Eusebio Unzué: „López agya elszállt, nem volt más választásunk, mint elküldeni”

Optimista vagyok. A meglévő versenyzőinkkel és az új érkezőkkel remélhetőleg kicsit jobb évünk lesz, mint a 2021-es volt.

Mert a fiatal versenyzőink egy évvel idősebbek és tapasztaltabbak lettek. Tehetségesek, szóval hiszek benne, hogy előbb-utóbb ki is jön belőlük. Elsősorban viszont nyugalomra van szükségünk. A járvány két éve nagyon nehéz volt.

Ebben azért a költségvetésnek is elég nagy szerepe van. Több olyan ember jelent meg a kerékpársport körül, akiknek nem számít, mennyit költenek. Megvannak az eszközeik és megveszik a legjobb versenyzőket. Mi is szeretnénk ilyen versenyzőket, de nem engedhetjük meg őket. Abból élünk, amink van. Nem panaszkodva persze, de megvannak a korlátjaink.

Pogacar, Van der Poel, Van Aert, vagy épp Bernal és Evenepoel olyan versenyzők, akik nagyon fiatalon bajnokok lettek, már most a legnagyobb versenyeken küzdenek a győzelemért. Régebben a kerékpárban minden fokozatosan történt, ma mindenki azonnal berobban.

Nem mindenki képes erre. Nem tudom, hogy ez egy trend lesz-e, jönnek-e majd újabb ilyen versenyzők. És persze ott vannak azok, akik a tapasztalattal lesznek egyre jobbak, 24-25 évesen.

Vannak fiatal versenyzőink, mint Abner (Gonzalez) és Vinicius (Rangel Costa), de ők még csak ismerkednek a profi élettel. Lehetsz akármilyen tehetséges, el kell sajátítanod a dolgokat. Vannak, akik képesek elérni egy nagyon magas szintet, de csak ha tapasztaltabbak lesznek.

Az is fontos kérdés, hogy ezek a fiatal bajnokok vajon hamarabb is kezdenek majd hanyatlani? Lássuk meg, mi lesz, ha betöltik a 30-at. Valverde esete persze nem normális, hogy 42 évesen is győzelmeket szerez.

Igen. Számomra Pogacar a legmegdöbbentőbb, ő tényleg mindenhol nyer. Közben ott van Roglic, aki az elmúlt öt év legmegbízhatóbb versenyzője. Van der Poel, van Aert és Alaphilippe ugyancsak hihetetlen versenyzők és egyre kiszámíthatatlanabbá teszik a sportot.

Így van.

Nem. Nehéz évek voltak, amikben elléptünk a háromkapitányos felállástól. 2020-ban azt akartuk megtudni, mennyi van Másban és meddig bírja még Valverde. Felszerelést is váltottunk, ami nem volt egyszerű. 2021 aztán bebizonyította, hogy Más lehet háromhetes kapitány. Nyerni nem lesz könnyű dolga, de jó tudni, hogy van egy emberünk, akivel a dobogóért küzdhetünk.

Még fejlődik, nem állt be egy szinten, én pedig biztos vagyok benne, hogy egyszer odaérhet.

És persze ott van nekünk Valverde. Nem építhetünk rá, de idén is megmutatta, hogy még képes nyerni, ott lenni a legjobbakkal, ezért is folytatja még egy évet. Sok szempontból megnyugtató, hogy itt van, ráadásul másokat is jobbá tesz maga körül.

Eléggé. Nagyon jó év volt mögötte. A Touron ugyan nem volt szerencséje, de a Vueltán rendben volt, aztán történt, ami történt. Nem tudott szembenézni a kihívással és tovább küzdeni a dobogóért. A lehető legrosszabb döntést hozta, ennek pedig meglett a következménye.

Lemaradt, aztán bukott, mi pedig hiába tettünk meg mindent, hogy rávegyük a folytatásra, teljesen szétesett. Látta, hogy elúszik számára egy újabb dobogó és olyan frusztrált lett, amit nem tudott kezelni. Befejezhette volna hatodikként, de ahelyett, hogy úgy viselkedett volna, mint bármilyen sportoló ebben a helyzetben, ő ezt a döntést hozta.

Azt akartuk, hogy tovább küzdjön, mert az eredménye fontos lett volna a társak, a csapat és a szponzor miatt is. Frusztrált lett és elszállt az agya. Ilyesmi még sose történt velem, még ennyi idő után sem értem, pontosan mi történt. Tudtam, hogy milyen jellem, néha furcsa tud lenni, de mindenki más boldogan befejezte volna hatodikként. A csalódása érthető, de ezt nem így kell kifejezni.

Amit tett, azért ezt érdemelte, de ő és a felesége döntött így, a menedzserén keresztül. Ők sem akarták a folytatást, ezért szakítottunk, ennyi.

Forrás: diariodenavarra.es