Esélytelenből lettek a mezőny egyik legszórakoztatóbb csapata – A Wanty-sztori, I. rész

A Wanty csapata hiába rendelkezik a legkisebb költségvetéssel az egész World Tour-mezőnyben, 2022-ben sorra halmozza a meglepetéseket. A változásokban nagy szerepe volt Alan Visbeek szakembernek, aki a csapat korábbi években kialakított szokásait megváltoztatva elérte, hogy a reménytelen szökések királyaiból az egyik legelismertebb sor legyenek a kerékpáros világban.

Esélytelenből lettek a mezőny egyik legszórakoztatóbb csapata – A Wanty-sztori, I. rész

Fotó: AFP

Másfél év elég volt, hogy a kinevetett kiscsapat tündérmesébe illő feltámadást produkáljon.
Az írás a Wantyról szóló kétrészes cikksorozatunk első része, ami apró változtatásokkal egy CyclingTips oldalán megjelent cikk fordítása.
Pár évvel ezelőtt, alapul véve az ismert idézetet, nyugodtan mondhattuk volna: az életben három dolog biztos: a halál, az adók és a Wanty versenyzőinek részvétele reménytelen, eleve halálra ítélt szökésekben a Tour de France-on.
Néhány szezon alatt nemcsak a csapat neve, de megítélése a mezőnyön belül is teljesen megváltozott. Az Intermarché-Wanty-Gobert Matériaux-t ma már, különösen a 2022-es eredményeik alapján senki nem nézi le. Ebben az évben Biniam Girmay révén megnyerték a Gent-Wevelgemet és összehozták Fekete-Afrika történetének első szakaszgyőzelmét a Girón. A Girón, ahol Domenico Pozzovivo és Jan Hirt személyében két versenyzőjük is a top10-ben zárt, ráadásul utóbbi is nyert egy szakaszt.
Összesen már 13 győzelemnél járnak idén, máris túllépve azt a számot, amennyit tavaly egész évben szereztek. Mindezt egy olyan – állítólag 11 millió eurós – költségvetéssel, ami a legalacsonyabb a teljes World Tour-mezőnyben.
Ez a felemelkedés nem a véletlen eredménye. A versenyzők táplálkozásának átalakításától, Girmay valószínűtlen megszerzésén át Taco van der Hoorn különleges személyiségéig számos oka van annak, hogy szintet tudtak lépni. Érdemes az elejétől végigvenni ezt a történetet.
picture

Girmay győzelme a Wanty szezonjának eddigi fénypontja.

Fotó: AFP

Az egész elképzelhetetlen lett volna Jean-François Bourlart csapatmenedzser nélkül. Amikor ő 2001-ben a Wantyhoz került, a csapat alig volt több mint egy kis belga u23-as sor. 2007-ben léptek fel kontinentális szintre, 2011-ben pedig még egy lépést tettek és bekerültek a pro kontinentális csapatok közé. Mindez a növekedés az előző két évtizedben nem lett volna lehetséges Bourlart tudatos és óvatos pénzügyi munkája nélkül.
2014-ben egyszerre két fontos változás is történt: érkezett a Wanty, mint névadó szponzor és Hilaire van der Schueren személyében a csapathoz került egy igazi rutinos sportigazgató. Ezzel a sor stílusa is megváltozott. Bár sokan furcsállták, hogy a csapat versenyzői a pihenéssel nem törődve minden kis kritériumversenyen rajthoz álltak a pénzdíjért, néha pedig egymás ellen is sprinteltek a győzelemért, az új mentalitás eredményre vezetett. A csapat feljebb lépett a pro kontinentális európai rangsorban, az év során szerzett 10 győzelmük pedig több volt, mint az előző három szezon termése összesen.
A következő években okos igazolásokkal tovább tudtak fejlődni. Olyan versenyzőkben látták meg a lehetőséget, mint Marco Marcato, Guillaume Martin vagy Enrico Gasparotto, akikben más nem látott potenciált.
- mondja a brit Mark McNally, aki 2016 és 2018 közt tekert a Wantynál.
Az ő első szezonja a csapatnál egy sorsfordító pillanatot is hozott. Március 27. egy sötét nap volt a Wanty életében: Antoine Demoitié egy baleset során elhunyt a Gent-Wevelgemen. Három héttel később, még alig túllépve a sokkon, a csapat megszerezte első World Tour-győzelmét, azzal hogy Gasparotto nagy meglepetésre megnyerte az Amstel Gold Race-t.
„Bármilyen klisésen is hangzik, szerintem volt egy extra százaléknyi erőnk azzal, hogy érte küzdöttünk.” – állítja McNally.
picture

Demoitié halála adhatta az extra motivációt Gasparotto Amstel-győzelméhez.

