ egyik legjobb utolsó embere), és ott volt mellette a családja is. "Eredetileg bő egy hetet akartak maradni, aztán utaztak velem egészen Milánóig. Nagyon jó volt velük találkozni a szakaszok után."

Egy ölelés Josénak a papának (aki testnevelőtanárként dolgozott, és a kis Fernando első edzője volt), a nővérének (Juliana kiváló pályás, kolumbiai válogatott) és jöhetett az újabb szakasz.

Meg a harmadik hét, amin túl akart lenni. Az ő fejében meg sem fordult, hogy idő előtt hazautazik. Igaz, neki mondjuk Greipellel ellentétben, valószínűleg nem lesz jelenése a Touron.

A Girón sikerült eljutni Milánóig, de nem volt könnyű.

Meglett, Gaviria letudta az utolsó időfutamot, és megszerezte a ponttrikót.

Élete első háromhetesén.