"UCI, ti csináltátok ezt a szart" – áll a bál a szörnyű bukások után, Merlier is megsérült
Frissítve 27/03/2025 - 11:12 GMT+1
Minden idők egyik legveszélyesebb versenyét hozta a szerdai férfi Brugge-De Panne. A rangos World Tour-egynapos sprinterfesztiválnak indult, ám végül kis túlzással csoda, hogy mindenki élve megúszta, hiszen borzalmas bukások voltak az utolsó kilométereken belül. A sérültek listája hosszú, a csapatfőnökök kiakadtak, az UCI egymásra mutogat a szervezőkkel.
Piet Allegart és Milan Fretin a Brugge-De Panne után
Fotó: Getty Images
Négy nagy tömegbukás az utolsó öt kilométeren belül, össze-vissza repülő versenyzők, súlyos sérülések.
Sajnos sokkal inkább ezekről marad emlékezetes a 2025-ös Brugge-De Panne egynapos, mintsem arról, hogy Juan Sebastian Molano hosszút nyitott a sprintben és végül ennek köszönhetően nyert a későn indító Jonathan Milan előtt.
A belga és holland sajtó "horrorshow-nak" és vérengzésnek nevezte az utolsó öt kilométert, és nem állnak messze a valóságtól. Először Alberto Dainese, Robin Froidevaux, Lindsay De Vylder, Juri Hollman és Damien Touzé (Cofidis) bukott, közülük De Vylder járt a legrosszabbul, aki szemsérülést szenvedett. Nem sokkal később a Wantysok közül Gerben Thijssen és Huub Artz is a földre került, mindkettejüket kórházba kellett szállítani.
A java csak ezután jött: a cofidises Milan Fretin esett és sok embert magával rántott. Csapattársa, Piet Allegaert fejjel zuhant az út menti kavicsos részre, Arnaud Démare is elesett, és több Lotto-versenyző is megsérült, volt, aki a sövényben kötött ki. Fretin rengeteg horzsolással és kisebb vállfájdalommal megúszta, a lottós Lionel Taminiaux-nak viszont a tüdeje is sérült és bordatörést szenvedett.
800 méterrel a cél előtt aztán úgy dőltek a versenyzők, mint a dominó: a trekes Edward Theunsnek szinte nem maradt ép felület a bőrén, a legnagyobb esélyesek közül pedig Jasper Philipsen nagyot fékezett, Olav Kooij és Tim Merlier viszont bukott. A holland sprinter horzsolásokkal a testén gurult be a célba, Merlier viszont szinte egyből beszállt az autóba – a Quick-Step tájékoztatása szerint nagyon mély vágás, nyílt seb lett a térdén, és elképzelhető, hogy heteket kell kihagynia.
A versenyzők, a stábtagok és az UCI illetékesei egymásra mutogatnak. Milan úgy fogalmazott, ez volt élete legveszélyesebb sprintje, hiszen az utolsó kilométeren belül a három sávból egy sávra szűkült a főmezőny, Merlier csapattársa, Bert Van Lerberghe viszont leginkább a mezőnyt kritizálta.
"A fél társaság azt sem tudja, hogy mit csinál. Vannak, akik olyan apró réseket látnak meg két versenyző között, amik valójában nincsenek is ott, így veszélyes előzésekbe mennek bele. Ilyenkor természetesen jönnek a bukások."
Dylan Groenewegen szerint senki nem adott helyet a másiknak, és a vismás Tosh Van der Sande osztja Van Lerberghe véleményét: "Vannak olyan srácok, akik soha nem fékeznek. Megértem, hogy a hajrában néha kockázatot kell vállalni, de van, hogy a verseny elején is ez a helyzet."
A legkeményebb véleményt Thierry Marichal, a Cofidis csapatfőnöke fogalmazta meg. Szerinte a bukások okozója az UCI pontrendszere, hiszen mindenki küzd a World Tour-tagságért.
"Mindenki ugyanazért van itt: a kibaszott UCI-pontokért. UCI, ti csináltátok ezt a szart – olyan rendszert hoztatok létre, ami óriási nyomást gyakorol a versenyzőkre. Ami most történt, az egyszerűen elfogadhatatlan, és még több bukás lesz a jövőben. De persze, nincs más választás: tovább kell tekerni, és meg kell próbálni pontokat szerezni..."
Van der Sande és a Trek-sportigazgató Steven De Jongh kiemelte, hogy a pontokért különösen nagyot harcoló csapatok az ilyen versenyekre két-három jó sprintert is elhoznak, hátha mindannyian értékes helyezéseket tudnak hozni. A jelenleg a Red Bull-Bora csapatfőnökeként dolgozó korábbi profi, Heinrich Haussler egyetért ezzel.
"A világ húsz legjobb sprintere közül nagyjából tizennyolc itt volt a rajtnál, mert nagyon sok pontot lehet szerezni. Minden csapat egyre jobb és jobb, nincsenek már rossz versenyzők. Mindenki ki tudja tekerni a wattokat, mindenki tudja, hol és mikor kellene az élen lenni. Az összes csapatvezető a versenyzője fülébe kiabál, így tulajdonképpen nem véletlen, hogy ilyen nagy esések vannak."
A versenyzők és a csapatvezetők szerint csoda, hogy az utóbbi években megúszták itt a tömegbukásokat, hiszen az utolsó öt kilométer nem a World Tourba való, annyi a veszélyes közlekedési akadály és kanyar – miközben tisztában vannak vele, hogy nem lehet az összes belga verseny összes útvonalát újratervezni, hiszen mindenhol vannak forgalmi terelőtáblák.
"Talán jó lenne, ha egy biztonsági szakértő átnézné ezeket az útszakaszokat, mert rögtön mondaná, hogy ez és ez nem jó, ezt és ezt kevésbé veszélyessé kéne csinálni. Vagy ha kell, a versenyzőket is megkérdezhetnék. Lehet, hogy csak egy közlekedési táblát kell tíz méterrel arrébb tenni, de az is sokat számít" – mondta Maarten Wynants, a Visma-Lease a Bike csapatvezetője.
Egy dologban mindenki egyetértett: a jó idő is közrejátszott a bukásokban.
"Ha esik az eső vagy fúj a szél, mindenki picit kimerültebb a hajrá előtt. Most a végére mindenki friss maradt, és ha tizenöt-tizenhat sprinter küzd a győzelemért, akkor benne van ez a forgatókönyv."
Bruno Dequeecker főszervezőt nagyon megérintette a sok esés, és szeretné, ha ilyen nem fordulna elő többet.
"Nagyon fáj, ami történt. A mezőny háromszor teljesítette a kört a cél előtt, évek óta változatlan az útvonal, az UCI folyamatosan ellenőrzi. Ez egy szerencsétlen egybeesés volt az időjárási körülményekkel, hiszen a szél nem szakította szél a mezőnyt annyira, mint szokta. A versenyzők egyértelműen mindent bele akarnak adni a győzelemért, sajnos ez vezet a bukásokhoz. Ettől még meg fogjuk vizsgálni, milyen változtatásokkal lehetne biztonságosabbá tenni a hajrát. Nem azért szervezünk versenyt, hogy ilyenek történjenek. Le kell ülnünk a versenyzőkkel, és át kell beszélnünk, hogyan csökkentsük a bukások valószínűségét."
Sporza, Nieuwsblad
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés