Pogačart a fogorvosa biztosan nem engedné el a Roubaix-ra
Publikálva 03/04/2023 - 20:20 GMT+2
Minden idők legmagasabb átlagát (44.08 km/h) hozó Flandriai körversenyét húzta be szólóban Tadej Pogačar, aki az öt nagy egynaposból hármat már megnyert. A vasárnap látottaktól természetesen Eddy Merckx is el volt ragadtatva, a legenda szerint igazi áldás a kerékpársportnak, hogy a szlovén versenyző ott van a mezőnyben.
Pogačar megint elképesztő volt, szólóban nyerte a Flandriát!
Videó forrása: Eurosport
Ha nem is a nagy hármas, de a legtovább Tadej Pogačar és Mathieu van der Poel volt versenyben a Flandria megnyeréséért. A Kwaremonton bemutatott támadás után aztán gyorsan kiderült, hogy a szlovén versenyző ellen senkinek nem lehet esélye.
Minden idők legmagasabb átlagát (44.08 km/h) hozó Flandriai körversenyét húzta be szólóban Pogačar, aki az öt nagy egynaposból hármat már megnyert. Úgy, hogy még nincs 25 éves.
A vasárnap látottaktól természetesen a kétszeres Flandria-győztes Eddy Merckx is el volt ragadtatva.
"Régen élveztem annyira egy versenyt, mint vasárnap. Csodálatos volt befutó, és maga a meccs is a két fő esélyes között. Pogačar zseniális, az én szemben már most több, mint egy nagy bajnok. Nem csak az csodálatos benne, hogy sokat nyer, és minden terepen esélyes, hanem ahogy összehozza a győzelmeit. A Kwaremonton bemutatott támadása is elképesztő volt. Igazi áldás a kerékpársportnak, hogy láthatjuk őt versenyezni.”
Merckx után pedig jöjjön a főszereplő, a vasárnap óta (két) Lombardia-, Liége- és Flandria-győztes Tadej Pogačar.
A Flandria
Rövid leszek: ez a legkeményebb klasszikus. És egyben a világ legjobb versenye. Zseniális szurkolókkal, meg persze a legkeményebb ellenfelekkel. A nehézség szempontjából az 1-10-ig terjedő skálán tizenegyest adnék rá. Lehet, hogy szólóban jöttem meg, ami a lehető legszebb befejezés, de szerintem csapatként is nagyon jól működtünk. Trentinnel volt egy veszélyes emberünk a szökésben, ráadásul elég szép előnnyel is rendelkeztek. Mivel nincs sok tapasztalatom a Flandrián, nem nagyon tudtam hova tenni a különbséget, de volt tőlünk valaki az elmenésben, és igazából ez volt a lényeg.
Arról már nem is beszélek, hogy Bjerg mekkorát ment a Kwaremonton a támadásom előtt. Ha Tim Wellens nem esik el, szerintem ő is simán ott lett volna velünk. A Paterbergen már nagyon mélyen voltam, nem sok kellett, hogy belehaljak a támadásba, de szerencsére végig tudtam vinni.
Tour vs Flandria
Sokkal jobban fájt az egy évvel ezelőtti flandriás vereség, mint az, hogy nem nyertem Tour de France-t. Hogy miért? A Touron mindent beleadtam, de Vingegaard egyszerűen erősebb volt nálam. A Flandria végén viszont hibáztam a sprint előtt, és az egy nagy hülyeség volt a részemről. Ráadásul buktam miatta a dobogót is.
Attól a naptól kezdve tudtam, hogy nekem csak úgy lehet esélyem, ha szólóban érkezek meg. Nem hiszem, hogy sok hasonló pillanatban lesz részem ezen a versenyen, szóval szeretném teljes mértékben kiélvezni a győzelmet.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/04/03/3675189.jpg)
Tadej Pogacar
Fotó: AFP
Ez már a Pogačar-korszak?
Szerintem erős túlzás erről beszélni. Én csak elindulok azokon a versenyeken, ahol lehet esélyem, mindent beleadok, próbálom jól érzeni magam, és örülök, ha minél több klasszikuson lehet esélyem. A Sanremón például hasonló lábaim voltak, éreztem az erőt, de mégsem nyertem. Ott Mathieu-nek volt hibátlan versenye, bár ezek az 5-6 perces erőkifejtések neki nagyon mennek. A Flandria emelkedői azért jobban fekszenek nekem, mint a Sanremo vége.
Paris-Roubaix
Na, az egy semmihez sem hasonlítható verseny. Juniorként egyszer indultam rajta, de a profik között minden más. A táv, a tempó, több a kockakő és így a több a szenvedés. Persze, a tavalyi Tour köves szakaszán nem mentem rosszul, de a Roubaix más világ. Itt több a szektor, több a specialista a mezőnyben és szerintem a súlyom sincs meg hozzá.
Most 67 vagyok, pár kilót fel kellene kapnom, hogy igazán jó legyek. Meg szerintem a fogorvosom sem engedne el, félne, hogy kiesik az egyik fogam a sok rázkódástól 🙂. A Roubaix-ra pár év múlva térjünk vissza, nekem mostantól az ardenneki klasszikusokra kell odafigyelnem.
Forrás: Het Nieuwsblad
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés