Conca: "A kerékpársport egy kicsit még mindig tartozik nekem"
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/01/image-5529e560-3c61-4bf4-bb62-6001888cc173-68-310-310.jpeg)
Publikálva 16/08/2025 - 19:39 GMT+2
Filippo Conca épp arra készült, hogy kerékpárkölcsönzőt nyit Leccóban, aztán június végén megnyerte az olasz bajnokságot. Már nem számolt azzal, hogy profi lesz és elindulhat a Girón, de a váratlan győzelem után azonnal befutott a Jayco ajánlata.
90 év - és még mindig nincs kegyelem | Kövesd élőben a Vuelta a Españát az Eurosporton!
Videó forrása: Eurosport
Nyitott egy panziót Leccóban, letette a hajóvezetői vizsgát, és épp arra készült, hogy egy kerékpárkölcsönzéssel foglalkozó üzletet indítson.
Vállalkozó szellemű, közgazdasági diplomát szerzett, de arra nem számított, hogy végül az országúti kerékpározásból fog megélni. Úgy tervezte, hogy június végéig mindent belead, aztán jöhet a civil élet a vállalkozásokkal együtt.
A goriziai országos bajnokság azonban mindent megváltoztatott. Filippo Conca – aki korábban a Lottónál, majd két évig a Q36.5 csapatánál versenyzett – fehér, szponzor nélküli mezben, a kevéssé ismert Swatt Club tagjaként állt rajthoz az olasz bajnokságon.
"Nagyon nehéz időszak van mögöttem, szerintem a helyemben sokan már rég abbahagyták volna. De én folytattam, mert tudtam, hogy többre vagyok képes, mint a profi mezőny fele. Nem tudtam elfogadni, és nem tartottam igazságosnak, hogy szerződés nélkül maradtam" – mondta Conca, aki pénteken a Circuit Franco-Belge egynaposon tért vissza a mezőnybe.
"Amíg profi csapatban versenyeztem, talán összesen tíz olyan napom volt, amikor a saját eredményemért mehettem. Nekem nem volt hátszelem, mindent magamnak kellett összehoznom. Tudtam, hogy az olasz bajnokság lesz az egyetlen és utolsó lehetőségem."
Ahol aztán 45 kilométerrel a cél előtt defektet kapott.
"Akkor tényleg azt hittem, hogy itt a vége, és ez lesz az utolsó versenyem. Pedig előtte két hétig Livignóban készültem, mindig a legnagyobb melegben edzettem, komolyan felkészültem a bajnokságra, amit az utolsó esélynek tekintettem. Velem mindig történik valami: az utolsó évben a Q36.5-nél háromszor lettem covidos, most május végén pedig edzés közben elütöttem egy mormotát, és egy hetet ki kellett hagynom."
De egyszer kellett jönnie egy olyan versenynek, amikor minden összeáll. Filippo Conca ezért sem adta fel korábban.
Manapság ott tartunk, hogy ha 22 évesen nem nyered szét magad, akkor nem számítasz jó versenyzőnek. Évekig tekertem segítőként, amivel semmi bajom nem volt, mivel elismerem, hogy nem születtem bajnoknak, simán csak egy jó versenyzőnek tartom magam.
Szívesen segítettem másoknak, de amikor sosem mehetsz magadért, két dolog lehetséges: vagy elismeri a csapatod a munkádat, és kapsz egy új szerződést, vagy nem, és mehetsz, ahová akarsz" – mondja Conca.
"Szerintem a versenyeket irányító sztárcsapatokon kívül sok helyen nincsenek megfelelően megbecsülve a segítők. Csak azt nézik, ki mennyi UCI-pontot gyűjtött, nem pedig azt, hogy mire lehet használni az adott versenyzőt, vagy mekkora potenciál van benne.
Valahol vicces leírni, hogy egy munkanélküli srác lett az olasz bajnok, de közben elég szomorú is a jelenség. Talán ha több hazai csapat lenne, nem kerülök ilyen helyzetbe."
A nagy győzelem után azonban rögtön befutottak a profi csapatok megkeresései, Conca pedig a Jaycót választotta.
"Beszéltem néhány sráccal a csapatból, és senki nem mondott rosszat az ottani hangulatról. Számomra az emberi oldal a legfontosabb: hogy jól érezzék magukat azok, akik egy csoporthoz tartoznak. Ez a mentalitás nem mindenhol található meg."
Conca így megkapta az esélyt, hogy megvalósítsa nagy álmát.
"A Vueltán már indultam, de a Girón még soha. Nagyon szeretnék egyszer ott lenni. Idén például szó szerint a házunk előtt haladt el a mezőny."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/08/15/image-a76229e2-62ae-42a7-b2fd-06fdf54ce5db-85-2560-1440.jpeg)
Filippo Conca.
Fotó: Getty Images
Az olasz bajnoki cím szinte a semmiből jött, egy amatőr csapat tagjaként hozta össze a győzelmet. Pedig Conca magában már arra készült, hogy egy kerékpárkölcsönző üzemeltetéséből fog megélni. A maradék szabadidejében pedig a Comói-tónál sétahajóztatja a turistákat.
Ez a meseszerű történet tanulságért kiált.
"Apám mindig azt mondta, hogy ne adjam fel, mert egyszer úgyis mindent visszakapok. Nyomtam, csináltam, de sokáig nem kaptam vissza semmit, aztán egyetlen nap alatt minden megváltozott.
Még most, a győzelem és a profi szerződés fényében is úgy érzem, hogy az országúti kerékpár kicsit még mindig tartozik nekem mindazok után, amiket az elmúlt években el kellett viselnem."
(La Gazzetta dello Sport)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés