A gruppetto minden nappal egyre csak hízik

Oropa, Stelvio, Mortirolo... Az összetett menők számára kötelező volt jól menni ezekre az emelkedőkre.

De mi történt közben a sprinterekkel és a segítőkkel?

A 18. szakasz három 2,000 méter feletti heggyel kínálta meg a 100. Giro résztvevőit, plusz volt még két kisebb emelkedő is. A legjobbak 3 óra 54 perc környékén teljesítették a szakaszt. Azonban a gruppetto, a sprinterek, valamint a szolgálatukat már teljesített segítők csoportja 35 perces késéssel gurult be a célba.

"Általában biztonságban van az ember a gruppettóban" - meséli Sam Bennett, a Bora sprintere. "De én túlságosan odatettem magam a Stelviós szakaszon, amiért aztán másnap meg is fizettem. Sok információt kapok a kocsiból, úgyhogy többnyire megtalálom az idősebb, nagy respekttel rendelkező versenyzőket. A Tour-on mindig Bernie Eiselt keresem, mert általában ő az, aki kézben tartja a dolgokat. A Girón Filippo Pozzato tölti be ezt a szerepet, ezért megpróbálom őt megkeresni. Ő az elején egy kicsit keményebben megy, és fokozatosan vesz vissza a tempóból."

Bennett egyike azon kevés sprintereknek, akik végigmentek az idei Girón. A legtöbben hazautaztak, amikor már csak hegyi szakaszok és egy időfutam volt hátra.

"Szeretek Philip Deignannal lógni a mezőnyben, mivel ő is ír" - teszi hozzá Bennett. "A rajtnál gyakran Calebbel beszélgetek, vicces srác, és hasonló a mentalitásunk."

"Néhány éve, amikor kezdtem, voltak profi gruppettósok a mezőnyben, akikre lehetett támaszkodni" - mondja Luka Mezgec. "A sportigazgatóm mondta, hogy ezeket a srácokat keressem. De manapság nem nagyon van olyan, akire érdemes lenne figyelni. Amikor Eisel ott van, akkor ő egy megbízható pont, de egyébként mostanában mindenki csak nyomja és nyomja. Nem igazán van már olyan kerékpáros, akire mindenki hallgatna."

A versenyigazgató az, aki egy adott szakaszra kiszámolja a limitidőt a győztes idejéből. A 18. szakaszon ez 21% volt. Bárki, aki ezen az időn kívül érkezik meg, kizárják. Persze a gruppettóban a kerékpárosok viszonylagos biztonságban vannak. A szervezők aligha zárnak ugyanis ki egy nagy számú csoportot, még ha azok a limitidőn túl érkeznek is meg.

"Viszonylag jól kell mennünk. Legalábbis elég jól ahhoz, hogy tartani tudjuk a gruppetto tempóját" - folytatja Mezgec. "A trükk az, hogy nem szabad a vörös zónába menni, amikor a hegyek elkezdődnek. Mert ha így teszel, akkor kipukkadsz, és szenvedni fogsz egész nap. Én mindig elöl vagyok, amikor elkezdjük a hegyet. Saját tempóban tekerek, és fokozatosan esek vissza. Amikor létrejön a gruppetto, ott  megkapaszkodok, mert ha nem tenném, iszonyú kínlódásban lenne részem."

"Egy olyan szakaszon, mint a 18., a gruppetto a harmadik hegyre verődik össze" - mondja Enrico Battaglin, korábbi kétszeres Giro-szakaszgyőztes. "Addig valahogy ki kell tartani, és megpróbálni ottmaradni az elöl lévő srácokkal. Ha már közeledik a cél, és létrejött a gruppetto, akkor már lehet fokozatosan lassítani. Vannak versenyzők, akik tapasztaltak, több Girón indultak már, ők jobban bánnak az idővel. Filippo Pozzato és Manuel Quinziato ilyenek, őket kell követni. Az első napokban lemaradók csoportja kisebb, az még nem is gruppetto. Inkább csak gruppo. 

(Forrás:cyclingweekly)