Caruso tudja, a kapitány szerepet nem a szavak szintjén kell kiérdemelni

Damiano Caruso annak ellenére szerényen és visszafogottan nyilatkozik a jövő évi szerepéről, hogy Landa bukása után tényleg megmentette a Bahrain Giróját. Majd elment a Vueltára, és ott is nyert egy szakaszt. Mint mondja, ha jövőre lesz nála erősebb csapattárs, hiába az idei második hely, szó nélkül beáll segíteni. De ismerjük, ő már csak ilyen. És ezt komolyan is gondolja.

Otthon vagyunk Ragusában, nagyon jó az idő, mostanság nyári melegben, 25-26 fokban lehet tekerni. Majdnem két hete kezdtem el újra kerékpározni, nem akarok az első, decemberi edzőtáborban mindent a nulláról kezdeni.

Még nem beszéltünk róla, de december 8-án kezdődik az első táborunk, ott majd mindent megtervezünk. Én a magam részéről megint szívesen Giróznék, és ha áprilisban lesz, akkor a szicíliai körre is jó lenne elmenni. Azt viszont tudom, hogy a csapatnak nagyon fontos lesz a Tour, és oda a lehető legerősebb sorral szeretnénk megérkezni.

Ezt a kapitány kérdést én nagyon óvatosan közelíteném meg, mivel egy olyan dologról beszélünk, amit az országúton kell kiérdemelni. Nem a rajt előtt és nem is a szavak szintjén. Egyszerű a helyzet, ha én leszek a legjobb formában, akkor engem fognak támogatni, de ha látom máson, hogy jobban megy nálam, azonnal beállok segíteni.

Akkor neked jövőre Giro és Tour?Elképzelhető, egyébként meg már csak a Touron kellene szakaszt nyernem ahhoz, hogy meglegyen a tripla. Az pedig szerintem teljessé tenné a pályafutásomat.

Nem hittem volna, hogy valaha is ennyire el fogok érzékenyülni egy csapattársam győzelme miatt, de most ez történt. Sonny azért több ennél, jó barátom, sok időt töltünk együtt, szinte állandóan szobatársak vagyunk. Ráadásul egy kicsit hasonló utat jártunk be mi ketten. Elég régen profik vagyunk, de nem berobbantunk, hanem évről-évre lettünk egyre jobbak. Szóval ültem a tv előtt, és nem hittem a szememnek. Majdnem elsírtam magam. Ezt nem most mondom először, már vele is megbeszéltem.

Rajta kívül vannak még jó barátaid a mezőnyön belül?Persze. Alessandro De Marchi, Daniel Oss és persze Vincenzo Nibali, aki szicíliai, mint én.

Ha már Nibalit említed. Mostanság rajta kívül csak te hoztál igazán jó összetett eredményt valamelyik GT-n. De mi van a fiatalokkal?Szerintem itt ciklusokban kell gondolkodni. Biztos jön hamarosan egy új arc, mert vannak erős fitaljaink, csak most egy picit türelmesnek kell lennünk. Ha nevekre vagytok kíváncsiak, akkor elsőre Andrea Bagioli és Matteo Sobrero ugrik be.

Igazából annyi, hogy nekem nagyon fontosak ezek a versenyek. Az év fénypontjai, az a minimum, hogy megtisztelem őket, és megpróbálok végigmenni rajtuk. Nekem is voltak sérüléseim, rosszulléteim, péáldul a 2019-es Girón, aminek az elején lázas voltam. De ha már kerettag vagyok, valahogy megpróbálom elszenvedni magam a végéig.

Nehéz lesz jobban menni, mint idén, de semmi nem kizárt. Dolgozni kell, és nem azzal foglalkozni, hány éves vagy valójában. Mert ha az életkoromat nézem, lehet lassan már abba kellene hagynom a tekerést.

(Forrás: La Gazzetta dello Sport)