Fotó: AFP

Abban az évben a csapat szoros küzdelemben az európai ranglista élén végzett, szezon közben pedig meghívást kapott története első Tour de France-ára is. Persze a szerethető esélytelenek szerepét osztották rájuk. Sok időt töltöttek szökésben, mind a kilenc versenyzőjük befejezte a Tourt, az elvárásokról pedig sokat elmond, hogy ezt sikerként könyvelték el.
A csapat továbbra is ügyesen sakkozott a kis költségvetésével, okos igazolásaival és sűrű versenynaptárával, ez pedig oda vezetett, hogy egyre több nagy versenyre kaptak meghívót, és további két alkalommal lettek a legjobbak az európai összevetésben. Ennél azonban sokkal többre volt szükség a szintlépéshez, amikor a csapat 2020 végén a CCC licencének megvásárlásával fellépett a World Tour mezőnybe.

Visbeek színre lép

A csapat történetének fontos szereplője a teljesítményért felelős igazgató (performance director) Aike Visbeek. A holland szakember félprofi kerékpáros karrierjét hamar rövidre zárták a térdproblémái, így már 24 évesen sportigazgatónak állt, majd klub- és kontinentális csapatok, illetve a SEG Racing utánpótlás nevelő sorának érintésével 2020 telén került a Wantyhoz.
– mesél kinevezésének okáról Visbeek.
A szakember egyik első változtatása nagyban módosította a csapaton belül kialakult kultúrát. A hónapról-hónapra való tervezés helyett egész éves programot vezetett be, a versenyzők túlnyomó többsége így már a szezon elején tudta, milyen versenyek várnak rá abban az évben. Egyúttal sokkal jobban bevonta az edzőket ebbe a döntési folyamatba, a felkészülést egyéni célokkal párosítva. Korábban a két dolgot külön végezték az edzők és a sportigazgatók.
Aztán ott voltak a táplálkozás kapcsán bevezetett változtatások, ahol óriási előrelépés történt.
„Ez a terület nem igazán volt megszervezve. Néhányan, mint Jan Bakelants, sokat tudtak a témáról, de sokan egyszerűen evés nélkül edzettek. Nem igazán voltak naprakészek ezen a téren. Itt hoztam a legnagyobb változást.”
picture

A Wantynál nagyobb hangsúlyt kaptak a technikai fejlesztések az utóbbi években.

Fotó: AFP

Visbeek célja egy fokozatos, egyszerű terv kialakítása volt az edzések és a táplálkozás rendszerére, amiben előbb Jana Camphens, később pedig Adam Plucinski táplálkozási szakemberek voltak segítségére.
“Ez tényleg nagy változás volt nálunk. Az óránkénti táplálékbevitel nagyon alacsony volt, ez mára teljesen megváltozott.”
Egy sor más dolog is változott, nagyobb hangsúlyt kapott például a csapat felszerelése. A Cube-al való közös munka során fejlesztették a csapat hegyi bringáit, de javítottak a versenyzők ruházatán is. Van der Hoorn és Girmay az idei szezon elején Amszterdamban tesztelték, hogy milyen sisakok és mezek jelentik számukra a legnagyobb előnyt a légellenállás terén.
Végül a versenytaktika is átalakult. Korábban előfordult, hogy a 2-3 kapitány fejenként 1-1 segítőt kapott egy versenyre, ha pedig ők kidolgozták magukat, hamar magukra maradtak. A csapat ma már sokkal összehangoltabb egy-egy hajrában, amit jól mutat például Alexander Kristoff és utolsó emberének, Andrea Pasqualonnak közös munkája, amit a téli hónapokban tökéletesítettek.
A sok technika és taktikai fejlesztés azonban nem sokat ért volna a megfelelő versenyzők nélkül. Hogy hogyan lett a Wanty a megfeneklett pályafutású versenyzők feltámasztója, milyen szerepe volt a fellendülésben a szökevénykirály (és verhetetlen pókerbajnok) Van der Hoornnak, és hogyan szerezték meg a legkisebb költségvetésű WT-csapatként a mezőny egyik legnagyobb tehetségét Girmay személyében, az kiderül cikkünk rövidesen megjelenő második részéből!
Forrás: CyclingTips
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés