"Azt hiszem, megnyertem a Girót"

...ráadásul első hollandként, Quintana és Nibali előtt.

Már hétfő van, talán Tom Dumoulin lassan tényleg kezdi elhinni. Mert a címben idézett mondatot, nem sokkal a milánói eredményhirdetés után írta ki a twiterre.

Mondjuk lesz pár napja barátkozni a gondolattal. Hogy tényleg ő a 100. Giro győztese.

Mi volt a titok?

Nem, nem csak az időfutam.

Azt mondjuk már a rajt előtt is mindenki tudta, hogy abban tényleg ő a világ egyik legjobbja. Jó példa erra a tavalyi év. Ha nincs az a 'buta' Tour-os sérülés, talán az olimpiai aranyról sem csúszik le.

Szóval a titok.

Az Etnán gond nélkül megjött az első sorral, igaz nem is volt sok akció.

A Blockhauson nagyon okosan saját tempóban kapaszkodott fel, nem a Nibali által használt 'egyből ugorjunk Quintanára' taktikát választotta. Meg is lett az eredménye, mindössze 24 másodpercet kapott.

Aztán jött a pihenőnap utáni őrületes időfutam, aminek köszönhetően 10 napot tekerhetett rózsaszínben.

Ott tényleg nagyon megverte a mezőnyt, Nibalinak 2.07-et, Quintanának 2.53-at adott.

Az Oropán megint okos és erős volt, jogosan lett övé a Pantani-emlékszakasz.

Ekkor azért már látszott, hogy jók az esélyei valami komoly eredményre.

De közelített a harmadik hét, és sokakban előjöttek a Kruijswijkes emlékek, és persze a kérdések: bírja majd Tom a nagy hegyeket, a 2000 feletti magasságot? Meg persze arra is készűlnie kellett, hogy jó eséllyel minden nap támadni fogják.

A nem gyenge Movistar, az egész harmadik hét során, csak rá vadászott.

És ekkor jött el a 100. Giro egyik legemlékezetesebb pillanata, az a félreállás (ITT a videó). Dumoulin elrontotta a gyomrát, picit kikészítette a magasság és a stressz (meg a sok zselé), ezzel pedig lehetőséget adott a többieknek.

A Stelviós szakaszon bő 30 kilométert ment egyedül, láthatóan nem volt jól, de megtartotta a trikót. Elég nagyot mentett, hisz a félrállás ellenére, megjött 2.18 hátránnyal.

"Csalódottságot érzek, semmi mást. Nem a lábaim miatt maradtam le. Valószínűleg ott lettem volna a többiek mellett, ha nincs az a megállás" - mondta a szakasz után.

Majd az este folyamán a twiterre írt üzenetében jelezte, a mezőny abszolút nem volt sportszerűtlen vele szemben. Ott és akkor menni kellett. "Nem hiszem, hogy ez volt az a pont, amikor a versenynek meg kellett volna állnia. Csak azért, mert én elrontottam a gyomromat."

Az előny elfogyott, Quintana és Nibali lőtávolon belülre került, jöhetett a harmadik hét.

És azt ugye mindenki tudta, hogy a hegyeken előnyt kell szerezni. Hisz az utolsó szakaszon jön a 30 km-es időfutam, ami Dumoulin terepe.

Ha Tom azt mondta, megtanult szenvedni az emelkedőkön, akkor a 19. és 20. szakasz bebizonyította, hogy ez tényleg így van. Többször került gondba, de a hajó egyszer sem úszott el igazán. Mindig lőtávolon belül maradt, és egyszer sem zuhant meg nagyon. Pedig az utolsó héten embertelen tempót ment a mezőny.

Piancavallo: 1.09 és Asiago: 0.15.

Ennyit kapott Quintanától az utolsó két napon.

Egyszer sem került komoly krízisbe, igaz a 19. szakaszon elvették tőle a rózsaszín trikót.

A milánói időfutamon nehezen lehetett elképzelni, hogy nem dolgozza le az 53 másodperces hátrányát. Ez az ő pályája volt, mintha neki találták volna ki azt a 30 kilométert.

Megint óriásit ment, nem izgulta el az egyenkéntit. Tom Dumoulin lehet, hogy megtanult szenvedni, de fejben is nagyon rendben volt.

Az első ellenőrzőpontnál már látszott, ebből megint nagy idő lesz.

Dumoulin ledolgozta a hátrányát, és úgy nyerte meg a 100. Girót, hogy az utolsó szakasz előtt nem is állt a dobogón. Ez nyilván csak statisztikailag érdekes, de erre még korábban soha nem volt példa.

Tom Dumoulin megnyerte a 100. Girót, nem is akármilyen mezőnyben.

Ilyen három hét után, ez a minimum.

(Fotók: Europress/AFP)