Kobe, Contador és a lemondott szombati bulik – Ayuso nagyban gondolkodik

Juan Ayuso mindössze öt nappal a 20. szülinapja előtt harmadik lett a Vueltán. A sportág történetében ennyire fiatalon senki nem volt GT-dobogós, még a legtöbb statisztikában szereplő Henri Cornet sem. Az 1904-es Tour de France győztese ugyanis utólag kapta meg az első helyet, mivel az előtte végző négy kerékpárost (!) vonathasználat miatt kizárták.

Szóval Ayuso még 20 éves sem volt a Vuelta végén, amikor bejött a 3. helyre, és bár elmondása szerint még mindenben fejlődnie kell, egy nagy tanulsággal azért gazdagodott ebben a szezonban. Hisz az év elején még arról beszélt, hogy ő sem tudja pontosan megmondani, milyen típusú versenyző.

Amennyiben Ayuso hasonló ütemben fejlődik és minden rendben lesz vele, a következő években Enric Más mellett ő lehet még esélyes spanyolként valamelyik háromhetesen.

Az UAE-nél mindenestere nagyon bíznak benne, hisz 2028 végéig szól a szerződése.

Elmesélek valamit róla. Összefutottunk egy Marca által szervezett rendezvényen, és amikor ott álltam mellette, szabályszerűen idősnek éreztem magam. Pedig akárhova megyek, mindig én vagyok a legfiatalabb. Ő azért sokkal előrébb jár nálam, hisz már világelső.

Eleinte csak azért szerettem, mert ő volt a legjobb spanyol. De 12-13 éves koromban, amikor egyre jobban kezdtem érteni a sportágat, egyszerűen beleszerettem a versenyzési stílusába. Imádtam, amikor messziről támadott. Tetszett a mentalitása, hogy nem foglalkozik a vereség lehetőségével, és mindent megtesz a győzelemért. Amikor 2012-ben megnyerte a Vueltát azzal a durva és meglepően korai támadással, épp nem néztem a szakaszt. Apám hívott telefonon, hogy azonnal kapcsoljam be a tv-t. Addig is szerettem őt meg a kerékpársportot, de ott végképp minden eldőlt.

Mivel fociztam, szerettem a Barcelonát, bár pont abban a CD Canillas-ban játszottam gyerekként, amelyik a Real Madrid egyik fiókcsapatának számított. Érdekes, a focisták között senki nem volt, akire különösebben felnéztem volna. De Messi klasszisát nyilván nem lehet vitatni. Amúgy szeretem a teniszt és Nadalt, meg ott az NBA. Kobe-t imádtam.

Egyszerűen mindenért, amit csinált. Elképesztő munkamorál, maximalizmus mindig és mindenhol, állandóan arra törekedett, hogy a legjobb legyen.

Barcelonában születtem, de eredetileg Jaevából, ami Alicante közelében van. Apu munkája miatt öt évig éltünk Amerikában, akkor jöttünk haza Atlantából, amikor 6 éves lehettem. Ott kezdtem el angolul tanulni. Azt mikor visszaköltöztünk Barcelonába, folyamatosan angol nyelvű suliba jártam, mert a szüleim nem akarták, hogy elfelejtsem a nyelvet.

Már az UAE vezetőségével együtt döntöttünk arról, hogy menjek oda, mert az lesz nekem a legjobb. Jó ideig laktam Bergamóban, beszélem a nyelvet, Olaszországban mindig otthon érzem magam.

Persze. Elég csak annyit mondani, hogy a carbonarába igenis kell tejszín.

Igen, szerintem a sportág minden apró részletét ismerni kell ahhoz, hogy igazán jó lehess. Manapság már nem elég simán csak erősnek lenni.

Igazából nem. Tizennégy és tizenhét éves korom között a haverok szombat este mentek mulatni, én meg mindig nemet mondtam nekik. De nem fájt vagy ilyesmi, mert tudtam mi a célom. Teljesen alap volt, hogy keményen kell dolgoznom nap mint nap, mert csak így juthatok el a legmagasabb szintre.

Forrás: Gazzetta, AS