Aranypedál 2022: Az év versenyzője

Már sorozatban a kilencedik évben választjuk meg a szezon legjobbjait, természetesen a ti segítségetekkel. Idén is kiosztjuk a méltán híres, és szakmai körökben igencsak elismert Aranypedál-díjat, melyet még a 2013-as szezon végén vezettünk be, és ahol szerencsére az elmúlt években egyre többször tüntek fel magyar versenyzők, vagy hozzájuk köthető emlékezetes pillanatok.

Ezúttal is 5 kategóriában (év csapata, év versenyzője, legemlékezetesebb pillanat, legnagyobb csalódás, év szakasza/versenye) hirdetünk győzteseket, és minden esetben négy jelöltre lehet szavazni.

Az utolsó részben arra keressük a választ, hogy szerintetek ki volt a 2022-es szezon legjobb versenyzője? Tavaly ezt a kategóriát az a Tadej Pogačar nyerte, aki természetesen most is ott van a listán.

Ugyan nem nyerte meg sorozatban harmadszor is a Tourt, de csak 3 szakaszgyőzelemmel és fehér trikóval zárt. Az összetetteket is beleszémolva, összesen 21 győzelme volt 2022-ben, február végén már UAE Tourt nyert, a szezont pedig októberben, a Lombardia megnyerésével fejezte be. Kifejezetten emlékezetes a Strade Bianchén összehozott győzelme, egy ötvenes szóló után.

Azt se felejtsük el, hogy idén megint övé lett a Tirreno, a Flandrián újoncként volt nagyon közel a győzelemhez, és a Sanremón is megjött az 5. helyen.

Vuelta-győzelem igazán rossznak mondható nap nélkül, és világbajnoki cím, plusz április végén a Liége. Evenepoel idén nagy körversenyt, világbajnokságot és klasszikus egynapost is nyert, erre rajta kívül a sportág történetében csak Alfredo Binda, Bernard Hinault és Eddy Merckx volt képes. Ráadásul a Quick-Step versenyzője az egyetlen Greg LeMondon kívül, aki a junior- és az elitmezőnyben is világbajnok lett. Akárcsak Pogačar, az idei évet ő is 21 győzelemmel zárta (5 különböző többnaposon volt fehér trikós), és ugye a San Sebastiant még meg sem említettük. Evenepoel a belga csapat történetének első olyan versenyzője, aki GT-t tudott nyerni.

Trikókkal együtt 12 győzelem, és egy sokáig emlékezetes Tour, Van Aert megint nagy évet futott. Pedig szigorúan versenynapok alapján, nem is ment olyan sokat.

Kezdésként győzelem az Omloopon és az E3-on, dobogó a Roubaix-n majd a Liége-n, és ugye neki a Flandria előtt eléggé bekavart a korona. Kétszer nyert szakaszt a Dauphinén illetve a Touron, ahol hatalmas fölénnyel lett övé a zöld trikó. És ne felejtsük el, hogy például a Hautacam-on, mekkorát ment Vingegaard-nak. Ugyan ősszel "csak" a Bretagen Classic-on tudott nyerni, azért sem Kanadában, sem a vb-n (4.hely) nem ment rosszul.

A másik három versenyző annyira kiemelkedett idén, hogy nehéz volt egy negyedik jelöltet választani, de Van der Poel a tavasza miatt talán jogosan került be. A hátfájdalmai miatt a vártnál később kezdte a szezont, de a Sanremón rögtön 3. lett. Elég erősre sikerült a tavasza, a Dwars door Vlaanderen mellett a Flandriát is megnyerte. A Roubaix-n és az Amstelen Top 10-ben volt, majd eljött a Giróra, ahol megnyerte a visegrádi befutót, így a rózsaszín trikó is az övé lett. Ezt követően szó szerint végig szökte a három hetet, ami talán később a Touron egy kicsit visszaütött, hisz ott már nem sikerült szakaszt nyernie.

A világbajnokságról és így az éremszerzés lehetőségéről egy emlékezetes botrány miatt maradt le, de ősszel azért nyert három, az ő szintjén kisebb belga egynapost. A szezont összesen 8 győzelemmel zárta.