Az őrületes Bora-sztori: bevállalósnak kellett lenni, de most már jöhet Roglič és a sárga trikó

Frissítve 15/10/2023 - 20:19 GMT+2

A Bora-Hansgrohe történetének kezdete egészen 2007-ig nyúlik vissza, amikor Ralph Denk úgy döntött, alapít egy amatőr csapatot. A folyamatos fejlődés eredményeként Jai Hindley 2022-ben megnyerte a Girót, azóta pedig már a Tour sárga trikóját is kinézték maguknak, amit az újonnan érkező Primož Roglič vezérletével akarnak megszerezni.

Ralph Denk, Bora

Fotó: AFP

A Bora-Hansgrohe túlélt, sőt, látványos sikert ért el egy olyan sportágban, ahol késhegyre menő küzdelem folyik a győzelemért.

A Ralph Denk vezette Bora egészen biztosan nem számított arra, hogy 2022-ben megnyeri a Girót. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem álltak ugrásra készen, amikor lehetőség kínálkozott. Már hónapokkal a verseny előtt arról beszéltek, hogy három versenyzővel vágnak neki a dobogóért folyó küzdelemnek.

De nem csak beszéltek. A csapat épp túl volt egy iszonyú fárasztó Tirrenón, amikor a vezetés úgy döntött, hogy ahelyett, hogy hazaengedné a srácokat, meginvitálja őket egy Torinótól nem messze lévő motelbe. A feladat a Giro-útvonal néhány kulcspontjának a felderítése volt a márciusi ködben és hidegben.

Tour de Hongrie

„Meg kellett szereznem Peter Sagant” – a háromszoros világbajnok útja a Tour de Hongrie-ra

11/05/2024 - 09:53

„Tíz nap versenyzés után még három napig maradniuk kellett, ráadásul egy viharvert, autópálya melletti motelben kellett megszállniuk. A hangulat kifejezetten szar volt” – mesélte Denk.

A JUMBO TÉNYLEG ELVESZÍTETTE AZ EGYIK KIRÁLYÁT – ROGLIČ A BORÁBAN FOLYTATJA!

Két hónappal később a dolgok már nagyon másként festettek. A Giro rengeteg emelkedővel tarkított, Torinóba tartó 14. szakaszán a csapat összetettre hajtó versenyzői Wilco Kelderman, Jai Hindley és Emanuel Buchmann rendületlenül támadtak. Eközben a csapat többi tagja igyekezett minél jobban megtizedelni a mezőnyt. Hindley a nap végére feljött az összetett második helyére, ráadásul a hátránya mindössze hét másodperc volt Richard Carapaz mögött.

Ralph Denk, Bora

Fotó: SID

A felkészülés kifizetődött, miközben egy kicsit azért az égiek is a kezükre játszottak.

Hindley végül bő egy perccel megnyerte a Girót, amely a csapat első Grand Tour-győzelme volt. Ami igazán különleges ebben a győzelemben, hogy a Bora székhelye nem Belgium, Franciaország vagy Olaszország, hanem Bajorország.

Előtte télen az volt a célunk, hogy egy összetettért harcoló csapatot építsünk, de nem készültünk arra, hogy megnyerjük a Girót. Azt hittük, legalább négy-öt év kell majd ehhez.

A trófea, amely tehát a vártnál jóval hamarabb lett az övék, felkerült egy németországi városkában, Raublingban található irodaház hetedik emeletének egyik irodájába, Hindley rózsaszín S-works-váza és egy nyomtató közé. Jai állítólag azonnal elutazott nyaralni, a csapat sajtósának meg nem volt ennél jobb ötlete, hogy hová is lehetne tenni.

A lényeg, hogy a csapat hitvallása, mármint, hogy ’állj készen a lehetőségekre, és ragadd meg őket, amikor jönnek’ tökéletesen bejött a tavalyi Girón.

De a történet persze korábbról indul. Egy véletlen beszélgetéssel a kerékpárüzletében, amelyből később egy sokeurómilliót érő szponzori szerződés lett, a menetközben érkező hírrel, hogy a világ egyik leghíresebb kerékpárosának épp nincs szerződése, mindennek tetejébe pedig ott volt egy helyi kerékpáros cimbi, akinek a milliókat érő cége épp arra várt, hogy szponzorálhasson végre valakit.

Jai Hindley, Giro, Bora

Fotó: Getty Images

Az előbb említett irodaház legfelső emeletének egyik irodájában egyébként nem csak Hindley rózsaszín kerékpárja díszeleg, hanem ott van Peter Sagané is, konkrétan az, amelyikkel 2018-ban Paris-Roubaix-t nyert. Rajta virít egy felírat, valószínűleg az esetlegesen túlbuzgó takarító személyzet számára. ’Ne nyúlj hozzá!’

