Csapatépítés norvég módra: -20°C, nincs telefon és kaja, de legalább megismered a másikat

Hannah Barnes hat szezont töltött a Canyon-SRAM csapatnál, mielőtt 2021 végén a norvég Uno-X-hez szerződött. A britek 2018-as időfutam-, és 2016-os országúti bajnoka elmesélte, hogy milyen különös élményekkel kezdődött az új csapatával közös története, és azt is, hogy mire számít a jövőben.

Eurosport

Fotó: Eurosport

Kint ragadni a norvég télben úgy, hogy szinte semmi kapcsolatod nincs a külvilággal, de még ételt se nagyon kapsz, nem tűnik túl csábító programnak, viszont úgy tűnik, elég jó módja annak, hogy megismerkedjünk valakivel. Legalábbis Hannah Barnes ezt tapasztalta, amikor az új csapatatával nemrég egy egészen szokatlan csapatépítő gyakorlatra ment.

„Nagyjából egy hónappal ezelőtt kaptunk egy üzenetet, hogy szerezzünk egy -20°C-ig jó hálózsákot” – meséli Barnes. „Aztán odaértünk, egy órán belül le kellett adnunk a telefonjainkat, ami egyébként elég király volt, mert senki sem bámulta onnantól a kijelzőjét.”

„Lenyomtunk egy pályás napot, ami elég jó volt, kaptunk egy remek háromfogásos vacsorát, de aztán nagyjából ez volt az utolsó alkalom, amikor ettünk az elkövetkező 36 órában. Azt hiszem, úgy másfél órát aludtunk a hálózsákjainkban az általunk gyújtott tábortűz mellett, de végül úgy jöttünk el, hogy mindenkit ismerünk a csapatból az elmúlt 2-3 évből, szóval már most nagyon várom a jövő évet.”

Országúti Világbajnokság

El volt keseredve, magában már fel is adta, aztán elindult és agyonverte a mezőnyt

24/09/2022 - 16:36

Ez a csapatépítő módszer minden bizonnyal nem a legmegszokottabb módja az összetartozás erősítésének, de bármennyire is extrémnek tűnik, azért vigyáztak a versenyzőkre. Az egyik új csapattag, Elinor Barker, aki épp babát vár, az Instagramon kommentelte a csapatépítő egyik képéhez, hogy „egy 24 órás túra mindenféle akadállyal, korlátozott élelemmel és alvással (kivéve nekem, a terhesség előnyei)”. Szóval azért nem az életükért kellett megküzdeniük az uno-x-es csajoknak. Egyébként a képek elég jók, érdemes rápillantani Barnes Insta-fiókjára.

„Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy a következő 48 óra, amit együtt töltünk, különleges lesz! A határainkat feszegettük, barátságok szövődtek, és több mint hálás vagyok a közös kalandunk hihetetlen kezdetéért ” - írta Barnes a képe alatt.

Elég nagy meglepetés volt, hogy Barnes hat év után eligazol a Canyon-SRAM-tól, de amikor a CyclingWeekly beszélgetett vele, úgy tűnt, hogy optimistán tekint a jövőbe, és elismerte, hogy egy elég nehéz időszak van mögötte.

– magyarázta.

„Amikor megkerestek, nagyon tetszett a szerep, amit kinéztek nekem. Rengeteg fiatal versenyző van a csapatnál, és azért szerettek volna ide hozni, hogy segítsek nekik, legyek a mentoruk, és töltsek be valamiféle vezető szerepet.”

"Megmutattam, hogy elég jól tudok teljesíteni a tavaszi versenyeken, de azt hiszem, ez az egész inkább arról szól, hogy boldog legyek, és újra megtaláljam magamban a szükséges önbizalmat. Volt idő, amikor nem igazán éreztem már, hogy ide tartozom, csak ott voltam, de nem voltam része igazán a pelotonnak. Amire most nagy szükségem van, hogy újra megtaláljam a helyemet."

Alena Amaliusik, Alice Barnes, Hannah Barnes, Elena Cecchini, Lisa Klein

Fotó: Getty Images

Pedig Barnesnak voltak sikerei a Canyonnál, mindkét brit bajnoki címét a német csapattal nyerte, elvitt egy összetett győzelmet a Setmana Ciclista Valencianáról, 2017-ben pedig szakaszt nyert a női Giro d’Italián is. Az elmúlt hat évben csapatban is voltak sikerei, 2018-ban világbajnok lett csapatidőfutamban, de a dobogós helyezések ellenére (például 2020-ban a Giro egyik szakaszán Marianne Vos mögött egy második helyet is összehozott), úgy érzi, valami nem klappolt.

