„Boldog vagyok, hogy elvesztettem a Tourt” - Pogačar mesélt életről, halálról, kerékpárról

Bár Tadej Pogačar nem nyerte meg zsinórban harmadszor is a Tour de France-t, szó sincs arról, hogy a pályafutása akár csak egy leheletnyit is megakadt volna. Sőt, elképesztő formában tekerte végig az egész szezont februártól októberig, és szórta a győzelmeket. Ezúttal kifejezetten komoly témákról beszélt: egyenlőségről, rákról, halálról, a Tour „elvesztéséről”, és az előtte álló lehetőségekről.

„A kerékpár az élet”, sokáig ez állt a Twitteren a neve alatt, most viszont csak annyi: „egy kerékpáros”. Ahogy minden változásnak, természetesen ennek is oka van.

Tadej Pogačart úgy ismerhettük meg, mint akinek az élete tényleg másról sem szól, mint a kerékpárról. Egy tiszta, erős, mindenen átütő szenvedélyről a sportág iránt, egy ellentmondást nem tűrő drive-ról, maximális elszántságról és koncentrációról.

Ez a meghatározás azonban így már nem igaz rá, sőt, talán soha nem is volt az. Elég csak arra gondolnunk, mennyire fontos volt a rap zene mindig is az életében. De nem csak a hobbikról van szó. Ez a srác ebben az évben rengeteget változott hozzáállásban, világlátásban, és végső soron az élethez való viszonyában.

Kerékpár

Gianetti: "Vingegaard kényszerítette rá Pogačart, hogy mindent sokkal komolyabban vegyen"

07/01/2026 - 18:59

Többé már a széles közvélemény számára sem egyszerűen csak egy hibátlan, tévedhetetlen és fáradhatatlan versenyző, aki volt, hanem egy sokkal érettebb személyiség, aki előtt kinyílt a világ, és aki előtt megnyíltak az élet mélységei is.

A kanadai egynaposok előtt elutazott például egy jótékonysági rendezvényre, Svájcba, az ottani kerékpáros palánták nagy örömére. Persze ez csak egy szelete az ő jótékonysági tevékenységének, amely otthon, Ljubjanában, a régi klubjánál, a KD Rog-nál csúcsosodik ki. Azon belül is a Pogi Teamnél, ahol azon fáradozik, hogy minél jobb feltételeket biztosítson a szlovén kerékpársport felnövő generációi számára.

„Én fantasztikus lehetőségeket kaptam arra, hogy a sportág legjobbjai közé kerüljek” – mondta Pogačar. „Hálás vagyok, hogy most már vissza is adhatok ebből valamit. Van bennem egy késztetés, hogy tegyek valamit, ne csak üljek otthon a kanapén a sikert élvezve. A dolog nem erről kell, hogy szóljon. Ugyanis nem mindenki kapja meg ugyanazokat az esélyeket, amelyeket én megkaptam.”

Ez az utóbbi gondolat egy kis pontosításra szorult, hisz egy tanár és egy gyári munkás gyermekeként ő sem tejben-vajban fürösztve jött a világra.

Tadej Pogacar

Fotó: Eurosport

„Én egy csodálatos családban nőttem fel, ahol feltétel nélkül szerettek engem. Eljárhattam sportolni, suliba, gyakorlatilag mindenem megvolt. Esélyem volt rá, hogy megmutathassam, mit tudok. Ez sok gyereknek nem adatik meg.”

Persze a kerékpárosok által végeztt jótékonysági tevékenység érzékeny téma. A Tour alatt elindult például a Tadej Pogačar Alapítvány, egy olyan szervezet, amely a rákos megbetegedések ellen próbálja minél hatékonyabban felvenni a harcot. Ennek kapcsán aztán sokan párhuzamot vontak Lance Armstronggal, az ő hasonló alapítványával, az ő bukásával, a doppinggal.

A szervezet indulását nem segítette, és a mindenféle rosszindulatú megjegyzéseknek komoly lökést adott, hogy Pogačar eleinte nem mondott semmit arról, miért kezdett bele a dologba. Nem véletlenül, a motivációja rendkívül személyes és érzékeny téma.

Tadej Pogacar és Urska Zigart

Fotó: Getty Images

„Az elmúlt néhány évben a menyasszonyom, Urška [Žigart] édesanyja a rákkal küzdött. Két alkalommal is, és a második már végzetesnek bizonyult… Ha lett volna valami gyógymód, az élete nem így alakult volna.”

A halál közelsége megváltoztatja az embert. Lecsupaszít. A sikereket üressé, a mindennapi küzdelmeinket lényegtelenné teszi. Magunkba nézünk, átértékelünk dolgokat, érettebbé válunk. És bár ez a haláleset volt Pogačar elmúlt évének legsúlyosabb vesztesége, korántsem az egyetlen. Ha ugyan a másik, a Tour, valóban veszteség volt.

„Nem mondhatom azt, hogy elvesztettem a Tourt. A második hely az eléggé rendben van. Ha mégis elveszítettem, akkor a lehető legjobb módon veszítettem el. Nem lehetett volna jobban. Persze elfogadom, ha arra, ami történt, valaki azt mondja, hogy vereség.”