Denk sízőként kezdte, majd egy baleset folytán a kerékpár felé fordult. A szülei maximálisan támogatták, ahogy a családtagok a mai napig részesei a borás vállalkozásának. A pályafutásában nem volt túl szerencsés, ugyanis 16 volt, amikor a berlini fal leomlott. Ez számára azt jelentette, hogy hirtelen temérdek tehetséges keletnémet kerékpárossal kellett felvennie a versenyt, köztük volt Jan Ullrich, Erik Zabel és Andreas Klöden is. 23 évesen látta be, hogy neki itt nem terem babér.

„Elszánt voltam, nagy dolgokat akartam elérni. Tehetséges voltam, de nem voltam extrán az. Kemény dolog abbahagyni, amit szeretsz, de örülök, hogy nem lett belőlem egy rossz profi.”

Szerelő lett belőle, és Hollandiában kezdett dolgozni, ahol sok mindent megtanult. Hamar rájött azonban, hogy nem szeretne alkalmazott lenni, így hazament Németországba, és nyitott egy saját kerékpárüzletet. Egy jó barátja, egy asztalos, aki épp egy lakberendezéssel foglalkozó vállalkozásba fogott, szorított neki némi helyet a pincéjében.

Peter Sagan

Fotó: Getty Images

Denk hamar eldöntötte, hogy a Ralph Denk Bikestore népszerűsítésére létrehoz egy kis csapatot is, amelynek a nagyon kreatív Ralph Denk Racing Team nevet választotta. A csapat sikeres volt, ő pedig rájött, hogy a menedzseri feladatok ellátása sokkal inkább érdekli, mint a kerékpárok eladása. Közben, ezzel párhuzamosan egy nagyon jól menő monticsapata is volt, megértette azonban, hogy a monti csak egy szűk réteget érdekel, úgyhogy elkezdett az országútra koncentrálni.

2007-ben alapította meg az amatőr csapatát – a lehető legrosszabbkor. Egy évvel korábban az Operación Puerto-botrány elkaszálta ugyanis a német sztárkerékpárosok jó részét. A balhé komoly nyomot hagyott a német kerékpársporton, az akkor bekapott gyomrosból azóta sem sikerült teljesen regenerálódniuk.

A T-Mobile az utolsó éveit rúgta. Az Ullrich, Zabel és Aldag körüli szar pedig komolyan érintett minket. Nagyon nehéz időszak volt ez.

Denk azonban nem adta fel, eleinte kisebb szponzorokkal próbálkozott, mígnem egyszer betévedt egy tag az üzletbe, aki egy országútit keresett magának, közben pedig a World Tourról beszélt, és elejtette olyan edzők neveit, akik a nagy csapatokkal dolgoztak, és akiket ő személyesen is ismert.

Kiderült, hogy az ember a NetApp nevű kaliforniai internetes cég európai igazgatója, aki amellett, hogy vásárolgat, egy csapatot keres, amelyet szponzorálhat.

Hatalmas fülekkel hallgattam, majd azt mondtam, ’Várj, ember, van is épp egy tervem a fiókban.’

Peter Sagan

Fotó: Getty Images

Denk meggyőzte a NetAppet, hogy ahelyett, hogy rögtön a mélyvízbe ugranának, kezdjenek kicsiben. 2010-ben már ProConti szinten voltak, hamarosan pedig érkeztek a szabadkártyák a Grióra és a Vueltára is. Ekkoriban fiatal német és cseh versenyzők számára jelentettek ugródeszkát, 2014-ben pedig már ott lehettek a Touron is.

Már-már úgy tűnt, minden sínen van, azonban a NetApp-vonal nem működött tovább, kiderült ugyanis, hogy a kerékpársport nem képes eléggé teret adni a cég technológiai újításainak. A dolog azért is volt iszonyú dühítő, mert közben az eredmények szépen jöttek.

„Épp a Tour harmadik hetében voltunk. Ekkor jött a mondat, hogy ’Szép munka, de kiszállunk’. Ez iszonyú kemény volt, basszus. A tizedik helyen voltunk, és állhattam neki új szponzort keresni.”

Denk azt mondja, több száz telefont megeresztett a Tour után, végül kamaszkori barátjához, a korábbi amatőr versenyzőből lett asztaloshoz, Willi Brückbauerhez fordult. Tíz évvel korábban ő volt az, aki helyet adott neki a pincéjében.

Brückbauer időközben a konyhatervezésben szerzett nevet magának, cége, a Bora gyorsan növekedett ugyan, de még mindig nem volt eléggé ismert.

„Azt kérni egy jó baráttól, hogy szponzoráljon téged, baromira nem könnyű.”

