Valter Attila: „Én nagyon bírom Pogačart, de kicsit tényleg demoralizáló, amit csinál”

A nagy bukás miatt nagyjából el is szállt az esélye arra, hogy pályafutása első Amsteljén valami igazán szép eredményt hozzon össze. Ati „sérülten” is bejött a 30. helyre, abban a sorban ért célba, amely 4.06-ot kapott Pogačartól.

Az Amsteles bukás részleteiről, az összeszedett sérülésekről, és az összes versenyén komoly dominanciát bemutató Tadej Pogačar mellett arról is kérdeztük Valter Attilát, mit tenne, ha olyan ajánlattal kínálná meg egy francia sor, mint amivel az egyik csapattársát, Christophe Laporte-ot is megkörnyékezték.

Megvagyok, szerencsére gyorsan gyógyulok. De majd szerdán kiderül, hogy ez mit jelent pontosan. Főleg a csípőmet, meg a jobb csuklómat érezem. A horzsolásokat úgy, ahogy megúsztam, mert vizes volt az út. A csuklóm hétfőn még eléggé zavart, főleg amikor ki kellett állni a nyeregből. De kedden már az is sokkal jobb volt.

Én is abban a bukásban voltam benne, ami hátulról látszott a tv-ben, csak engem nem mutatott a kamera. A Bahrain vezetésével üldöztük a Pogačar-féle szökést, és elég gyorsan mentünk bele egy vizes, lejtmenetes kanyarba. Én teljesen elöl voltam, de egyszerűen túl nagy sebességgel szálltunk bele a lefelébe. Hallottam, hogy körülöttem kezdenek elesni az emberek, már majdnem elkezdtem örülni magamban, hogy na, ezt szerencsére megúsztam, de akkor előttem valaki behúzta a féket. Erre én is, és azonnal kicsúszott alólam a bringa.

Egyből lent voltam a földön, a hátamon csúsztam, és láttam velem szemben azokat, akik még nem estek el. Az nem volt egy túl kellemes pillanat. Becsúsztam az árokba, de azonnal nyúltam a kerékpárhoz és ültem vissza. Nagyon hamar, szinte 1-2 perc múlva már fel is értem egy előttem lévő csoportra. De nem arra, ahol Benoot volt, tőle olyan fél percre lehettem. Csak ott is elkezdődött a támadgatás, így már nem lehetetett esélyem felérni rájuk.

Ahogy kiment belőlem az adrenalin, elkezdtem érezni a csuklómat, ami visszahajlott, amikor a földre kerültem. Jól bevertem a bal combomat, gondolom a verseny végén, az utolsó ötvenesen belül pont ezért nem is ültem „rendesen” a kerékpáron. Próbáltam kímélni a lábamat, amit aztán kezelni is kellett az elmúlt 2 nap során.

Mindig lehetne sokkal jobb, de ahhoz képest, hogy a többiek ezt mondták a legnehezebbnek, szerintem jól ment. Az is segített, hogy UAE-nek köszönhetően brutálisan kemény volt a verseny, hamar elkezdtünk komoly tempóval haladni. Így sokan elkezdtek gyorsan fáradni, és ez segített nekem. Mert ilyenkor az erő számít, és egy fokkal könnyebb jól helyezkedni. A befutó után mondták is a sportigazgatók, hogy ameddig földre nem kerültem, tök jól együtt mozogtam a csapattal.

Teljesen elöl mentem Tiesj mellett, nagyjából a 6-7. helyen. Neki szerencséje volt, mert pont mellette történt a dolog, én viszont akaratlanul is húztam egy féket, amikor estek előttem. Ez, ha nem is rossz, de egy berögződés: ha látsz valakit elesni magad előtt, egyből nyúlsz a fékhez. De olyan csúszós volt az út, hogy azonnal feküdtem. Abban a szituációban amúgy rengetegen elestek, egyszerűen túl gyorsan szálltunk bele a lefelébe.

Igazából nem is rémlik. Szerencsére nem vagyok az a bukós fajta. Ha meg esek, nem nagyot. Szerintem 1-2 hónap múlva erre sem fogok emlékezni.

Nyilván kemény ellene versenyezni, meg kicsit demoralizáló, amit csinál. Főleg annak veszi el a kedvét, aki mondjuk nyerni jön egy olyan versenyre, mint az Amstel. Cosnefroy-nak biztos demotiváló lehet, hogy jó formában van, amúgy esélyes lenne, de ha itt van Tadej, akkor nem az. Ettől még szerintem is egy legendát látunk. Ráadásul én egyidős vagyok vele, vagyis jó eséllyel az egész pályafutásomat vele együtt fogom lenyomni.

Az a legextrább benne, hogy a jelenléte milyen szinten meghatározza a versenyzést, meg a mezőny viselkedését. Mindenki máshogy megy, ha ő is indul. Kicsit esélytelennek érzed magad, amikor ott van melletted. Gyakorlatilag nem látod, hol lehet megverni. A Liege kapcsán is ő a fő esélyes, nyilván nincs abban semmi extra, ha rá tippelsz. Valahogy mindig van 5, vagy talán 10% plusz benne a kellő pillanatban. Amikor mindenki fárad és úgy van vele, hogy ezzel a tempóval kibírja a célig, ő biztosan beletámad. És még forogni sem nagyon tudsz mögötte, mert teljesen kész vagy.

Szerintem mindenki bírja. Nekem sincs semmi bajom vele. Tök normális, nem „bunkóskodik”, nem viselkedik nagyképűen, meg hát ugye tök jól helyezkedik. Ő is tudja, hogy mennyire erős, vagyis elöl a helye. Neki meg a csapatának is. Vicces srác, jó a humora, szerintem csípi mindenki. Akinek baja van vele, az véleményem szerint csak az irigységből fakadhat.

Biztos, hogy nem. Amúgy szerintem nem is tudnak duplát fizetni neki. Itt meg képes lesz annyi versenyt nyerni, illetve bónuszt összeszedni, hogy majdnem ugyanúgy kijön, ha nem jobban. De ő természetesen most sincs alulfizetve. Az meg nem is lehet kérdés, hogy színvonalban, tudásban, szervezettségben, és a pályafutása szempontjából a Jumbo-Visma a lehető legjobb csapat.