„Sokan kérdezték tőlem, de fogalmam sincs, mi történt. Tehetséges vagyok, de úgy tűnik, mégsem jönnek a sikerek. Idén volt egy sérülésem, de azt hiszem, inkább mentális okok lehetnek a háttérben, úgyhogy tényleg dolgoznom kell ezen, és meg kell találnom magamban azt a Hannah-t, aki 2017-ben voltam.”

„Nem szeretem cserben hagyni a csapattársaimat. Tudom, hogy jó munkát végzek, amikor csapatban kell dolgozni, de akkor nem mindig, amikor nekem kell befejezni a melót. A tavalyi Girón nem éreztem nyomást, a csapat azt mondta, próbáljam meg, nincs vesztenivalóm. Én meg nem tudom, miért nem gondolkodom mindig így, hát mindig csak egy ember nyerheti meg a versenyt, szóval azt hiszem, gyakrabban kellene így gondolkodnom.”

Markus Hoelgaard (Uno-X)

Fotó: NTB

A korábbi szezonokban az uno-x-es fiúk agresszív versenyzési stílusát már megismerhettük, elég gyakran tűnt fel a már-már bántóan élénk, sárga trikójuk a versenyeken, de a női csapat újdonság lesz 2022-ben. A UCI szabályváltoztatásai lehetővé tették, hogy a legmagasabb szinten, WorldTeamként csatlakozzanak a mezőnyhöz, így még egy szinttel feljebb is lesznek, mint a férfi csapat, de Barnes hasonló mentalitásra, stílusra számít a nőknél is.

„Amikor aláírtam, mindenki azt mondta, hogy mennyire lenyűgözte őket a srácok versenyzési stílusa. A csapaton belül nyilván mindenkinek megvannak a saját értékei, de az egyik ezek közül épp az összetartás, hogy úgy versenyezzünk, mintha egyek lennénk, ezt amikor a tv-ben nézed, lehetetlen nem észrevenni.”

„Ugyanaz a vezetőség, ugyanaz a staff, az egész olyan, mint egy nagy család. Jövőre, amikor a fiúkkal egy helyen leszünk a versenyek miatt, ugyanabban a szállodában leszünk, ugyanazzal a szakáccsal, ugyanazokkal az erőforrásokkal. Eléggé egyértelművé tették, hogy ami a srácoknak jár, az nekünk is jár.”

Ráadásul nem Barnes lesz az egyetlen brit a csapatban. Bár Elinor Barker ugye épp gyermeket vár, ezért valószínűleg 2022-ben nem fog versenyezni, Jos Lowden szintén ott van a sorban, aki tavaly elég jó formában volt, és rendre szállította a győzelmeket, sőt az egyórás rekordot is a csapatnak. Barnes mellett a dán Julie Leth az, akitől a tapasztalatok átadását várják (Barnes 28, Leth 29 éves), a fiatalokban is bíznak, a szintén frissen igazolt, 23 éves sprinter, a norvég Susanne Andersen például nagyon ígéretes, és kiaknázatlan tehetségnek tűnik.

„Ő a DSM-nél Lorena Wiebes felvezetőembere volt, de szerintem ha egy teljes csapat áll mögötte, akkor jövőre versenyeket is tud majd nyerni. De arra már rájöttem, hogy nem mindig a legerősebb csapat nyer, hanem inkább az azonos ambíciókkal rendelkező versenyzők, azok, akik ugyanazért a célért hajtanak, és akik vigyáznak egymásra. Mi nagyon jól kijöttünk egymással, hajtottunk és támogattuk egymást, és szerintem ott tudunk majd lenni.”

Hannah Barnes Giro d'Italia

Fotó: PA Sport

Országúti Világbajnokság

"Ez a lehető legjobb befejezés, aranyéremmel szállok ki a kerékpárversenyzésből"

22/09/2021 - 18:01

Milano - Sanremo

Pogačar nem áll le: „Jöhet a Flandria, de a Roubaix-felkészülésbe is sokat toltunk ezen a télen”

16 órája

Hirdetés