Tadej Pogacar

Fotó: Getty Images

Azt, hogy Pogačar világlátása megváltozott, az is jól mutatja, hogy kipróbálta az írást a weboldalán és a szlovén sajtóban.

„Jó érzés elmondani a dolgokat a te nézőpontodból. a sportoló közelebb kerül a közvéleményhez, amikor ő maga meséli el, mi történt, és beleteszi a saját érzéseit.”

Írt például a Tour 11. szakaszáról is, amely a Col du Granon tetején zárult, a szakaszról, amely sorsdöntőnek bizonyult.

„Ez számomra szívás volt, de el kell ismernem, hogy egy nagyszerű szakasz volt. A Galibier elképesztő volt, ugyanakkor a kerékpár nagyon erősen a táplálkozásról szól, és én ott alighanem elszámoltam valamit. Nem maradt elég erőm az utolsó hegyre. Ilyesminek nem volna szabad megtörténnie, de néha mégis megtörténik. Az utolsó pillanatig harcoltam, de végtelenül kimerült voltam.”

Amitől ennyire jó lett az a szakasz, és egyáltalán az egész Tour, hogy Pogačar soha nem adta fel. Sem aznap, sem később. Hiába támadott Roglič, Vingegaard és a segítőik, hiába volt ő egyedül, és hiába volt nyilvánvaló, hogy hibázott.

Tadej Pogacar és Jonas Vingegaard

Fotó: Getty Images

„Megpróbáltam nyerni, de Vingegaard erősebb volt. Talán hozhattam volna még szakaszokat, de én nyerni akartam. Megnyerni az egészet.”

„Nem tudom, mi hajtott előre. Imádom a kerékpárt, és nem panaszkodom semmi miatt. Egyszerűen bizonyítani akartam, hogy jobb lehetek. Kerékpáros vagyok, úgyhogy makacs is vagyok.”

Az UAE négy versenyzővel fejezte be a Tourt, bár Pogačar szerint igazából csak hárommal, hisz Marc Hirschinek iszonyatosan fájt a térde, és a Tour előtt épp csak felépült a covidból.

„Ez komoly csapás volt nekünk. Nem lehet felvenni a versenyt hat-hét-nyolc kerékpáros ellen. Ha nincs a covid, talán sok minden másként alakul. Kellett volna Trentin az első hétre, de nem volt, aztán kiszállt Laengen is, aki pedig jó lehetett volna a hosszú hegyekre. Bennett el sem jutott a nagy hegyekig. Aztán Soler és Majka elvesztése is eléggé odavágott. Jövőre három hónappal előbb kéne átesnünk a covidon” – viccelődött Pogačar.

„Persze nem csak a covidon múlt. Sok apró hibát követtünk el. Nem lehet tökéletesen menni. Talán a Jumbo úgy ment, de talán még ők sem nyújtottak 100 százalékot. A taktikájuk mindenesetre működött.”

Tadej Pogacar

Fotó: Getty Images

És hogy mit vár a jövőtől? Egyáltalán, hogy változott-e a viszonya a kerékpárhoz? Azt mondja, nem, alapjaiban minden ugyanaz maradt.

„Mindenki nyerni akar. Mindenki olyan őrülten edz, ahogy csak tud. Az egész versenyzés egyre gyorsabb. És minden számít. A kaja, az alvás, minden. Rengeteg adatot kapunk, így aztán minden évben egyre jobban tudjuk, mit kell csinálni, és egyre gyorsabbak leszünk.”

Néhány évvel ezelőtt még úgy nézett ki, Roglič és ő meccselenk majd a legnagyobb versenyeken. Egyre több azonban a fiatal tehetség, amit Pogačar egyáltalán nem bán.

„Remélem, Bernal jövőre visszatér, és remélem, jönnek még mások is, sokkal jobb, hogy nem ugyanaz a két srác megy a győzelemért minden évben. Egyre fiatalabb a sportág, talán ez azzal jár majd, hogy rövidebb ideig lehet majd a csúcson lenni. Öt-hét évig, vagy maximum tízig. Én sem hiszem, hogy még 10 évig ezen a szinten fogok tudni versenyezni, három ugyanis már mögöttem van.”

Tadej Pogacar

Fotó: Getty Images

Azért ilyet ritkán hallani. Hogy valakinek, aki a sportága legjobbja, és aki ennyire fiatal, már a befejezés is eszébe jusson.

„Egyszer arról álmodtam, hogy majd rajthoz állhatok a Touron. Azt azonban soha, de soha nem gondoltam volna, hogy szakaszt tudok nyerni, vagy akár az egészet. Én már túl vagyok a várakozásaimon. Már túl vagyok az álmaimon.”

via cyclingtips

Kerékpár

Mit adhat a Bora Evenepoelnak? - Öt történet, amit érdemes lesz követni 2026-ban

05/01/2026 - 19:38

Milano - Sanremo

Nibali beszélt Pogačar Sanremo-problémájáról: „Azt hiszi, az erejével mindent meg tud oldani”

04/01/2026 - 11:51