Jai Hindley

Fotó: AFP

Kiderült, hogy a Bora fontolgatta már a szponzorációt, olyan helyet kerestek, ahol a befektetésük a lehető legjobban megtérül. Megtehették volna, hogy egy fociklubot támogatnak, azonban a vevőik nagy része belga és holland volt. Hát persze, az országúti kerékpár a létező legjobb választás lett a számukra.

Nem sokkal később, miközben Denk és Brückbauer épp Dél-Olaszországba tartottak a 2016-os Giro rajtjára, a csapatfőnök úgy mellékesen odavetette barátjának, hogy amúgy Peter Sagan épp csapatot keres. Vacsoránál aztán Brückbauer megkérdezte, hogy mennyi is lenne az az annyi.

„Hát, minimum 20 millió dollárra volna szükségünk, hogy ProContiból World Tourba ugorhassunk és megszerezzük Peter Sagant” – mondta Denk.

„Oké, csináljuk. Szerződtessük le Sagant” – mondta egy perccel később Brückbauer. „Ha le tudjuk csökkenteni a Bora részét 10 millióra, és a többire szerzünk más forrásokat.”

Így is történt. Sagan nevére jött a Hansgrohe, a német fürdőszobakiegészítőket gyártó cég második névadó szponzorként, rövidesen pedig már a Specialized is ott volt a fedélzeten.

„Sagannak tetszett a német hozzáállás. Nem volt hónapokig tartó telefonálás, meg egyéb huzavona, rögtön ott volt a szerződés. A legfőbb érvünk az volt, hogy egy saját csapatot építhet itt fel magának.”

Kemény volt a World Tourba való átmenet. Mindent meg kellett dupláznunk. Sagan számára ez olyan lehetett, mintha Messi elment volna egy másodosztályú csapathoz. Komoly kockázatot vállalt.

Emanuel Buchmann | Team Bora-hansgrohe 2019

Fotó: Imago

A deal mindenki számára gyümölcsöző volt. Sagan hozhatta maga mellé, akiket akart, Denk számára pedig jöttek a GT-szakaszgyőzelmek, a zöld trikók és a Paris-Roubaix-győzelem. A Bora ismertsége pedig az egekbe szökött, nem kis részben Sagannak köszönhetően, aki hiteltelenül, de annál szimpatikusabban alakította a konyhában otthonosan mozgó kerékpáros szupersztár szerepét a reklámokban.

„Amikor Peter megérkezett, mi boldogok voltunk, hogy részesei lehetünk ennek az egésznek. Aztán keményen odatette magát, és egyszeriben egy győztes csapat lett belőlünk.”

Denk helyzete kivételes. Csapatfőnökként rendszeresen együtt teker a főszponzor tulajdonosával, így könnyen és gyorsan hozhatnak meg fontos döntéseket. Ilyen fontos döntés volt, amikor - figyelembe véve a német piac igényeit – a klasszikusokról a háromhetesekre helyezték át a fókuszt.

A Roubaix-győzelem kerékpáros körökben nagyot szólt, de a német piac egészét tekintve közel sem akkorát, mint Hindley Giro-győzelme, vagy Buchmann negyedik helye a Touron. Így aztán úgy döntöttünk, hogy a sárga trikó megszerzését tűzzük ki célul.

A német piac persze nem csak háromhetes sikerekre, konkrétan most már a sárga trikóra vágyik, hanem arra is, hogy ezeket a sikereket egy német versenyző érje el. Könnyen lehet, hogy eljön majd ez az idő is, a következő két év azonban még elsősorban Primož Rogličról szól majd.

2016-ban egy sörkertben Denk egyszer már ajánlott szerződést Rogličnak, aki azonban akkor érthető okokból a Jumbót választotta. Most viszont, ahogy figyelte a szlovént, úgy érezte, valami megváltozott nála. Denk úgy gondolta, itt az esély a számukra, érezte, hogy ellentétek feszülnek a Jumbón belül.

„Érhető, hogy Jonas Vingegaard-ban látják a jövőt, hisz fiatal és kétszeres Tour-győztes. Másrészt viszont Roglič nem igazán volt boldog attól, ahogy a dolgok alakultak a Vuletán, ráadásul ott voltak a pletykák a Quick-Steppel való egyesülésről is.”

Primoz Roglic

Fotó: AFP

Nyilvánvaló volt, hogy ha garantáltan ott akar lenni a 2024-es Touron, akkor el kell hagynia a Jumbót.

„Felhívtam, ő örült ennek, és szívesen ült le beszélgetni. Innen a dolgok felpörögtek, a Jumbo elengedte őt, és már ott is volt az aláírása a szerződésen.”

Nem kérdés, hogy mindent megtesznek majd érte. A szlovénnak pedig jó a szimata, jó oka lehetett arra, hogy a nagy tolongás közepette épp a Borához írt alá.

via The Rouleur

Kerékpár