Rózsaszín trikós, és keveset beszél

Azt már a Giro előtt is tudtuk róla, hogy csak a munkában hisz. Csendben, feltűnésmentesen dolgozik. Kerüli a felhajtást. A Tour de France-t körülvevő hangulat már-már zavarta. Azokhoz a cikkekhez hasonlóan, amelyek még tavaly nyáron, megkérdezése nélkül mutatták be a kolumbiai gyerekkorát. Ami nem volt épp egyszerű. Kisebbfajta csoda, hogy Nairo Quintanából profi kerékpáros lett.

Saját elmondása szerint már azt követően veszélybe került az élete, hogy világra jött. Gondoljunk csak bele, milyen egyéniséggel lett volna szegényebb a sportág, ha a kis Nairo nem ilyen szerencsés. „Halálos kór. Nálunk így hívják ezt a betegséget, amit elkaptam. Nem lehet megmondani mi bajom volt pontosan, a vírust a mai napig nem azonosították. Születésem után egy közeli ismerősünk életét veszítette, a rokonai pedig édesanyámmal együtt jártak vásárolni. Valószínűleg így kaphattam el” – meséli Quintana. Súlyos beteg lett, az életéért küzdött, de meggyógyult. Csodával határos módon. Egy sámán ugyanis gyógyfüvek használatával mentette meg Nairot.

„Rengeteg cikk jelent meg a gyerekorommal kapcsolatban.Valahol azon szörnyülködtek, hogy kis srácként dolgoznom kellett. Csak arra nem tértek ki, hogy ez nálunk abszolút megszokott. Szerencsére az egyik újságíró engem is megkérdezett, így el tudtam mesélni az igazságot”. Az igazságot, ami nehéz, de mégis boldog gyerekkorról szólt. A hét tagú Quintana család (Naironak két lány és két fiú testvére van) rendelkezett némi földdel, ahol zöldségeket és gyümölcsöt termesztett. Illetve volt egy kis boltjuk, ahol csirkét, kukoricát és rizset árultak.

„Dolgoztam, mert erre volt szüksége a családnak. Nálunk teljesen normális, hogy az általános iskola után a gyerekek segítenek a szüleiknek. Nem volt pénzünk arra, hogy jól éljünk, mégis nagyon boldogok voltunk. Azon a környéken, ahol felnőttem nehéz, de szép az élet. Nem úgy, mint a nagyvárosokban. Rohanás, dugók, munka, idegeskedés. A szülők alig vannak együtt a gyerekeikkel. Ilyen nálunk elképzelhetetlen volt”.Hihetetlenül szerény, ez nyilván a kiváló nevelésnek köszönhető. Mint mondja, a mai napig nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy sztárként kezelik. De tett érte. Gondoljunk csak a tavalyi Tour 20. szakaszán mutatott produkciójára (vagy arra, milyen tempóban ment fel a Val Martellora). Akkor is viselte azt a medált, amit a 2007-es Tour pöttyös trikósától, a hozzá hasonlóan kolumbiai Mauricio Solertől kapott.

”Nem szeretek sokat beszélni. Ez a sportág nem erről szól. A kerékpározás a csendes, kissé makacs, és munkamániás emberek sportja. Itt nem beszélni, hanem dolgozni kell”.Nairo valóban csendes, néha túlságosan is. „Az első alkalommal, amikor a Movistarnál voltam orvosi vizsgálaton, történt egy érdekesség. A terheléses felmérés közben mindenkit megelőztem. De nem kicsit, nagyon. 7 watt/kilós teljesítményt produkáltam, ami tényleg sok. Az átlag 5-6 között van. A technikusok azt hitték, hogy elromlott a gép. Aztán mindent megismételtem a második teszten. Ekkor mondták: ezt a srácot egyből igazoljuk le. Én meg azt válaszoltam: hát jó”.A váltás pedig óriási volt. Quintana átmenetileg Pamplonába költözött, két évig Urannal és Henaoval élt egy apartmanban. Manapság csak a felkészülési időszakban lakik Gorraizban. (a hírek szerint hamarosan Monte-Carloba költözik). A családja - amely a trieszti eredményhirdetést természetesen a helyszínen követte figyelemmel - Kolumbiában maradt. Ezért is engedélyezte neki a Movistar, hogy a Giro előtt otthon készüljön. Marianát, a februárban született kislányát, ugyanis alig látta a különböző versenyek miatt.

"Nem volt egyszerű megszokni az európai körülményeket. Kolumbiában szinte minden sarkon van egy kis bolt, ahol gyümölcsöt vagy zöldséget lehet venni. Itt autó kell, ha vásárolni szeretnék. Mikor Spanyolországban vagyok, nem szeretek étteremben enni. Inkább otthon csinálok magamnak valamilyen kolumbiai ételt, némi helyi beütéssel.” Mint mondja, kényszerűségből kezdett kerékpározni. A szüleinek ugyanis nem volt pénze arra, hogy buszjegyet vegyenek neki. De a lakásuktól 16 km-re lévő iskolába valahogy el kellett jutnia. Így előkerült Luis, az apuka rég nem használt montija, amit Nairo egyből elkezdett használni.

A legenda szerint egyszer, mikor hazafelé tekert, összetalálkozott a környéken edző helyi csapat versenyzőivel. Természetesen a (nagyjából 8%-os) emelkedőn senki nem tudta tartani a lépést Quintanával. Ekkor érezte először, hogy ebből a sportágból lehet esélye megélni. ”Imádok tekerni. Szeretek mindent, ami a kerékpárral kapcsolatos. Mondjuk a Touron tapasztalt felhajtás kicsit sok volt. Mikor elmegyek feltérképezni egy adott szakasz útvonalát, mindig gyönyörködöm a tájban. Erre verseny közben ugyanis nincs lehetőség”. A Giron sem volt, de egyvalamit legalább az elmúlt három hétben tökéletesen megtanult. Már tudja milyen betegen, és első számú emberként tekerni egy háromhetesen.

A 2013-as Tour-on mutatott teljesítményével Quintana rászolgált arra, hogy a Movistar kapitánya legyen. Eusebio Unzué csapatvezető elárulta, a szponzoroknak sem volt egyszerű beadni, hogy Nairo a Girot választotta.  De a spanyolok jól döntöttek, hisz övék lett a rózsaszín trikó.

Quintana még nincs 25 éves. Unzué 30 éve van a sportágban, ő volt Indurain sportigazgatója, de nem mer tippelni. Egyszerűen képtelen megmondani, első számú embere mire lehet képes a jövőben. Egy kolumbiai versenyző, akiért az egyszerűsége és a természetessége miatt, rajonganak a hazájában. Jose Manuel Santos elnök, az ország - vagyis 47 millió kolumbiai - büszkeségének nevezte.

Nairot, aki a Giro megnyerése után - mivel mindene a föld és a természet - csapattársainak eredeti kolumbiai kávét ajándékozott. A kis Nairot, aki a családja jobb megélhetése érdekében még gyerekként,a négy évvel idősebb testvérével taxizott. De szigorúan esténként. Jogsi nélkül ugyanis csak akkor lehetett…