Ganna: „Meg kell nevelnem Thomas-t, mert az ananászos pizza nem jó irány”

Öt hét. Régen fordult elő Filippo Gannával, hogy ilyen sokáig nem ült kerékpárra. De szüksége is volt a pihenésre. Majdnem 70 versenynap, tízezer kilométer, a szezon végi pálya vb (ahol két érmet nyert), meg persze az egy órás világcsúcs.

Ganna majdnem 1.5 hónapra letette a bicót, és a barátnőjével, meg a Consonni-Viviani párossal elutazott Mauritius-ra. A nyaralás után jött egy betervezett szemműtét, amit már nem lehetett tovább halogatni.

Mikor már előjött volna a kérdés, hogy a fantasztikusan sikerült 2021-es év után mi történt vele, Ganna októberben hozott egy fantasztikus (pályás) hetet, aminek a végén 56.792-elfelállította az új egy órás világcsúcsot. Ezt pedig még Wout van Aert szerint sem fogják mostanában megdönteni.

Néha jönnek az eredmények, néha nem, ez ilyen. A játék része. Mindig akad, aki ott van mellett és támogat, mások azonnal belédállnak. Persze, nem a szemedbe mondja, de csak kritizál. Ilyenkor kell megtalálni azokat az embereket, akikre tényleg érdemes hallgatni.

Nem tartom magam annak, ez azért túlzás, tettem a dologom és profiként rákészültem a feladatra. Persze, nem esett jól, de nem olyan durva az egész, mint kívülről látszik. Néha verseny közben, egy hosszú hegyen jobban szoktam szenvedni. Lehet valamennyit edzeni rá a tested, de a hátad és a nyakad bizosan fájni fog. Egyáltalán nem volt teher felkészülni, de egy ideig biztosan nem fogom újra megpróbálni.

Azt ki. Száz százalék, hogy nem fogom megpróbálni.

Nem. Egyszer sem. Viszont érdekes, de a Tour alatt meg kifejezetten sok kerékpáros álmom volt, ami nem jellemző rám.

A San Juanon kezdek, ezt tudom. Illetve a pálya Eb, a Sanremo és a Roubaix biztos. Meg a Giro.

Roubaix! Egyértelműen. Az lesz a tavaszom fő versenye. Mindig kellenek az új kihívások.

Az edzéseiden változtatsz majd valamit? Kell egyáltalán?Igen, mert észrevettem, hogy a hosszabb versenyek vagy szakaszok végére picit elfogytam, és oda kellett volna a frissesség. Ezen dolgoznom kell.

Nálunk mindenki ért mindenhez. Nincs ezzel baj, meg kell hallgatni a véleményeket, de végül a bicóra úgyis csak én ülök fel. Mindent megbeszélek az edzőmmel, és szerintem így rendben vagyok.

Az még majdnem fél év. Mennyi minden történhet addig?

Erős sorral megyünk, G nagyon motivált, már most vékonyabb, mint tavaly volt, nagyon akarja ezt a Girót. Nekem meg az lesz a feladatom, hogy egy kicsit „megneveljem”, mert az ananászos pizza nagyon rossz irány. Szabályosan rosszul esett ránézni a fotójára.

Higgyétek el, nagyon rossz érzés úgy elindulni otthonról, hogy bármit csinálsz, az országúton te leszel a gyenge pont. Bár Davidével soha nem mentünk együtt, párszor volt szerencsém beszélgetni vele. Olyan alázat meg szenvedély volt benne a kerékpársport iránt, hogy azt élmény volt hallgatni. Mintha csapattársak lettünk volna.

Sokszor elmondták már előttem, de az országúton mindenkitől nagyobb figyelem, és elsősorban toleránsabb viselkedés kellene. Ez máshogy nem megy.

Talán pár oktató jellegű reklámfilm nem lenne rossz. Ha kellek, én itt vagyok, szívesen segítek benne.

(forrás: La Gazzetta dello Sport)